Közösségépítés bloggal - hogyan lehet kitűnni?

Hogyan lesz egy gondolatból önkifejező blog/vlog, és milyen lépéseket kell megtenni azért, hogy főállásban azt tehesse az ember, amit szenvedéllyel vinni tud? A legnépszerűbb online személyiségek, a projektmenedzsmenttel foglalkozó „Derrick és Harry” nevű blog egyik alapítója, Tanács Lajos, illetve a videós Nessaj beszéltek a kezdeti lendületről, a megtorpanásokról, és arról, hogyan tudtak az alig pár tíz-száz fős közönségből akár többszázezres közösséget építeni.

A ROOMS coworking iroda rendezvényének másik résztvevőjének szakmai munkásságát már korábbról ismertem. 3 évvel ezelőtt Tanács Lajossal, azaz Harryval beszélgettem a projektek bukásának okairól. A „Derrick és Harry Projektmenedzsment Blog” szerzőjével már akkor is igazi örömmunkát élhettem meg, mert egyrészt a témát, a sokféle kihívást ismerő szakember mutatkozott be nekem, másrészt, ő is nagyon szórakoztató egyéniség. És ami nagyon ritka, ez a tulajdonság egyaránt a személyes beszélgetésben, és a blogban, írásos formában is teljesen átjön.

Kreatív üzletszerzés

Nessaj mindig szerette a videojátékokat és látta, hogy Nyugaton folynak játékközvetítések is. Ezen kívül mindig kereste azt a csatornát, ahol a kreativitását megmutathatja, kiélheti, és egy idő után arra gondolt, összekapcsolja a kedvtelését az önmegvalósítással, és 2011-ben feltöltötte a Youtube-ra az első videóját. Ekkor már marketing vonalon dolgozó közgazdászként kereste a kenyerét, és értett a videós tartalomgyártáshoz. De persze a videói egészen mások lettek, mint amit nap mint nap előállított. Jelenleg 250 ezer követője van, és készített olyan anyagot, amelyet 400 ezren láttak.
A blogger és a vlogger Svéda Dórával
Tanács Lajos 6 évvel ezelőtt épp a kiégés határán volt, amikor úgy döntött kollégájával, „Derrick”-kel, hogy valami egész másba kellene fogni. Azt érezték, hogy ami van - programozó matematikusként többnyire outsource IT projektek vezetésével, illetve IT-s területek közép- és felső vezetőjeként dolgoztak - az így, ebben a formában nem vihető tovább. Tanácsadóként szerettek volna, önállóan dolgozni, de széleskörű, nemcsak szakmai, hanem például gazdasági ismertség hiányában erre nem sok lehetőségük volt. Kitaláltak egy stratégiát. Ha elindítanak egy blogot, akkor ez az ismertségi defektus egyből megoldódik. Mivel az IT-s területen rengeteg eszközbemutató workshop, konferencia van, ahol a sok, új eszközt tökéletesnek mutatják, és csak a gyakorlati használat során derül ki, mennyire nincs végig járva egy-egy kísérleti folyamat, azt szerették volna láttatni, mennyire álságos az az „öltönyös-nyakkendős” világ, amelyik ezeket a gyakorló fejlesztő számára fontos eszközöket ilyen, nagyon tökéletesnek mutatja be. „Nem akartunk egy újabb ‘a sikeres projekt 10 ismérvét' összegyűjteni, amiből kilenc eleve szinte sehol, soha nincs meg. Azt a tömérdek, igazi, megtapasztalt frusztrációt szerettük volna kiírni magunkból, ami csak gyűlt-gyűlt a sok munka során.”

Először óvatosan fogalmaztak, mintha hímes tojásokon sétálnának. De egy banki „élesítés” után valami „megpattant” Lajosban. És egy nagyon éles hangú, jó stílusú, kemény, kicsit keserű, de szórakoztató cikk született. Ez robbantotta a látogatottságot. 500 letöltésük lett, ami körülbelül tízszeres szorzót jelentett a korábbi látogatottsághoz képest. Ez volt az első lépése egy hosszú építkezésnek. Most már minden csatornát használnak, és negyvenezres letöltéseik is vannak. A stratégiájuk bevált, sales nélkül felfutott az IT projektmenedzsment tanácsadó irodájuk úgy, hogy igazából még marketingre sem költöttek. Csak hetente ír egy cikket „Stefan Derrick Oberinspektor und Harry Klein Kriminalhauptmeister” .

Ami megkülönböztet: stílus és a szenvedély

Rengetegen indítanak szakmai blogokat hasonló céllal, mint Derrick és Harry, de szinte senkinek nem jön be ez az ötlet. Ami miatt az ő esetükben mégis működőképes az elképzelés az a szórakoztatás, és a szakmai tartalom ügyes keveréke. Aki olvassa a posztjaikat, tanul valamit az IT projektmenedzsmentről, de ezt könnyen teszi, mert sikerült azt a hangot megtalálnia a szerzőknek, ami nem vicceskedő, hanem tényleg humoros. „Vidámabbá tesszük az olvasókat, de amiről olvas, azt be is tudja építeni a napi munkába. Utána azt látjuk, hogy megosztják a linket.” A szórakoztatás-tanítás arányát Tanács Lajos 90-10 százalékosra állítja be, és a stílusról még nem is beszéltünk.

