Munkahelyi angolóra: ellenőrzi a munkaadó a teljesítményt - Beszélgetés Tarnai Éva nyelviskola-igazgatóval

- Milyen céllal és milyen elvárással bíznak meg multinacionális cégek nyelviskolákat munkahelyi angoltanítással?

T.É.: A munkáltató azt akarja, hogy a dolgozók minél hamarabb tudják használni az adott idegen nyelvet a munkájukban. Például az idegen nyelvű előadásban, a külföldi partnerekkel történő tárgyalás során vagy egy videokonferencián való aktív részvételben. Elsősorban a szóbeli kommunikációban való előrelépés szerepel a megbízások között, igaz előfordul az e-mailes és az írásbeli kompetenciák javítása is.

- Ellenőrzi-e a megbízó cég a hallgatók előrelépését?

T.É.: Igen, egyre inkább és egyre alaposabban. A multinacionális megbízó cégekre jellemző, hogy tudatosan kérnek nyelvtanfolyamokat, és a munkatársak teljesítményéről is rendszeres és alapos visszajelzést várnak el nyelvtanárainktól. Minden hónap végén jelentést kérnek az órákon való részvételről, a tesztek eredményéről, a kurzusok végén tartandó vizsgákra pedig sokszor eljönnek a cég képviselői, vezetői is. Sokszor a munkáltató a vizsga eredményétől teszi függővé a hallgató előmenetelét, további képzését. A fokozott vállalati odafigyelés a mi dolgunkat is könnyíti, hiszen motiváltabb hallgatók jelennek meg az órákon.

A hatékony együttdolgozást segíti, ha - nem bizalmas - munkaanyagokat kapunk a cégről, a munkatársak napi feladatairól: táblázatokat, beszámolókat,, a napi munkában használt írott anyagokat. A rendszeres hétközi képzés mellett egy vagy több napos, esetleg hétvégi tréningeket is szervezünk idegen nyelven, ahol a kollégák komplex, problémamegoldó esettanulmányokat dolgoznak fel.

- Említette, hogy a kurzusok vizsgával zárulnak. Ez hogyan zajlik? Hasonlít egy általános nyelvvizsgához?

T.É.: Nem általános beszélgetésből áll, hanem a munkahelyen előforduló feladatok idegen nyelven történő megoldásából . Ha például videokonferencián való részvételt tanultak, akkor a vizsgán egy komplett videokonferenciát szimulálunk, ugyanez vonatkozik a telefonon történő kommunikációra, értekezlet vagy rövid előadás tartására.

Előfordult már, hogy esetenként a megmérettetés gyárlátogatásból állt: a vizsgázó "külföldi partnerének" mutatta be a vállalat egyes részlegeit. A hallgatók a vizsga egy részében nem a tanárokkal, hanem kollégáikkal folytatnak párbeszédet, vitát.

- Milyen idegen nyelvi kompetenciára van szüksége egy multinacionális cégnél dolgozó munkatársnak? Valószínűleg ez munkakörtől is függ, így konkrétabban: egy menedzserasszisztensnél, titkárnőnél mi a nyelvi elvárás?

T.É.: Igen, ahány munkakör, annyi elvárás. A titkárnőnél mindenképpen szükséges a gyors kommunikáció: a telefon felvétele, az alapüzenet megértése, a főnök elérhetőségének megadása. Külföldi vendég érkezése esetén ismernie kell udvariassági és fogadási formulákat, minimális szókinccsel is tudnia kell intézkedni az adott nyelven. Írásban értelmeznieelrendeznie kell a kapott anyagokat, például e-maileket. A menedzser-asszisztens ennél önállóbb feladatot is végez.

- Mennyi időbe telik, míg valaki a nulláról indulva elér erre a szintre?

T.É.: Körülbelül 60 óra nagyon célzott nyelvtanulás után el tud jutni oda, hogy meg tudja érteni, képes rendezni a beérkező, idegen nyelvű alapinformációkat. Ez nem jelent alapfokú nyelvtudást, mert nyelvtanban, más témákban ennyi órában ilyen szintre nem lehet kerülni. A napi ügymenethez viszont lendületet ad.

Gyakran előfordul, hogy a munkahelyi órákra járó hallgatók kiválóan prezentálnak idegen nyelven, tárgyalásokon is megállják a helyüket, viszont egy üzleti vacsorán, városnézésen, amikor a munkától eltérő területek is előkerülnek, már nincsenek azon a szinten.

- Egyik kollégája a beszédértést emelte ki, mint gyakori hiányosságot a nyelvtanulók körében. Ezt ön is így látja?

