Ki kell feküdni a nyomorultság-érzést

"Amikor rákapsz a célelérés lelkesítő és motiváló ízére, szinte úgy fogod kívánni, mint a kábítószert. Függővé válsz, s egyre inkább többet kívánsz majd belőle. Arra azonban számíts, hogy a célelérés kreatív és kitartó folyamata nem az eufória megáradt folyója. Az öröm és letörtség két véglete között fog ingadozni a hangulatod, bár szerencsére leginkább az öröm pólusa felé." - írja Rúzsa Dóra a HR Blogon.

A nyomorultság-érzéstől menekülni nem lehet, hiszen a célelérés, az áramlat élménye annyi energiát felemészt, hogy muszáj bekövetkezzen az ellenpólus is, erre számítanunk kell a blogoló szerint. "Hidd el, ez a célelérés teljesen normális folyamatának része! Amikor felüti a fejét, köszöntsd régi ismerősként, mint egy undok náthát vagy felfázást, és kezeld azonnal!" - írja a blogoló.

Nem szabad kitárt kézzel az események előtt állni és azt mondani: "Hát a sikerkönyvek nem beszéltek erről a rémesen kilátástalan érzésről... amikor kitűztem a célomat, szó sem volt róla, hogy letört is leszek úton a célom felé, olyan lassan haladok, belefáradtam, legszívesebben arccal előre feküdnék a párnán és a paplant a tarkómra húznám." Rúzsa Dóra szerint ezek az érzések teljesen normálisak.

"Mit tehetsz? Feküdd ki, pihend ki! Adj magadnak egy estét, vagy kettőt, hogy szomorkodhass és rosszul érezhesd magad! Üsd agyon az időt tökéletesen felesleges, haszontalan, sőt, néha kissé káros dolgokkal is akár! Nézz sorozatokat, hat-hét részt egymás után, aludj, szaporíts online akváriumban halakat! Adj magadnak egy vagy két napot arra, hogy a nyomorultság-érzés kitisztuljon a szervezetedből! Adj magadnak néhány nap szabadságot a célodtól!

Mondd ezt: Ma este még tespedhetek mély apátiában, de utána már nem.
Másnap állj fel, porold le magad és folytasd a kitartó célelérést!"

HR Blog