Európai munkapiac - ellenálló és rugalmas

Európai munkapiac – ellenálló és rugalmas 2003. október 16. " class="kapcsszoveg">Kovács Tímea Az Európai Unió munkaerőpiacán beérni látszanak a reformok, hiszen a gazdasági lejtmenet ellenére a foglalkoztatottság a legtöbb tagállamban javuló tendenciát mutat. hirdetés Európa országaiban a pozitív változások a ’90-es évek végével kezdődtek a munkaerőpiacon, amikor jelentősen bővülni kezdett a női foglalkoztatás, az oktatás színvonala emelkedett, és olyan új, rugalmas foglalkoztatási módszerek terjedtek el, amelyek elenállóvá tették az Európai Uniót a romló gazdasági növekedéssel szemben – állítja a 2003-as foglalkoztatási jelentésében az Európai Bizottság, amely elsősorban a 2002-es munkaerő-piaci folyamatokat elemezte. Lengyelország kilóg a sorból A jelentés első alkalommal mérte fel a csatlakozó országok munkaerőpiaci fejleményeit. Az erőteljes belső keresletnek köszönhetően ezek az országok még az uniónál is kisebb mértékben érezték meg a gazdasági lejtmenetet. Foglalkoztatási rátáik átlagát egyedül a lengyel gazdaság gyenge teljesítménye húzta le, olyannyira, hogy a foglalkoztatottság összességében náluk is csökkent. A csatlakozó országokat egyenként tekintve a munkanélküliek száma majdnem mindenhol csökkent, egyedüli kivétel Lengyelország, ahol a munkanélküliség mértéke közel került a 20 százalékhoz. A Bizottság arra számít, hogy 2003-ban stagnálni fog a foglalkoztatás a leendő EU-tagoknál, majd jövőre körülbelül 1 százalékos javulásra van kilátás.   A tagállamok szintjén valamivel vegyesebb a munkaerőpiaci körkép, a gazdaságok eltérően reagáltak a növekedés visszaesésére. A 2003 második felében csíráiban megmutatkozó kilábalást megelőző nehéz időszakot Luxemburg vészelte át a legsikeresebben, az előző évhez képest 3,2 százalékkal javult a foglalkoztatás. A legnagyobb veszteséget ugyanakkor Dánia szenvedte el, ahol 0,7 százalékkal kevesebb embernek volt munkája az előző évhez képest. Az Európai Unió összesített foglalkoztatási adatai azonban pozitív folyamatokra utalnak, átlagban 0,2 százalékos volt a növekedés. Lemaradásban Ami a Tizenötöket illeti, 2002-ben 0,2 százalékponttal 64,3 százalékra emelkedett a foglalkoztatás általános szintje. A szerény növekedés elsősorban annak köszönhető, hogy több nő állt munkába (a foglalkoztatási ráta EU-szinten elérte az 55,6 százalékot), igaz, a férfiaknál valamelyest csökkent és 72,8 százalékos szintre süllyedt a keresők aránya. Erópai állások online Bár nem az Európa Bizottság az első, amely az Európai Unió munkaerő-keresletét össze kívánja hozni a kínálattal, szeptember közepén indult internetes oldala megoldást jelenthet a problémára. Az internetes oldal nem titkolt célja, hogy növelje a munkaerő mobilitását az Unión belül. A frissen elkészült site több ezer állásajánlatot tartalmaz, lehetővé teszi a munkát keresőknek, hogy központi adatbázisba feltöltsék az önéletrajzukat és tanácsokkal is szolgálnak az egyes tagállamok munkaerőpiacáról. A European Job Mobility Portal (EURES, magyarra talán Európai Munkaerő-áramlási Portálnak lehetne fordítani) már most több ezer lehetőséget kínál az elhelyezkedést keresőknek: szakképzettséget nem követelőket, professzionális tudást igénylőket, műszaki érdeklődésűeknek és humán beállítottságúaknak egyaránt. A Bizottság azzal a tervvel összhangban hozta létre az oldalt, hogy az Európai Unió 2010-re a világ legdinamikusabb gazdasági régiója legyen. További lényeges előnye lehet a rendszernek, hogy elsimítja a tagországok munkanélküliségi rátái közti jelentős különbségeket. Az oldal egyelőre angol, francia és német nyelven elérhető, de a közeli tervek közt szerepel, hogy a többi uniós tagország anyanyelvén is létrehozzák az adatbázist - írja az EUObserver. Emlékeztetőül érdemes felidézni, hogy az EU 2010-re a 70 százalékos általános foglalkoztatási szint, a nőknél pedig több mint 60 százalékos foglalkoztatási szint elérését tűzte ki célul. Az idősebb (55 és 64 év közöttiek) munkavállalók 2010-re megcélzott 50 százalékos arányához képest van az Unió a legnagyobb lemaradásban: tavaly mindössze 1,4 százalékos volt a növekedés, amivel éppen, hogy 40 százalék fölé ment a foglalkoztatási szint. A csatlakozó országok azonban még ettől is jelentősen el vannak maradva: az idősebbek foglalkoztatási szintje náluk átlagosan csak 30 százalékon van. Ha az Európai Unió teljesíteni akarja a 