Meg kell becsülni a fizikai munkát

JobAngel szerint korábban a fizikai munkásokat az „értelmiség” jórésze lekezelte, magát felsőbbrendűnek gondolva. Aztán jött a sokk, mikor sokféle diploma hirtelen nem ért semmit, és mehetett ő is lapátolni. Ez mostanra nagyjából elmúlt, diplomás találhat diplomás állást, ha akar. Ellenben diplomás állássá lett sok helyen a betanított adminisztráció is, ezért aztán egy diplomától már senki sem esik ámulatba.

Eljutottunk végre oda, hogy ha másért nem, hát üzleti érdekből is muszáj elismerni, megfizetni a fizikai munkát. Ha például egy étteremtulajdonos ezt nem veszi figyelembe, akkor elképzelhető, hogy neki kell felmosnia, mert nem fog takarítót találni. Ráadásul már nem elég a minimálbér, már nem célszerű feketézni, rendes fizetést kell adni.

Régebben sem volt ennek a lenéző hozzáállásnak létjogosultsága, már csak azért sem nézünk le senkit a munkája miatt, mert minden karrier, siker egyedi teljesítmény, és lehet, hogy az a „csak egy takarítónő” sokat harcolt azért, hogy az lehessen, ott lehessen, saját jövedelme lehessen akár. Lehet, hogy ez karrierje csúcsa, mert ehelyett sokkal rosszabb sorsa volt előtte. Nem tudhatjuk, honnan indult, mi az, amiért nem állatorvos, vagy közgazdász vagy bármi más diplomás, irodista lett. Lehet, hogy bármi más is lehetett volna, ha a körülményei nem olyanok, amiből az jött ki, hogy most takarító.

Itt szavazhat arról, hogy vajon kellően megbecsült-e a fizikai munka:


JobAngel teljes cikke a HRBlogon olvasható.