Kényes téma - Ha lába kel a vállalati tulajdonnak

Gondolatébresztőül
Fiam ne lopj! - sulykolja a szülő a gyermekébe kiskora óta. Biztosan nem jó a tanítás, mert nem mondja meg a mama, hogy pontosan hol ne lopjon a gyerek. Hát sehol sem. Erkölcsi érzéket kellene kifejlesztenie a gyermekben, hogy sehol se lopjon, sem a boltban, iskolában, sem pedig a munkahelyen. Talán a tanítás hiánya okozza, hogy nem alakul ki a helyes erkölcsi, etikai érzék és ezért történik, hogy a világon mindenhol gyakori, sőt, már-már megszokott a munkahelyi lopás is.
Lopásnak nevezzük azt, ha valaki olyasmit tulajdonít el, ami nem az övé.
Sokan nem gondolják át, hogy a munkahelyről elhozott egy-két toll vagy jegyzettömb ugyanúgy nem az övé, mint a boltból, áruházból fizetés nélkül elvitt holmi.
Ezek a dolgozók nem úgy érzik, hogy ők most lopnak, mivel nincs személyre bontva, hogy kitől. A főnök asztaláról így biztosan nem viszik el a tollat. A vállalatok a költségtakarékosság jegyében egyre több módszerrel próbálják megakadályozni a lopásokat, hol enyhébb, hol szigorúbb eszközök bevetésével - bár sajnos még mindig legtöbbször sikertelenül.

"Lopás fajták" - avagy szomorú tények a mindennapok tükrében
Mit lopnak a dolgozók általában? Irodában irodaeszközöket, gyárban szerszámokat, vagy éppen a gyártott terméket. Például 2004-ben, alig másfél hónap alatt csaknem 8 millió forintot érő, 4,5 tonna réz alkatrészeket loptak el az alkalmazottak egy cégtől. Az okozott kár összesen 7.750.000 Ft volt.
Az egyik hazai autógyárban például két 25 éves külföldi állampolgárt vettek őrizetbe, akik az év folyamán több autó-navigációs berendezést tulajdonítottak el.
Azonban nem csak tárgyi lopásról beszélhetünk. Előfordul szellemi termékek, szoftverek, informatikai programok, sőt tőzsdén lévő vállalatok esetében akár tőzsdei adatok lopása is.
Egyik magát megnevezni nem kívánó interjúalanyunk multinacionális vállalatnál dolgozik. A céget jegyzik a tőzsdén, a kötelező havi jelentésekig a pénzügyi-számviteli adatok titkosak. Pár évvel ezelőtt kiderült, hogy valaki a titkos adatokat kiszolgáltatja konkurens cégeknek. Az illető a számviteli ágazat dolgozója volt, leleplezték, és börtönbüntetésre ítélték.

A kisebb eszközök, irodaszerlopások egy személyre lebontva nem jelentenek nagy anyagi megterhelést, azonban ha 1000 fős cégre vetítjük, és azt mondjuk, hogy 800 dolgozó a benti használaton kívül a családnak is visz irodaszereket ez már éves szinten akár több millió forintra is rúghat.
Informatikai termékek, szoftverek, esetében, elég, ha csak néhány dolgozóval számolunk, már az is jelentős tétel a cég költségvetésében.
Egy multinacionális cég dolgozójának beszámolója szerint az 1990-es évek végén a cégük vett egy 3 millió forintot érő laptopot. A számítógépet a főnök irodájában kulccsal elzárt szekrényben tartották, csak egy páran tudtak róla, hogy egyáltalán rendelkeznek ilyen értékű számítógéppel. Egyik nap mikor éppen használni akarták, csak a laptop tokját találták a bezárt szekrényben. Hívták a rendőrséget, megindult a nyomozás. A számítógép végül úgy került elő, hogy a tolvajok bizományiban értékesíteni akarták és a bizományi bolt vezetője látta, hogy nagy értékű gépről van szó, így felhívta a gyártó céget. A gyártók a sorozatszám alapján felismerték, hogy kinek adták el ezt a gépet, így visszakerülhetett a laptop a jogos

tulajdonosához. A tolvajok ebben az esetben a cégnél alkalmazott help deskes kollegák voltak, akiket azonnal elbocsátottak.

