Melyek a munkaszerződés kötelező tartalmi elemei? - Amit minden munkáltatónak és munkavállalónak tudnia kell

Mi is az a munkaszerződés?

A munkaszerződés a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás, amely alapján a munkavállaló a munkáltató irányítása szerint köteles munkát végezni, a munkáltató pedig köteles őt foglalkoztatni és a munkabért kifizetni.

A Munka törvénykönyve kifejezetten előírja, hogy a munkaszerződést írásba kell foglalni. Ez a formai követelmény nem öncélú: ha elmarad, a szerződés érvénytelenné válhat. Van azonban egy fontos védelmi szabály a munkavállaló javára: az írásba foglalás hiánya miatt kizárólag a munkavállaló hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére, mégpedig legfeljebb a munkába lépéstől számított 30 napon belül. Ezt követően a munkaszerződés – ha egyébként létrejött a munkaviszony – az írásba foglalás hiánya ellenére is hatályosnak tekintendő. Ugyanakkor a szóbeli megállapodás a munkavállalónak sem érdeke: ha nincs írásos dokumentum, a munkaviszony fennállásának és a konkrét feltételeknek (munkabér, munkakör stb.) a bizonyítása komoly nehézségekbe ütközhet vita esetén.

A két igazán kötelező elem: alapbér és munkakör

Bár első hallásra sokan azt gondolnák, hogy egy munkaszerződésnek számos kötelező elemet kell tartalmaznia, a törvény valójában csak két olyan pontot nevesít, amelyek nélkül a munkaszerződés – és vele a munkaviszony – nem is jöhet létre érvényesen:

• a munkavállaló alapbérét, és
• a munkavállaló munkakörét.

Ha ezekben a felek ténylegesen nem állapodtak meg, akkor munkaszerződés nem is keletkezik. Más a helyzet akkor, ha a felek valójában megegyeztek alapbérben és munkakörben is, csak az valamilyen okból kimaradt az írott dokumentumból: ekkor a szerződés létrejön, de alaki hiba miatt érvénytelen – erre az érvénytelenségre azonban ismét csak a munkavállaló hivatkozhat, időbeli korláttal.

Ezen a két elemen túl természetesen elengedhetetlen, hogy a szerződésből egyértelműen kiderüljön, kik a szerződő felek – vagyis a munkáltató és a munkavállaló pontos, azonosításra alkalmas megjelölése. Ha ez hiányzik, és más módon sem bizonyítható, hogy kik kötöttek megállapodást, akkor a munkaszerződés létre sem jön.

Az alapbér

Az alapbért a munkaszerződésben mindig időbérként kell meghatározni – jellemzően havibérként vagy órabérként kifejezve. Fontos ugyanakkor, hogy az alapbér nem feltétlenül egyenlő a munkavállaló teljes munkabérével: a bér az alapbéren felül tartalmazhat teljesítménybér-elemet is, a munkavállaló pedig jogosult lehet különféle béren kívüli juttatásokra is, például cafeteriára vagy céges autó használatára. A munkabér tehát meghatározható tisztán teljesítményalapon, vagy az idő- és a teljesítményalapú elemek kombinációjaként is – az alapbér azonban ilyenkor is mindig időbérként jelenik meg a szerződésben.

A munkakör

A munkakörbe azok a feladatok tartoznak, amelyek ellátására a munkáltató a munkavállalót alkalmazza. Ezt a szerződésben többféleképpen is meg lehet határozni: egyrészt egy adott foglalkozás megnevezésével (például értékesítő, gépkocsivezető), másrészt a lényeges munkaköri feladatok felsorolásával.

Sok munkáltatóban tartja magát az a téves elképzelés, hogy a részletes munkaköri leírás a munkaszerződés kötelező melléklete. Ez nem így van: a munkaköri leírás nem kötelező tartalmi eleme, sőt nem is kötelező melléklete a munkaszerződésnek. Ugyanakkor a munkáltatónak külön kötelezettsége, hogy a munkakörbe tartozó feladatokról a munkavállalót írásban tájékoztassa – ezt a munkaviszony kezdetétől számított 7 napon belül kell megtennie.

