Az Y-okkal sok baj van

„Az Y-okkal sok gond van.” – ezt mondták a közelmúltban Nagy Andrea HR-szakértőnek, aki a témáról a Personal Hungary Emberierőforrás-menedzsment Szakkiállításon beszélt. Amikor a szakértő a probléma mélyére ásott, kiderült, hogy az volt a „baj” a fiatal kollégákkal, hogy nem volt számukra elegendő magyarázat a ’mert ez egy munkahely’ kiszólás. Azaz szeretnek kérdezni, megkérdőjelezni olyan folyamatokat, melyek akár évtizedek óta egy szokott mederben mennek. És ez sokaknak nem tetszik. Holott mindenki magán hordozza 2-3 generáció jellemzőit, jobban is megérthetnénk egymást. Mindez egy cégen belül akkor lesz téma, ha az adott interakcióban legalább két generáció szerepet kap. A HR-szakértő azt mondta, dolgozott már olyan helyen is ahol az Y-okkal nem volt gond, helyette a baby boomerek és a veteránok között feszült ellentét.

Ki hová tartozik?

Az úgynevezett veteránokból ma már egyre kevesebb képviselőt találunk a munkaerőpiacon: inkább kutatói munkakörökben, vezetőségben van jelen az 1925 és 1945 között született generáció. Az egészen biztos, hogy az ő értékeik erősen hatottak az utánuk jövő generációra. A veteránok jellemzően akár négy évtizedet is eltöltöttek egyetlen munkahelyen, nem volt jellemző a gyakori munkahelyváltás.

A baby boomerek 1946 és 1964 között születtek, ők a Ratkó-korszak gyerekei, akik demográfiai robbanást hoztak a múlt század közepén. Az ő életüket is jó sokáig áthatja az 'egy-két munkahely egy életen át' szemlélet, de aztán a rendszerváltással meg kell ismerniük egy egészen másfajta munkaerőpiacot is. Ahol már farkastörvények uralkodnak, ahol már nem lehet beleülni egy állásba egészen a nyugdíjazásig. Később még egy kihívással szembe kell nézniük: életük derekán érkezik a digitális világ. Ők ma már használják az internetet, sőt fent vannak a közösségi oldalakon is, de másként fogyasztói a digitális világnak mint az utánuk következő generációk: nem a metrón olvassák a híreket és a Facebookra is este a fényképezőgépről töltenek fel képeket – az ’itt és most azonnal megosztani minden élményt’ távol áll tőlük.

1965 és 1979 között születtek az X-generáció képviselői. Az ő életükben a munka-magánélet határai feloldódnak, szembetalálják magukat a multivilággal, melyben a vezérigazgatóval megesik, hogy nem is találkoznak, hiszen lehet, hogy ő nem is Magyarországról irányítja a céget. Ezt a generációt fiatalon éri a digitális világ, ezért szinte teljesen képes magáévá tenni annak minden előnyét és hátrányát. Fontos jellemzőjük, hogy nem kérdőjelezik meg a szabályokat a szervezeten belül: ahogy azt előírják, ők úgy teljesítik.

Az Y-generáció tagjai 1980 és 1995 között születtek, nekik már vérükben van a digitális világ, éppen ezért lexikális tudásuk már nem olyan mély, mint az őt megelőző generációknak, – a baby booomerek éppen ezért néznek rájuk sokszor ferde szemmel – de képesek megtalálni a megfelelő információt a világhálón. Élettere az internet, a tablet, az okostelefon, a digitális világ számára nem az otthoni számítógéphez kötődik. Ő már nem akarja a munka-magánélet feloldódását, egyáltalán nem akar éjszakáig dolgozni, vannak más értékek a számára és ezen akaratát keresztül is tudja vinni. Éppen ezért nem is akar olyan állást, ahol nyugdíjig ellébecolhat, fejlődni és tanulni akar, olyan közegbe vágyik ahol jól érzi magát. Ők azok, akik megkérdezik, hogy mikor lesz vége a meetingnek, mert edzésre kéne menniük. Az Y megkérdőjelez régen bevett (de nem biztos, hogy működő) dolgokat és azok helyett jobb megoldásokat javasol. Kérdéseire igazi válaszokat akar kapni, tekintélyelvvel nem lehet leszerelni – ezért tűnnek sokak szemében szemtelennek.

1996 után születtek a Z-k. Ők azok, akik már előbb képesek feloldani az iPhone-t mint beszélni. Ingerekben gazdag környezetben érzi jól megát, figyelmét többfelé osztja: zenét hallgat, chatel és tanul egyszerre.

Az Y és a Z szocializációja fordított: míg korábban a nagymama számára az ő anyja volt az isten, tőle tanulta meg, hogy mit kell tudni a világról, hogyan nevelünk gyereket, addig ennek a két fiatal generációnak a számára nincs már ilyen félisten: ők mennek utána az információknak, nem kellenek a kész válaszok. Az interneten képesek kiválasztani mindazt, ami nekik kell – egyenesen ők tanítják a szüleiket, nem a szüleik őket.

„Így történhet meg az, hogy az Y bejön a szervezetbe ahol én 25 éve dolgozom, van három diplomám, de mindezért a bejövő Y mégsem tesz fel a megfelelő polcra az értékrendjében – ezt szemtelenségnek éljük meg? Feldühítem magam ezen? Mert csak akkor tesz fel a polcra, ha tettekkel bizonyítom, hogy megérdemlem.” – mondta Nagy Andrea. „A lényeg, hogy ne ítéljük el a másikat, csak mert ő egy másik generáció tagja – fogadjuk el, hogy ő másban jó, mint én. Másrészt rejtett veszteségek tucatjait okozza, ha nem vagyunk nyitottak egymás felé, hiszen megesett – mondta Nagy Andrea – hogy egy olyan folyamatot, melyet 3 napja csinált egy X, addig egy Y-nal együttműködve két óra alatt megvolt vele – mindenki hozzá tudja adni a feladathoz, amiben ő a legjobb.”

És hogy helyzet tovább bonyolódjon, 2010-ben megérkezik az Alfa-generáció.