T.É.: A beszédértés valóban gyakran előforduló probléma elsősorban a középkorú, idősebb, az idegen nyelvvel kevesebbet találkozó munkavállalóknál. A negyven év feletti nyelvtanulóknál gyakori gát még a tökéletességre törekvés és ennek következtében az idegen nyelvi közléstől való félelem. El kell érnünk, hogy akkor is beszéljenek, ha nem biztosak a mondat hibátlanságában.

- Ha már a generációs különbségeknél tartunk: Van-e valamilyen különbség a fiatal és az idősebb munkavállalók nyelvoktatása/nyelvtanulása között? Más módszert, hozzáállást igényel a nyelvtanárok részéről?

T.É.: Tudomásul kell venni, az életkor előrehaladtával nehezebb az előrelépés a nyelvtanulásban. Aki fiatalon magas szintre jutott, annál elsősorban a beszéd választékosságának javítására, kommunikációs stratégiák kidolgozásárahelyezzük a hangsúlyt. Aki 35-40 évesen kezdett el nyelvet tanulni és eljutott középszintre, tőle irreális elvárás a tökéletes tudáshoz közelítés és valószínűleg a munkában ez nem is követelmény. A szakmai és az emberi ismeretekben szerzett tapasztalattal a napi munkában ellensúlyozni tudja a fiatalokkal szembeni esetleges nyelvi hátrányát.. Az idősebbeknél inkább a szint megtartásában, a nyelvi önbizalom erősítésében áll a nyelvtanár feladata.

Ezzel semmiképpen sem akarom az idősebbek képességeit lebecsülni. Csak elismerő szavakkal lehet illetni azokat a most 45-55 év közötti munkavállalókat, vállalatvezetőket, akiknek a rendszerváltás után sikerült felvenni az új munkastílust, multinacionális cégekhez kerülve alkalmazkodtak az új feladatokhoz, állandóan képezték magukat, gyermeket neveltek és közben még egy idegen nyelvet is megtanultak. Nagyon sok példát láttam erre az utóbbi tizennégy évben.

- És mi a helyzet, ha a céges hierarchiában más helyen álló dolgozókat kell oktatni? Más egy vezetőt angolra tanítani, mint egy beosztottat?

T.É.: Igen, mindenképpen más. A vezető szeret beszélni, viszont gyakran képtelen hosszú ideig másra figyelni. Türelmetlen, ha nem produkálhat, és ez a csoportos nyelvórán is konfliktusforrás lehet. Az is jellemző, hogy a vezetők a nyelvórán sokkal célratörőbbek, kritikusabbak a tanárral, illetve a tanult anyaggal szemben. Vezetők tanítása maximális szakmai és módszertani rugalmasságot igényel a tanártól.

A munkahelyi angolórákon a tanárnak fontos szerepe van a ráhangolódás megteremtésében. Elképzelhető ugyanis, hogy egy stresszes telefonhívás után azonnal kezdődik az óra, amire a résztvevőnek nehéz magától rákészülnie.

- Kérnek-e olyan órákat a multinacionális megbízók, melyek az interkulturális kommunikációra vonatkoznak: például az amerikai gondolkodásmód, szokások, elvárások, kulturális jelek megismerése?

T.É.: Ez szervesen beépül az óráinkba, a mindennapi munka része. Ezen kívül speciális tréningeket is tartunk az interkulturális kommunikáció tudatos fejlesztésére..

- Milyen különbségek, súrlódások figyelhetők meg az amerikai főnökök és a magyar beosztottak közötti kommunikációban, gondolkodásmódban?

T.É.: Gyorsabb reakciót várnak el, mint amihez a magyar kollégák szoktak. Hajlamosak vagyunk a kérdéseket, problémákat megrágni, rendszerbe helyezni, alaposan elemezni, míg az amerikaiak gyorsan és pragmatikusan cselekszenek. Nehéz ehhez alkalmazkodni. A prezentációknál az amerikaiak a tömörséget, a lineáris gondolkodást, a szolgáltatói attitűdöt, a közönség igényeihez való igazodást, a hallgatóság fejével gondolkodást várják el. A magyar gondolkodásmód a latin kultúrákhoz hasonlít, nem lineáris, egy-egy állomásnál kitérőket tesz, az előadók hajlamosak arra, hogy magukat helyezzék a középpontba. A magyarok számára az amerikai gondolkodás egyszerűnek tűnik, az amerikaiak számára a magyar nehezen követhetőnek, kuszának.
Az interkulturális szemléletet egyébként belső tanárképzésünkön is oktatjuk trénereinknek.

Karácsony Zoltán, 2004. szeptember 16.