Nem kötelező elemek

A gyakorlatban szinte minden munkaszerződés tartalmazza a munkavégzés helyét, a munkaidőt és a munkaviszony időtartamát (azaz, hogy határozott vagy határozatlan idejű-e a jogviszony). Ezek azonban jogilag nem kötelező elemek – a munkaszerződés akkor is érvényesen létrejön, ha ezekről a felek nem rendelkeznek külön, mert a Munka törvénykönyve háttérszabályokkal pótolja a hiányzó megállapodást:

Munkavégzés helye: ha a felek másként nem állapodnak meg, a munkakörben szokásos munkavégzési helyet kell munkahelynek tekinteni. A munkahely megjelölhető egy konkrét címként, de tágabb, földrajzilag körülhatárolt területként is (például egy adott vármegye vagy akár az Európai Unió területe).

Munkaidő: külön megállapodás hiányában a jogviszony az általános teljes napi munkaidőre, azaz napi 8 órás foglalkoztatásra jön létre.

A munkaviszony időtartama: ha a felek nem rendelkeznek erről, a munkaviszony automatikusan határozatlan időre jön létre.

A munkaviszony kezdete: ezt is rögzíthetik a felek a szerződésben, ennek hiányában a munkaviszony kezdő napja a szerződéskötést követő nap lesz.

Amiről még megállapodhatnak a felek

A törvényi minimumon túl a munkáltató és a munkavállaló számos egyéb kérdésben is szabadon megállapodhat, ezek azonban nem feltételei a munkaszerződés érvényes létrejöttének. Ide tartozik például:

• a próbaidő kikötése,
• az alapbéren felüli bérelemek és béren kívüli juttatások rögzítése,
• versenytilalmi megállapodás megkötése.

Érdemes tudni, hogy amit egyszer a felek a munkaszerződésben rögzítettek, azt utóbb – néhány kivételtől eltekintve – jellemzően csak közös megegyezéssel, azaz a munkaszerződés módosításával lehet megváltoztatni, egyoldalúan nem.

Munkáltatói tájékoztatási kötelezettség – ez nem azonos a szerződés tartalmával

Fontos elhatárolni a munkaszerződés kötelező tartalmát attól a külön, írásbeli tájékoztatási kötelezettségtől, amely a munkáltatót terheli a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekben – ilyen például a felmondási idő szabályainak, vagy annak közlése, hogy a munkáltatóra kiterjed-e valamilyen kollektív szerződés hatálya. Ez a tájékoztatás jellemzően nem magába a szerződésbe kerül bele, hanem külön dokumentumban valósul meg, és a törvény bizonyos rövid időtartamú vagy csökkentett munkaidős jogviszonyoknál mentességet is ad alóla.

Miért éri meg odafigyelni a részletekre?

A munkaszerződés tűnhet formaságnak, valójában azonban ez az a dokumentum, amelyre később – vita esetén – mindkét fél hivatkozni fog. Egy pontatlanul vagy hiányosan megfogalmazott szerződés jogbizonytalansághoz vezethet: kérdésessé teheti, hogy egyáltalán létrejött-e a munkaviszony, vagy hogy milyen feltételek vonatkoznak rá. Éppen ezért érdemes már a szerződéskötéskor tisztázni nemcsak a két kötelező elemet (alapbér, munkakör), hanem a munkahelyre, a munkaidőre és a munkaviszony időtartamára vonatkozó elképzeléseket is – még akkor is, ha ezek jogilag nem feltételei a szerződés létrejöttének.

Letölthető ellenörzőlista munkáltatók és munkavállalók számára. 

A cikk a Munka törvénykönyve általános szabályait mutatja be, a HR Blog munkajogi rovatában Dr. Szabó Gergely ügyvéd (Kocsis és Szabó Ügyvédi Iroda) által publikált összefoglalók felhasználásával. Az írás tájékoztató jellegű, nem minősül jogi tanácsadásnak; konkrét munkajogi kérdésben célszerű szakértő segítségét kérni.