Nessaj az öt évvel ezelőtti indulástól tavaly januárig inkább csak „csinálgatta” a csatornát. Főállású munka mellett rendszertelenül töltögette fel a videókat, igazából koncepciója sem nagyon volt. Örömét lelte ebben a munkában, és ha senki nem nézte volna, akkor is gyártotta volna a kommentárokat. De a 4 év hosszú idő, és ő is kezdett arra rájönni, más is érdekli a videojátékok közvetítésén kívül. Szívesen foglalkozott sportokkal, kvízekkel, és azt és észrevette, hogy különösebb szándék nélkül összegyűjtött kilencezer követőt. Ekkor elkezdett - még mindig a főállása mellett - egy szoros időbeosztás mentén napi rendszerességgel a sokféle témáról videókat készíteni, és feltölteni. Napi egy videó ötlete, leforgatása, megvágása, feltöltése, moderálása. Körülbelül éjjel-nappal dolgozott. De ezt- a saját bevallása szerint - szinte észre sem vette. Hiszen szenvedéllyel tudta végezni a munkáját. Sokféle irányba indult el, mindenfélét kipróbált, ezért elkerülte a belterjességet, és új nézőkkel is találkozott. Egy év alatt a kilencezerről 250 ezerre növelte a látogatottságot. Ekkor jött el az a pillanat, amikor ott tudta hagyni a munkahelyét, és most már teljes munkaidejében, átlagosan napi 10 órában csak videoblogot készít.

Örömfaktor még mindig létezik

Svéda Dóra, a ROOMS tulajdonosa az egyik legfontosabb tényezőre kérdezett rá: most, hogy professzionalizálódtak a bloggerek/vloggerek vajon meg tudták-e őrizni magukban azt az örömöt, ami akkor volt bennük, amikor még indultak? Nessajt most sem a személyes ambíció ösztönzi, hanem az az öröm, ami akkor éri, ha megtapasztalja mások is mekkora kedvvel szállnak be az ő játékába. „Az, hogy ha eljövök egy hasonló rendezvényre, ahol egy hallgató megemlíti, a gyereke rendszeresen engem néz, az inspirál. Ha kezet foghatok egészen új, különböző helyekről érkező emberekkel, ez ad kedvet a munkához.”

Tanács Lajosnak pedig most is az alkotás okoz örömöt. A saját bevallása szerint az a fajta „blogger-attitűd”, ami nagyon sok szakmai blog íróját jellemzi, sose volt meg náluk. „Nem akartuk megmondani a tutit, nem akartuk kijelölni az egyetlen, szent utat. Csak alkotni akartunk. És nagyon jól esik a - zömében pozitív - visszajelzés, ami érkezik.”

Holtpontok, negatív kommentelők: kihívás

Aki a nyilvánosság elé áll, és kiviszi a személyiségét, annak tűrnie kell a kritikát. Minél inkább a személyiségével, a szenvedélyével dolgozik, annál fájóbb lehet ez a kritika. Nessaj arról számolt be, neki szerencsére olyan alaptermészete van, amely nem engedi be a teljesen ismeretlen emberektől érkező negatív kritikát. Ez érvényes az on-, és az offline világra egyaránt.

Lajosék is - teljesen logikátlanul, és érthetetlenül - sok irányból kapnak egyszerre kritikát. Volt olyan, aki - az egyébként nagyon népszerű - Titanicról szóló cikk kapcsán nevezte őket érzéketlennek. A hajón érvényes, túl hosszú és bonyolult riportolási folyamat végzetes hatását mutatták be nagyon szórakoztatóan, amit a kommentelő érzéketlennek látott, és nagyon erősen sérelmezett. Nem értette a metaforát. „Ez a mindenki által, arctalanul űzött sport először mellbevágó volt, aztán ahogy végiggondoltam, a helyére tudtam magamban tenni ezeket a megnyilvánulásokat. A hatáskeltés művészetét gyakoroljuk, ami nem mindig jár pozitív visszajelzéssel” - mondta a blogger.

Mindkét, a maga online terében nagy népszerűségnek örvendő alkotó egyaránt elmondta, a legfontosabb értéke a munkájuknak az, hogy az egyéniségüket teljes egészében felvállalva, szűrő nélkül ,„finomhangolásokat mellőzve” tudják kitenni a véleményüket. Ez az, ami ma is feltölti őket, és amit nyitottan, és általában jól is fogad a társadalom. Ez az a megnyilvánulás, ami úgy látszik hiánycikké vált.