KLIK Delete

Tanárnők beszélgettek szűk körbe szorulva a Deák téri metró megállóban:

- Te nem jössz tüntetni? – kérdeztem reggel a férjemet.
- Nem.
- Tudtam, hogy cserbenhagysz minket!
- Tanítványom jön.
- Na, végre!

Amíg a tanár úr nyelvórát ad, felesége ezredmagával igyekszik megbuktatni a köznevelés őrült rendszerét és helytartóját, a KLIK-et.

„Itt vagyunk a hazáért!”
„Itt vagyunk a gyermekeink jövőjéért!”

- visszhangzott a Kossuth téren. Együtt áztak a kitartó esőben szülők, nagyszülők, tanárok és diákok. Egy 17 éves középiskolás arról beszélt a színpadon, hogy nem agyonhajszolt, hanem motivált tanárokra van szükségük. Egy édesapa tíz percen át szórakoztatott ennyi embert a szocializmusban átélt iskolai történeteivel, melyekhez képest szürreálisak a KLIK mostani eredményei. Akkoriban a gyerekek krétát ettek, amikor betegség miatt akartak hiányozni, ma erre esélyük se volna, és egykori tanára sem tudná odahajigálni azokhoz, akik nem figyelnek. Az emblematikus figurává nőtt fekete nővér inkább a vehemenciájával hatott, mint azzal, ahogy megpróbálta összefésülni, hány szakma képviselői fogtak össze, megemlítve a taxisokat is.

Felszín alatt futó hajszálérként fel-felbukkant a pénz, vagyis a bérekről sem feledkeztek meg a szónokok. Bárhogy alakul a KLIK sorsa, bármennyi pedagóguskövetelésnek ad teret a kormány a 25-ből, további béremelések nélkül nehéz elképzelni a megegyezést és a nyugalmat az oktatásban. A köztisztviselők és közszolgálatban dolgozók szakszervezetének szónoka Aquinói Szent Tamástól hozta be, hogy bűn a méltó bér meg nem fizetése. A Teleki Blanka Gimnázium igazgatója követelte, hogy a GDP 6 százalékát fordítsa oktatásra a kormány.

Vicsorítanak az aránytalanságok: több száz bölcsődei dolgozó egyéves bérével ér fel néhány közpénzen tartott korifeus fizetés feletti jutalma. Elszomorító, hogy egy könyvtáros 90 ezret visz haza a hónap végén, és a Parlamenttel szemben lévő Néprajzi Múzeum diplomás dolgozói százezer forint alatti bérért dolgoznak. Van, ahol 2002 óta nem volt béremelés. A bölcsődei dolgozók szónoka 30 ezres béremelést követelt, és azt, hogy adják vissza nekik a korai fejlesztést, ami a Klikhez került. Aki tehette, tőlük is már nyugatra ment, és esze ágában sincs visszajönni.

„Szabad, félelem nélküli, művelt emberek legyenek a mai gyerekekből” – foglalta össze a legvilágosabban Csóti Csaba, a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, hogy miért hívták össze a pedagógusokat.

Sok ágazatban lett elege a munkából élő embereknek. Benne van a levegőben, hogy közös zászló alá állnak, és nem lehetetlen, hogy kiforr ebből egy vezető, aki összefogja a pedagógusokat, egészségügyi dolgozókat és másokat. Most segítene a népharag, ami persze hamar elillanhat. A két jelentős pedagógus szakszervezet első embere erős formajavulás nélkül ki van zárva sótlanság és a hiányzó imázs miatt. Pilz Olivér miskolci középiskolai tanárban és Pukli István iskolaigazgatóban több a spiritusz, mint bennük. Bizonyítva, hogy nem balhézni jöttek, a tüntetés végén 5 perc néma csendre kérte a tömeget Sándor Mária, akiben sok lehetőség van, de legalább annyi közszereplői munka hiányzik még. A tüntetés kimagasló pillanatait nem ők adták, hanem ismeretlen emberek: egy lelkes, jó beszédű 17 éves diák és egy humorista vénával megáldott apa. Tehát van tehetség, kérdés, hogy miben nyilvánul meg.

Érdemes felidézni, hogy húsz évvel ezelőtt pattanásig feszült a helyzet az országban, van rá esély, hogy 2016 is ilyen lesz. A Népszabadság cikksorozatban foglalkozott azzal, milyen fontos események voltak évekre bontva, és 1995-ről így írt: „86 órán át tartó vasutassztrájk kezdődik, az időszak legjelentősebb szociális tiltakozó akciója. Az év során egyébként huszonhét tüntetés, sztrájk, egyéb ágazati megmozdulás jelzi a megszorító gazdasági intézkedések kedvezőtlen társadalmi fogadtatását. Március 30-án pedagógusok ezrei tüntetnek a minisztériumuk előtt, a december 15-én a 25 százalékos béremelést követelő országos pedagógussztrájkban 160 ezren vesznek részt. Tüntetnek év közben a diákok, a könyvtárosok, a tűzoltók, az egészségügyi dolgozók, az erőművek dolgozói. Utólag visszatekintve kész csoda, hogy a sok-sok egyedi megmozdulás nem állt össze átfogóbb népharaggá.”

A szerző fotóival