Mit mond a jog? - Az özvegyi nyugdíjra vonatkozó szabályozások

A társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló, hatályos törvény szerint özvegyi nyugdíjra jogosult az elhunyt élettársa is, jogosultságának feltételei azonban eltérnek a házastársra vonatkozó szabályoktól.

Özvegyi nyugdíjat a törvény rendelkezései szerint a házastárs, az elvált házastárs és az élettárs kaphat. Utóbbi akkor jogosult az özvegyi nyugdíjra, ha a házastársra előírt feltételek meglétén túlmenően élettársával annak haláláig legalább egy éven át megszakítás nélkül együtt élt és gyermekük született, vagy megszakítás nélkül tíz évig együtt éltek.

Az együttélést bizonyítottnak kell tekinteni, ha a kérelmező hatósági igazolvánnyal vagy bizonyítvánnyal igazolja, hogy a törvényben meghatározott ideig a jogszerzővel azonos volt a lakóhelye vagy tartózkodási helye. Az együttélés azonban - egyéb, hitelt érdemlő módon - közös lakcím hiányában is igazolható.
Az özvegyi nyugdíjra való jogosultság iránt indított perben a bíróságnak tüzetesen tisztáznia kell mindazokat a körülményeket, amelyekből következtetni lehet a felperes és az elhalt közötti érzelmi és gazdasági közösség fennállására.

A törvény szerint az élettárs nem jogosult az elhunyt élettársa után özvegyi nyugdíjra, ha az együttélés elismeréséhez előírt időszak vagy annak egy része alatt özvegyi nyugdíjban vagy baleseti nyugdíjban részesült.

Az élettársi kapcsolatból származó gyermek mellett az árvaellátás megilleti az élettársi közösségben együtt élők egy háztartásban közösen nevelt, ám korábbi házasságból, vagy élettársi kapcsolatból származó gyermekét is, akinek szülője haláláig az öregségi, illetve rokkantsági nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte, vagy öregségi illetve rokkantsági nyugdíjasként halt meg.