Védőfelszerelés nélkül a digitális túlterheléssel szemben? A munkahelyek új, generációs kihívása

Több(féle)generációs kérdés

A munkahelyeken egyszerre jelentkeznek a generációváltások és a digitális átállás kihívásai. A generációk közötti különbségekről gyakran leegyszerűsítő módon beszélünk, pedig a valóság árnyaltabb. Az idősebb munkavállalók jellemzően nagy gyakorlati tapasztalattal rendelkeznek, és sok veszélyhelyzetet már ösztönösen felismernek, a fiatalabbak ezzel szemben szívesebben támaszkodnak a szabályokra, a dokumentációra és a technológiai támogatásra.

Egyikük a közvetlen fizikai veszélyeket veszi észre először: a rosszul rögzített létrát, a túl gyors targoncát vagy a csúszásveszélyes felületet. A fiatalabb kolléga inkább azt kérdezi: hol a figyelmeztető tábla, készült-e kockázatértékelés, megfelelő-e a dokumentáció? Az egyik oldalon ott van az a dolgozó, aki évtizedek óta ugyanúgy végez egy feladatot, és úgy érzi, hogy a szabályok csak lassítják a munkát. A másikon az a fiatal kolléga áll, aki minden előírást ismer, ugyanakkor még nem alakult ki benne az a gyakorlati veszélyérzékelés, amelyet csak évek alatt lehet megszerezni.

A különbség nem feltétlenül a szabályok elfogadásában, hanem azok értelmezésében jelenik meg. Ugyanakkor közös bennük, hogy egyformán ódzkodnak a sok papírtól, hívta fel előadásában a figyelmet Hájas Tamás, munkavédelmi szakember, a Smartzones.hu ügyvezetője. Már túl vagyunk a kétkedésen, hogy szükség van-e a digitalizációra. Sokkal inkább küzdenek azzal a kérdéssel a munkavédelmi szakemberek, hogyan lehet úgy használni az új technológiákat, hogy azok növeljék, és ne veszélyeztessék a biztonságot.

Hogyan válik az infokommunikációs eszközök használata jogi vagy éppen egészségügyi kérdéssé?

A technológiához való viszony – nem meglepő módon - ugyancsak generációs mintázatokat mutat. Roberto Sammarchi információs jogi, digitális kommunikáció és adatvédelmi jogi szakértő (egyben a Al Safety Manager” könyv szerzője) előadásában rávilágított, hogy az X generáció óvatos digitális bevándorlóként használja az új eszközöket, míg az Y és Z generáció tagjai már hiperösszekapcsolt digitális bennszülöttek. Számukra a már természetes és nélkülözhetetlen munkaeszköz a mobiltelefon, ám kevéssé nyilvánvaló, hogy annak, illetve a hasonló infokommunikációs eszközöknek a folyamatos használata komoly veszélyforrást is jelenthetnek. 

Sammarchi szerint a kritikus munkafolyamatok során a digitális figyelemelterelés ugyanúgy kockázatot jelent, mint egy hiányzó védőeszköz. Az online értesítések, üzenetek és közösségi média folyamatos munkamegszakításokat okoznak. Figyelmük töredezetté válik, ami különösen veszélyes lehet magas kockázatú munkakörnyezetben, például ipari létesítményekben vagy karbantartási munkáknál. Ha egy túlterhelt munkavállalótól azt követeljük, hogy még felügyeljék is egy, az ember számítási sebességét nagyságrendekkel meghaladó kapacitású digitális készülék munkáját, az kényszerű, egyúttal romboló kötelességszegést eredményez.

Az automatizálási torzítás elkerülhetetlenül rendszerbeli meghibásodást vált ki. Ráadásul, az ilyen hibák nem maradnak következmények nélkül, mutatott rá Sammarchi, ugyanis algoritmusok okozta zavarokat követően a joggyakorlat gyakran az első vonalbeli kezelőt (embert!) vonja felelősségre, ő viseli a jogkövetkezményeket, a szoftverfejlesztők pedig „védve” maradnak.

Ahogy a fizikai veszélyek „láthatatlanná” válnak a kognitívan túlterhelt („AI brain fry”) állapotban lévő ember számára, úgy hosszú ideig a digitalizáció hatásai, a digitális kiégés tünetei is sokáig rejtve maradnak, úgy az e hatásokat elszenvedő személy, mint a környezete számára. A figyelemvesztés vagy a digitális kiégés gyanúja sokszor csak akkor merül fel, amikor már bekövetkezett egy hiba vagy baleset. 