Ahol a legnagyobb a kísértés...
Vannak olyan munkakörök is, amelyekben nagyobb a kísértés a lopásra. Ilyen munkaterület például a készpénzkifizetések lebonyolítása, készpénz átvétele, bérfizetések intézése és a csekkállomány kezelése. E munkakörök közös jellemzője, hogy mindegyikben készpénzhez, egyéb eszközökhöz és az azokkal összefüggő iratokhoz lehet hozzáférni. Az ilyen hozzáférés pedig növeli a valószínűségét annak, hogy valaki abból jogtalan hasznot húzzon.
Az eszközök lopásán kívül jelentős és egyelőre nehezen megfogható a szellemi termékek, knowhow lopása. Ezért lenne nagyon fontos, hogy a vállalatok a munkaerő kiválasztásától kezdve arra törekedjenek, hogy meg is tartsák a dolgozókat. Sok helyen nem így történik és a fél- egy év múlva elküldött dolgozó olyan információkat vihet magával, amit később a cég ellen felhasználhat. Ráadásul az elbocsátott dolgozó több esetben haragszik a főnökére, a vállalatra és az utolsó vállalatnál töltött napjai alatt jelentős adatmennyiséget menthet le saját célra, amit aztán a konkurenciánál hasznosít.

"Lopás gátló" módszerek
Több embert -természetesen az anonimitás megőrzése mellett- megkérdeztünk, hogy ők vajon visznek- e haza valamilyen eszközt a cégüktől. Az egyik mobiltelefonos cég alkalmazottja mondta, hogy neki eszébe sem jut, mert azonnal elbocsátanák. A munkahelyen, ha irodaszerre van szüksége, odamegy a közös irattári szekrényhez és kiveszi belőle, amire a munkához szüksége van, de haza semmiféleképpen sem vinné.
Látható tehát, hogy azoknál a cégeknél, ahol komoly etikai kódex van, túlnyomó részben komolyan szabályozott a jogtalan eltulajdonítás következménye - ennek megfelelően az alkalmazottak be is tartják a játékszabályokat.

Egy több mint 300 fős cégnél dolgozó gazdasági vezető beosztású hölgy megkérdezésünkre elmondta, hogy náluk példának okáért kezdetben a főigazgató személyesen ellenőrizte, hogy hány csomag papírt, hány tollat osztanak ki a dolgozóknak. Azóta minden évben betervezik, hogy mennyi az irodaszerre szánt keret, kiszámolják a munkahelyi szükségletet, és minimális készletet tartanak.

Az általunk megkérdezett számos HR-szakember és szervezeti tanácsadó meglátása szerint is a fentiekhez hasonló céges lopások meggátolására több 'eszköz' együttes használatára lenne szükség. Első a tanítás, az etikai érzék, a társadalmi kultúra kialakítása. Fontos lenne a korábban említett saját vállalati etikai kódexek készítése, ami magában foglalja a vállalat eszközeivel való bánásmódot is. Az ilyen 'alaptörvények' meghatározásán túl fontos, hogy a lopásnak legyen következménye. Gondoljunk csak bele: ha valakit bolti vagy utcai lopáson tetten érnek, rendőrségre kerül, miközben a munkahelyeken ritkán hallani, hogy az elbocsátáson kívül más szankció is éri az illetőt. Ezzel a gyakorlattal szemben a megkérdezett szakemberek szerint a vállalati lopásokat ugyanúgy szigorúan büntetni kellene, mint az élet más területén történt lopásokat. "Megfelelő büntetés esetén biztosan meggondolná az illető, hogy ér-e ennyit neki egy billentyűzet, vagy bármi más, aminek lába kelt. Hiszen ha példának okáért nálunk lopott, valószínűleg a következő munkahelyen is fog!" - mondja az egyik neve elhallgatását kérő munkáltató.

Persze bármit is teszünk: lopás van, volt és lesz. De mint azt az egyik témában érintett szakember hozzáfűzte: "Talán a mostanában hirdetett élethosszig tartó tanulás programjára a vállalati lopást tiltó etika is felkerülhetne tantárgyként!"


Mészáros Etelka