Extrém ingázás: itthon is lehet

Sokaknak nincs más választásuk, mint bevállalni ezt a megterhelést, hiszen a válság óta a munkavállalók akár nagyobb távolságokat is hajlandók megtenni, hogy egyáltalán dolgozni tudjanak. Nagy-Britanniában a Randstadt készített egy felmérést, amiből az derül ki, hogy manapság 10 emberből 1 utazik három óránál is többet a munkahelyére oda-vissza, míg ez az arány korábban mindössze 20-ból 1 volt.

A válság óta bevállalósabbak a munkavállalók, erősíti meg Kocsis János Balázs városszociológus is, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense, nőtt a nagyobb távú ingázás (illetve a napin túl a heti, havi ingázás) száma és távolsága is. Itt igazából a nagy korlátot a kereset jelenti: kap-e annyit, amennyiből ki tudja fizetni az ingázás nem csekély anyagi költségeit.

„Nálunk azt tartják, hogy a fél óránál több egy irányú ingázás már sok, és a másfélnél több az már az extrém kategória – ebben megegyezünk a britek definíciójával. A három óra (másfél oda és másfél vissza) Budapesten belül is könnyen összejöhet, egy Pestszentlőrinc vagy Pestimre - Óbuda viszonylattal, BKV-val (néhány ismerősöm teszi ezt), de Rákoskeresztúr – Buda viszonylatban is. A pesti oldalról az agglomerációból ingázóknál is megvan ez könnyen (Monor, Gyál és még folytathatnánk). Sokan elfeledkeznek arról, hogy a városon belüli utazás is ingázás, illetve Budapesten például a fél órás bejutás nagyon kevés embernek jön össze.

Országon belül kevésbé jellemző, de megvan: Győrből is ingáznak Budapestre, ez könnyen túlmegy a másfél órán egy irányba. Hallottam ennél extrémebb példákat is.” Igaz ugyan, hogy „csak” heti szinten, de én is ismerek olyat, aki az ország észak-keleti részéből utazik egészen Nagykanizsáig munka miatt.

A BBC is összegyűjtött néhány extrém példát, olyan ingázókat, akik akár több országhatárt is átlépnek a munkábajárás folyamán, és akár 6 órát is fordítanak erre naponta. Egy bankbiztonsággal kapcsolatos számítástechnikai területen dolgozó férfi például másfél évig, napi rendszerességgel, utazott Brüsszel és Párizs között, ami az idő hosszán túl anyagilag is eléggé megterhelő lehetett, még egy nyugat-európai fizetés mellett is. Négyszer járt autóval, egyszer vonattal egy héten, ugyanis a TGV-re egy jegy kerül nagyjából 75 ezer forintba.

Egy másik konzultáns, akinek ügyfele valamikor 10 percre volt az otthonától, most 2 és fél óra távolságra költözött. Ha nem akarja feladni ezt a fontos munkát, akkor meg kell tennie naponta az utat. Persze költözhetne családostól, az ügyfél új telephelye közelébe, de úgy érzi ez nem szolgálná a családja érdekeit, és bár nem szívesen ingázik, kénytelen oda menni, ahol a munka van.

Arról már nem egyszer szóltunk itt az oldalon is, hogy az ingázás bizony komoly megterhelést jelenthet az érintettek egészségére, családi viszonyaira nézve egyaránt. Ugyanakkor egyre többen igyekeznek kihasználni is az utazással eltöltött időt, ha lehet hasznosan, hogy ne csak elvesztegetett, stresszes időszaknak tűnjön. Még az autóban is lehet a gondolatokat rendezni, vagy kihangosítóval telefonokat elintézni, de például vonaton kifejezetten jól lehet akár dolgozni is, persze ha megfelelőek a körülmények.

„A munkavállalók hajlandók a hosszas ingázásra, bár ennek nagyon negatív következményei lehetnek a családi életre, illetve az ingázás "minőségétől" függően magára az egyénre (nem mindegy, hogy kényelmes vonaton-buszon, rendesen autózva megy az illető, mintsem 20 négyzetcentin állva tömött buszon-vonaton, vagy dugóban araszolva tölti az illető). Az ingázásnak két fő oka lehet: a közelben nincsen munkahely, s az illetőnek nincsen pénze közelebb költözni (vagy más indokok tartják helyben); illetve bevállal nagyobb ingázási távolságot, mivel olyan körülmények között lakik (ingatlan nagysága, környezete, közösség, presztízs, stb), amelyet kívánatosnak tart” – mondja Kocsis János Balázs.

Lizzie Crowley a Work Foundation munkatársa figyelmeztet, hogy az extrém ingázás szintén szélsőséges stresszt, krónikus fáradtságot okozhat, illetve akár szívbetegség kialakulásához is vezethet. Ahogy fentebb is jeleztük a párkapcsolatok is megsínylik a távollétet utazást. Az egyik példa erre egy olyan házaspár története, ahol a férjet elbocsájtották állásából, és a következő munkahelye több mint két órányi távolságra van az otthonától, egy irányban. Mivel mindig éppen akkor érkezett haza, amikor a gyerekei éppen lefekvéshez készültek, ez megzavarta a családi rutint. Ezért úgy döntöttek két éjszakára inkább nem megy haza hétközben, hogy ne legyen mindennapos a káosz.