Egészségügyi kényszerpályák: fejlesztést vagy bukást hoznak a reformok?

Miközben a kórházösszevonások, bezárások következményeként sok egészségügyi dolgozó veszíti el állását, egyes területeken hiány mutatkozik: kevés például az altatóorvos, a radiológus. Ennek egyik magyarázata, hogy sokan a gyógyszerágazatban találják meg számításukat és orvoslátogatóként helyezkednek el. Emellett hazánk uniós csatlakozása óta egyre több doktor döntött úgy, hogy külföldön kamatoztatja tudását, többségük szakképzett. A külhoni munkavállaláshoz szükséges igazolásokat 2006 végéig 1026-an igényelték. Az elvándorlás oka egyrészt, hogy alacsonyak a bérek - az itthoni fizetés olykor csak a tizede a fejlettebb országokban keresetthez képest -, rosszak a munkakörülmények és nem mellékesen leértékelődött a szakma társadalmi rangja.

Nem csoda, ha az egészségügy a fiatalok számára sem vonzó pálya már, a szakközépiskolákba és az orvosi egyetemekre is az utóbbi években kevesebben jelentkeztek, mint korábban. Ez azért is jelenthet problémát, mert a háziorvosok jelentős hányada a nyugdíjkorhatáron túl végzi munkáját, a gyermekorvosok többsége pedig öt-hat éven belül nyugdíjba megy. A negatív folyamatok megállítására a Magyar Orvosi Kamara évek óta javasolja egy orvosi életpályamodell kidolgozását.

Norvégia "készen" veszi az orvosokat
Az, hogy képzett szakembereket bocsátanak el, illetve sokan elhagyják az országot, azt jelenti, hogy képzetlenebb, vagy egyáltalán nem képzett, úgynevezett betanított munkavállalók állnak be a helyükre - mondta a HR Portalnak Cser Ágnes, az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke. Norvégia, amely a világ egyik leggazdagabb országa "készen" veszi az orvosokat, el kellene gondolkozni azon, hogy ha mi szegényebb ország vagyunk, megengedhetjük-e magunknak azt a luxust, hogy képzett szakembereket veszítsünk el - tette hozzá.

Kevesebb szakember - minőségromlás a közszolgáltatásokban
Cser Ágnes tragikusnak nevezte a szakközépiskolák statisztikáját, az ezen intézményekben tanulók eddig az egészségügyi szakdolgozói gárda részét képezték. Miért várjuk el a fiataloktól, hogy ezt a pályát válasszák, ha sem a társadalom, sem az anyagi megbecsülés nem olyan, amelyből családot lehetne alapítani - vélekedett a szakember. Amikor a népesség tragikusan fogy, meg kellene vizsgálni, hogy a fiatalok milyen eséllyel rendelkeznek ahhoz, hogy munkájuk legyen, és ennek ellenértékéből családot tudjanak alapítani. A közszolgáltatásokban foglalkoztatott szakembereknek a bére nem alkalmas még arra sem, hogy önmagukat eltartsák -hangsúlyozta az EDDSZ elnöke, aki szerint egy teljesen új társadalompolitikára lenne szükség, valamint olyan demokratikus berendezkedésekre, ahol a társadalmi szolidaritásban elfogadják azokat a közszolgáltatási feladatokat, amelyektől egy nemzet jelene és jövője függ. Ha az egészségügyben, a szociális gondoskodásban nem teremtjük meg a vonzó feltételeket, akkor a fiatal, jó szakemberek nem fognak odamenni és nem választják hivatásnak, szakmának - mondta. Ennek a negatív folyamatnak az lehet a vége, hogy nem lesznek kiváló szakemberek alapvető közszolgáltatási területeken, ez pedig tartós minőségromláshoz fog vezetni - fogalmazott Cser Ágnes.

Kényszerpálya: irány a multik?
A szakember szerint elképzelhető, hogy a most elbocsátott orvosok, ápolók multinacionális cégnél helyezkednek majd el, vagy minimálbérért, esetleg annak a feléért, határozott idejű szerződésért elmennek dolgozni, vagy külföldön próbálnak szerencsét. Ami a társadalom számára fontos, ahhoz pénzt kell rendelni - szögezte le Cser Ágnes, hozzátéve, az EDDSZ legfontosabb követelése ezért a korrupció és a feketegazdaság felszámolása valamint a közteherviselés egységesítése. Hozzátette: az EDDSZ évekkel ezelőtt a nemzeti kincs részévé tette az egészségügyi, szociális ágazatban felhalmozott tudást is, de mindaddig, amíg ezt a tudást nem értékeli egy nemzet, addig nem lehet humánerőforrás stratégiáról beszélni.

Az egészségügyi reform a gyógyír?
A szaktárca az ágazatban felmerülő problémák megoldását a II. Nemzeti Fejlesztési Tervben látja, amelynek keretében 800-1000 milliárd forintot folyósítanak az egészségügynek az elkövetkezendő években. A minisztérium távlati tervei alapján 2014-re az uniós szint kétharmadát érhetné el az itthoni egészségügyben dolgozók bére. Huszár András, az egészségügyi tárca főosztályvezetője úgy véli, hazánkban relatív orvoshiány van, egy átfogó átszervezés az egészségügyi reform részeként megoldja a problémák többségét.

Az EDDSZ elutasítja a bérmegállapodást
Csalódást okozott a kormány és a közszolgálati sztrájkbizottság közötti megállapodás az egészségügyben dolgozóknak, mert nem látnak garanciát arra, hogy tényleges kereset és bérnövekedés jönne létre az ágazatban a 13. havi fizetés előrehozott kifizetésével. A szervezet szerint a 6,65 százalékos keresetnövekedés nem tényleges többlet kereset, összességében a reálkereset csökkenését jelenti 2007-re a szakszervezet szerint. Az EDDSZ felháborítónak tartja, hogy a megállapodás a nem közalkalmazottakat kizárja a 13. havi juttatásból, holott ugyanazt a munkát végzik a kiszervezett munkavállalók. A megállapodásban nincs garancia arra, hogy az OEP finanszírozotti körben mindenki megkapja a pénzt - véli az EDDSZ, amely szerint nincs garancia arra sem, hogy a folyamatos létszámcsökkentés megálljon. A szakszervezet ezért soron kívül kezdeményezi a kormánynál a 2004-es sztrájk tárgyalásainak azonnali folytatását és decemberi közérdekű bejelentésével kapcsolatban a Legfőbb Ügyészhez fordul.


Szilágyi Katalin