Munka-család: Hogyan gazdálkodjunk hatékonyan az időnkkel?

Néhány hónapja olvashattuk egy nemzetközi kutatás alapján azt az elszomorító statisztikát, hogy a magyar munkavállalók körében az egyik legkritikusabb a munka–család egyensúlyának megteremtése. Bár világszerte mindenhol óriási kihívást jelent a szülőknek az egészséges egyensúly, a profi szervezés megteremtése, nálunk ez valahogy rosszabbul megy. A dolgozó anyukák gyakran éreznek lelkifurdalást a munkában, munkával töltött órák miatt, pedig nem kellene.

A szakértők szerint fogadjuk el a körülményeket, érezzük hasznosnak magunkat a munka miatt, és vegyük figyelembe azt a nem utolsó szempontot, hogy a család megélhetéséhez jelentősen hozzá tudunk járulni. Ez mind szépen hangzik, de valljuk be, ha a héten harmadszor késünk a munka miatt az oviból délután, és két könnyes szempár vár ránk, nem könnyű pozitívan nézni a dolgokat. Gyakorlott anyukák néhány hasznos tippje segíthet, hogy egyensúlyba billentsük azt a bizonyos mérleg nyelvet.

Tervezzünk!

Szánjunk például a vasárnapból egy órát arra, hogy a következő heti beosztást elkészítsük. Kinek, mikor, hol van programja, különórája, értekezlete apának, stb. Legyen egy pontos képünk arról, hogy mikor ki és kiért megy, mit intéz. Próbáljuk meg nagyjából megtervezni, mikor fogunk bevásárolni, milyen privát programjaink vannak. Sokkal nyugodtabban vágunk neki a hétnek, ha átlátjuk a napjainkat. Optimalizálni tudjuk az időkereteket, hogy melyik a legrövidebb út a balettről a fociedzésre. A szinte percre pontos fejbeli Excel táblázat elsőre betegesnek tűnhet, de sokat segít, főleg azoknak, akiknek nincs bármikor ugrasztható segítségük.

Lássunk reálisan!

Legyünk következetesek! Legalább hét közben. Ha hat húszkor kell kelni, hogy mindenki túljusson a reggeli-fürdőszoba-öltözés Bermuda-háromszögön, akkor hat húszkor kell felkelni. Majd hétvégén lazulunk.

Hiába tűnik jó ötletnek még tíz percig hagyni aludni a gyerekeket, ne a reggeli rohanásban próbáljuk meg beiktatni a plusz pihenést! Ha cserébe utána idegesen és rohanva kell kezdeni a napot – mondjuk, egy kellemes közös reggeli helyett – biztos, hogy nem éri meg.

Az egész nap során fontos, hogy adjunk mindenre annyi időt, amennyi tényleg kell. Hiába tervezzük úgy, hogy negyedóra alatt elmegyünk a gyerekért, ha még soha nem sikerült odaérni kevesebb, mint 25 perc alatt. Ha nem reális a tervünk, hiába néz ki jól, az első perctől kódolva van a csúszás és az idegesség.

Ha kevésnek tűnik a 24 óra, inkább priorizáljunk! Mi az aznapi pirossal kiemelt feladat? Mi tolódhat holnapra – vagy jövő hétre –, vagy felejthetjük el valójában örökre? Mit tudunk másra átruházni? Ha van segítségünk, ne féljünk kérni.

Rugalmas munkaidő, koncentrált munka

Még a legzordabb főnök is meggyőzhető lehet, ha jó érveink vannak. (És leginkább a főnökön múlik, hogy megoldható-e a munka és magánélet egészséges egyensúlyának kialakítása.) Ha rendszeresen elkésünk, ha a délután már nem tudjuk a munkára koncentrálva tölteni, mert előre rettegünk attól, hogy nem érünk időben az iskolába, az senkink se jó. Többféle megoldás lehetséges, mindenki a munkájának és a lehetőségeinek megfelelően válasszon.

A részmunkaidő már régóta ismert lehetőség, de manapság egyre népszerűbb a négynapos munkahét vagy a távoli munkavégzés. Ha a munkánk lehetővé teszi, akár kérjük, hogy az irodában töltsünk napi hat órát, és este még egy-két órát otthonról válaszolunk a levelekre, vagy előkészítjük a másnapi értekezlet anyagait. A heti többnapos home office, azaz otthoni munka is jól jöhet egy gyakorló anyukának vagy apukának. Ráadásul már bizonyított tény, hogy akit hagynak otthonról dolgozni, tényleg többet végez el adott idő alatt.

Cserébe viszont, amikor dolgozunk, legyünk ott tényleg fejben is! Persze lehet vis major helyzet, de egy átlagos, jól megtervezett hétköznapon nem tölthetünk munkaidőt azzal, hogy telefonon instruáljuk a családot, ki hova menjen, és mit csináljon.

Együtt könnyebb

Igen, fogadjuk el, hogy bizonyos dolgokról alkalmanként le kell mondanunk. Ha beteg a gyerek, persze hogy mi tudjuk a legjobban ápolni, ezt nem vonja kétségbe senki. Ám azért tegyük a szívünkre a kezünket, a nagyi se gyengébb ebben nálunk. Engedjük el ezt a problémát, és bízzunk meg bizonyos feladatokkal másokat, kérjünk segítséget.

A kolléganő is ugyanabba a suliba megy a gyerekéért? Fogjunk össze, és segítsük ki egymást alkalmanként, vagy rendszeresen. Ne akarjunk mindent foggal-körömmel egyedül végezni. Vannak hibátlan mintaszülők, a könyvekben és a filmeken, de mutasson valaki egyet a való életben! Az élet folyamatos kihívások elé állít. Vegyük fel a kesztyűt, de rugalmasan.

Kell a szünet

Végül legyen idő, ami szent, és sérthetetlen. A szombat csak a családé, válasszon a gyerek programot, és se telefon, se sms, se „csak egy levélre válaszolok” laptop bekapcsolás ne férjen bele. A munkánk fontos, de a családnak is éreznie kell, hogy ők is azok. Nem hagyhatunk ki minden iskolai bemutatót, családi ebédet, és kell, hogy jusson idő arra is, hogy tanuljunk a gyerekkel, ha igényli. Szabjunk határokat: ha arra törekszünk, hogy a munkahelyen ne befolyásolja a működésünket a család, próbáljuk meg elérni, hogy az otthoni időben viszont ne a munka foglalja le az agyunk felét.