Csak látszólagos az egyidejű munkaerőhiány és -felesleg

Az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) támogatásával készített felmérés megállapítja, hogy a jelenség elsődleges oka a közvélekedéssel ellentétben nem az, hogy az elhelyezkedni kívánó munkaerő kompetenciái nem felelnek meg a munkaadók elvárásainak, sokkal inkább az adatok hibás értelmezéséből, egyebek között a pályaelhagyás figyelmen kívül hagyásából fakad.

Az adatok szerint a legmagasabb az együttes munkaerőhiány és -felesleg (mind létszám, mind pedig a foglalkoztatottak számához viszonyított arány alapján) az ács-állványozó, fafeldolgozó, húsfeldolgozó (hentes, mészáros), hal- és baromfifeldolgozó, kőműves, szabó, varrónő, modellkészítő és szakács szakmában.

A 2008 januárja és 2009 márciusa között készült kutatás szerint az egyes szakterületekre jellemző egyidejű munkaerőhiány és -felesleg részben a számbavétel módszertani problémáiból fakad. A kereslet és kínálat összehasonlításánál ugyanis általában csak a betöltetlen álláshelyeket és az iskolai kibocsátást veszik számba, s megfeledkeznek a felnőttképzésben szakképesítést szerzőkről, a nyugdíjba vonulókról és a pályaelhagyókról.

Különösen félrevezető a pályaelhagyás figyelmen kívül hagyása - érvelnek a kutatók -, hiszen a szakképesítést szerzettek mintegy fele a végzés után öt évvel már nem a szakterületén dolgozik, így nem tekinthető kínálatnak az adott szakmában. A pályaelhagyás tehát igen jelentős tényező, amely még a hiány-szakterületekre is jellemző. A kutatók szerint a számbavételi hibák azt eredményezik, hogy a szakmai, szakpolitikai köztudatban a jelenség valós súlyát meghaladó becslések készülnek.

Úgy vélik, hogy a pályaelhagyásért és az elhelyezkedési problémákért a szakképzésnél nagyobb mértékben felelős a gazdasági-társadalmi környezet: a szakmák presztízse, a kereseti lehetőségek, a munkakörülmények, a legális elhelyezkedés nehézségei, a területi egyenlőtlenségek. Nem elhanyagolható szerepet játszanak az egyéni életúttal, családdal, egészséggel összefüggő gondok, a munkaerő immobilitása, valamint az információs csatornák nem megfelelő működése is - mutatnak rá.

A kutatók véleménye szerint az iskolai szakképzési szerkezet tervezésével, a beiskolázási arányok alakításával a feltételezettnél kevésbé, ám a felnőttképzési irányok megfelelő alakításával a jelenleginél hatásosabban kezelhető a jelenség. Különösen fontos, hogy a szakképzés olyan kompetenciákat adjon, amelyek a pályaelhagyáskor is hasznosulnak - teszik hozzá.