2000-ben Lisszabonban kitűzött célokat, akkor 2010-re körülbelül 22 millió új munkahelyet (éves viszonylatban majdnem 3 millió új munkahelyet) kell teremtenie. Rugalmas munkavállalók A jelentés arra is felhívja a figyelmet, hogy az európai munkaerőpiac ma sokkal rugalmasabb, mint néhány évvel ezelőtt. Az európai munkavállalók 18 százaléka részmunkaidőben dolgozik, 13 százalékuk ideiglenesen van foglalkoztatva, legalább egyharmaduk 6 hónapos vagy annál is rövidebb idejű szerződéssel. A munkavállalók 15 százaléka rendszeresen túlórázik, és több mint 50 százalékuk ezért nem kap külön térítést. Az összes munkavállaló egynegyede – a szolgáltatásban és értékesítésben dolgozók, a szakképzett kétkezi munkások és a szakképzetlen munkaerő – a főmunkaidőn túl is rendszeresen dolgozik. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak 8 százaléka hetente több mint 48 órát tölt munkával. Az Európai Bizottság szerint Európában 2002-ben a termelékenység erősebben nőtt az információs és kommunikációs technológiákat (ICT) előállító szektorban, mint az Egyesült Államokban. Eközben az ICT-t felhasználó szektorban Európában a termelékenység növekedése elmaradt az amerikaiétól. Nemhiába látott napvilágot az utóbbi hetekben több olyan vélekedés is, hogy Európa gazdasági teljesítménye nem a munkerőpiac kisebb rugalmassága miatt, hanem az itteni foglalkoztatottak gyengébb termelékenysége miatt marad el az Egyesült Államok gazdasági növekedésétől.   Szabad a vásárAz orvosok, a jogászok, a szaktanácsadók számára valóban megnyílik a közös piac, a készülő szolgáltatási EU-direktíva szerint a tercier ágazathoz tartozók korlátozás és adminisztrációs tortúra nélkül vállalhatnak majd munkát az unió bármely országában. Az új szabályozás gyakorlatilag azt jelentheti, hogy a szolgáltatási szektorban dolgozók egy része az Európai Unióban bárhol szabadon gyakorolhatják szakmáját, anélkül, hogy ehhez hosszadalmas engedélyeztetési eljárásra lenne szükség. Hogy ez mekkora könnyebbség, arról a kiskereskedők tudnának mesélni, akiknek például saját országuk ingatlanügynökeivel, mérnökeivel, bankjaival és biztosítótársaságaival kell együttműködniük, ha egy másik tagországban üzletet akarnak nyitni. A javaslat pontos részletei még kidolgozásra várnak, a bizottság október vége körül kezdi el a belső egyeztetéseket, s a jogszabály tervezete várhatóan december elején kerül az Európai Bizottság asztalára. Egy dolog biztos: a törvény értelmében a tagországoknak engedélyezniük kell majd a származási országukban legálisan tevékenykedő szolgáltató cégek működését.Nincs közeledés Az egyes tagországok munkapiacát a nemzeti hagyományok és preferenciák különbségei nagymértékben megkülönböztetik. Rövid távon nem várható, hogy ezek a különbségek eltűnjenek, és minden ország egy modellt részesítsen előnyben. Az alábbi négy módozatot különíthetjük el. Az angolszász modell alacsony szervezettségű piacot jelent, ahol a nagy bérkülönbségek, a decentralizált, csaknem vállalati szintű bértárgyalások jellemzőek. Az alanyi jogon járó, tehát nem a munkával kiérdemelt, munkanélküli ellátások szintje alacsony, ennek megfelelően a munkát terhelő adók mértéke is kicsi. Ebben a modellben a foglalkoztatás nem stabil, de nagy az újrafoglalkoztatás esélye. A skandináv munkaerőpiaci modell sok szempontból az angolszász ellentéte. A szakszervezetek ereje és szervezettsége nagyon magas, ezért a bérek nem szakadnak el annyira egymástól. A munkanélküliségi ellátás célja ebben a rendszerben, hogy alternatívát nyújtson a munkaerőpiacról kilépni kívánók számára, kiterjedtsége és mértéke ezért rendkívül nagy, és jellemzően alanyi joghoz kötődik. Sokakat foglalkoztat ebben a modellben az állami, közületi szféra, illetve magas a munkát terhelő elvonások aránya.A kontinentális modell elsősorban Németországra jellemző, de a például a csatlakozó országok munkapiaca is jelentős mértékben ennek a rendszernek felel meg. Bár itt is magas a nem munkával szerzett munkanélküliségi ellátások aránya, a szakszervezetek inkább iparági szinten szerveződnek, és jelentőségük folyamatosan csökken. A dél-európai országok vegyesen mutatnak kontinentális, angolszász, illetve önálló jegyeket. A szakszervezetek szerepe hasonlóan alakult ezekben a gazdaságokban, mint a kontinens egészén. Az adók szintje ugyankkor jóval alacsonyabb, és a munkanélküli ellátásban a családi-rokoni kapcsolatoknak fontos szerep jut.