A hiperkonnektivitás csapdája

Egyre nehezebb egyértelműen elválasztani a munkaidőt a magánélettől. Az esti e-mailek, a hétvégi üzenetek és a folyamatos online jelenlét lassan állandó készenléti állapotot alakít ki sok munkavállalónál. A probléma nemcsak pszichológiai természetű, a kutatások szerint a tartós stressz hormonális, idegrendszeri és akár immunológiai változásokat is okozhat, hívta fel a figyelmet előadásában Géczi Rudolf. A Magyar Munkavédelmi Akadémia elnöke előadásában több nemzetközi kutatás eredményét ismertette, amelyek szerint a folyamatos digitális jelenlét és elérhetőség jelentősen növeli a stressz, a szorongás és a kiégés kockázatát. Ezek összefoglaló elnevezése, a technostressz ma már önálló fogalomként szerepel a szakirodalomban. Olyan állapotot ír le, amikor a munkavállaló nem képes megfelelően alkalmazkodni a technológiai környezet által támasztott követelményekhez. Ennek az állapotnak a tünetei lehetnek a mentális kimerülés, a koncentrációs problémák, az alvászavarok, a fokozott ingerlékenység, amelyek a már ismert kiégéshez vezethetnek. Különösen veszélyeztetettek azok a munkavállalók, akik egyszerre nagy információs terhelésnek vannak kitéve, miközben folyamatosan új rendszereket és alkalmazásokat kell használniuk.

A jelenség megértését egy kutatás eredményeivel segítette az előadó. Az Egyesült Arab Emírségekben tanuló 140 ápolóhallgató körében vizsgálták a digitális kiégés és az általános mentális egészség összefüggéseit. A kutatás szerint a hallgatók körében a digitális kiégés valamely formájának megjelenési aránya magas, 60% körüli volt a pandémia időszakában. A legjelentősebb problémát a túlzott digitális jelenléthez kapcsolódó „digitális öregedés” és az érzelmi kimerülés jelentette. A nagy tanulmányi terhelés, a perfekcionizmus kultúrája és a folyamatos megfelelési kényszer tovább növelték a kiégés kockázatát, a mesterképzésben tanuló ápolók még a kortársaiknál is súlyosabb burnout‑szintet mutatnak, ami mentális egészségükre és empátiájukra is hatott. A digitális oktatásra való átállás növelte a képernyőidőt, csökkentette a személyes kapcsolatokat, és erősítette az elidegenedést. A technostressz jelensége – techno‑túlterhelés, techno‑invázió, techno‑bizonytalanság – jelentős szerepet játszott a hallgatói burnout kialakulásában, ami határozott figyelmeztetést jelent a más ágazatokban dolgozó, digitális eszközöket nagyobb mértékben használók és munkáltatóik számára. 

ON helyett OFF?

A megoldás nem a technológia visszaszorítása – ami nem is tűnik reális iránynak - hanem sokkal inkább annak tudatos használata. A jelen cikkben megszólaló szakemberek szerint is a legfontosabb lépés annak elfogadása, hogy a digitális stressz ugyanolyan munkavédelmi kérdés, mint a zajterhelés vagy a veszélyes anyagok kezelése. A munkáltatóknak ezért a hagyományos kockázatértékelés mellett a digitális munkavégzésből fakadó pszichoszociális kockázatokat is vizsgálniuk kell. Ide tartozik a technostressz, a kognitív túlterhelés, az állandó elérhetőség és az információs túlterhelés értékelése. Különösen, mert a digitalizáció tekintetében nem mindenki ugyanarról a rajtvonalról indul, hívta fel előadásában a figyelmet Kovács Gergely az EPDS Szoftverfejlesztő Kft. operatív vezetője. Más a technológiai rutin, más a bizalom szintje, más a tanulási stílus és más a változások elfogadásának sebessége is. Ezért ugyanaz az alkalmazás vagy AI-eszköz egyesek számára lehetőséget, mások számára pedig bizonytalanságot jelent. Ebből fakadóan egy modern munkahelyeken egyre gyakoribb a már említett kognitív túlterhelés. Az algoritmusok, értesítések, online platformok és mesterséges intelligencia által támogatott rendszerek olyan mennyiségű információt zúdítanak a dolgozókra, amely meghaladhatja az ember természetes feldolgozóképességét.

Mit okoz mindez? A koncentráció romlását, a döntéshozatal lassulását, a hibázás valószínűségének növekedését, továbbá a veszélyek észlelésének csökkenését. Egy mentálisan túlterhelt munkavállaló figyelme könnyebben elsiklik egy nyilvánvaló fizikai kockázat felett is. Kovács Gergely e tekintetben egy közvélekedéssel is „vitába száll”: Az új technológiák használata már nem életkor kérdése. A tapasztalatok szerint megfelelő képzés és támogatás mellett a generációk közötti – az infokommunikációs eszközök elfogadásában/használatában tapasztalható különbségek jelentősen csökkenthetők, a bevonás, a bizalom és az érthető kommunikáció révén, amelyek alkalmazása nem életkorhoz, generációs sajátosságokhoz kötött. 

Gedeon András
alapítótag
Magyar Munkavédelmi Akadémia

Nyitókép: Magnific.com

Olvassa el korábbi cikkünket is a témában: 

Nem a munka fáraszt, hanem az AI – új mentális túlterhelést találtak a kutatók