Nemcsak a szabadság kiadása változik áprilistól

A hétfőn elfogadott törvény április 1-jével öt munkaügyi tárgyú törvényt módosított, elsősorban a munkavállalók bérbiztonságának növelése érdekében.

A szabadság kiadása

Az Alkotmánybíróság tavaly év végi határozatában megállapította, hogy alkotmányellenes a szabadság kiadásának eltolása a következő évre a munkáltató gazdasági érdekére hivatkozással, vagy kollektív szerződés rendelkezése alapján. A határozat indokolása szerint nem ismerhető fel olyan alkotmányos alapjog, érték vagy cél, amely megalapozná a pihenéshez való alkotmányos alapjog korlátozás elkerülhetetlenségének megállapítását. Ezzel az Alkotmánybíróság a jogkorlátozásra vonatkozó szükségesség és arányosság követelményének érvényesítését szorgalmazta, és 2007. március 31-el megsemmisítette a szabadság átvitelére vonatkozó szabályozást.

A jövőben kivételesen fontos gazdasági érdekre hivatkozva csak az alapszabadság egynegyedét lehet az esedékesség évét követő évben kiadni, mégpedig a következő év március 31-ig, kollektív szerződés szerint pedig június 30-ig. Kivételesen fontos gazdasági érdeken a rendes szabadság kiadásával kapcsolatos, munkaszervezéstől független olyan körülményt ért a törvény, amely a munkáltató gazdálkodását meghatározó módon hátrányosan befolyásolja. Ilyen indokra azonban nem hivatkozhat majd a munkáltató, ha a rendes szabadság a gazdasági érdek sérelme nélkül kiadható lett volna az esedékesség évében. Ez a törvényi meghatározás meglehetősen "gumi-jellegű", konkrét esetben a munkaügyi felügyelők vagy a munkaügyi bíróság döntheti majd el, hogy jogos volt-e a szabadság átvitele a következő évre.

Tekintettel arra, hogy a módosítások 2007. április 1-jén lépnek hatályba, a 2006-ról maradt szabadságok legkésőbb 2007. szeptember 30-ig kiadhatók.

Ezentúl a munkavállalónak lehetősége lesz arra, hogy három nap szabadságot akár azonnali bejelentéssel igénybe vegyen, ha valami miatt sürgősen kell intézkednie. Ilyen lehet például betegség, baleset, haláleset vagy akár betörés. Főszabály szerint ugyanis az alapszabadság egynegyedével a munkavállaló szabadon rendelkezik, de 15 nappal a tervezett szabadság előtt be kell jelentenie munkáltatónak, hogy kiveszi majd a szabadságát. A 15 napos határidő betartása alól mentesít a fenti módosítás.

Egyértelművé vált a szabadság kiadására vonatkozó igény elévülésének szabályozása is. Eszerint a munkavállalónak a szabadság természetbeni kiadására mindaddig igénye van, amíg a szabadság természetben kiadható, tehát a munkaviszony megszűnéséig. Amennyiben a munkáltató nem adja ki a törvényben előírt határidőben a szabadságot, ez nem eredményezi a szabadság elvesztését.

Munkaügyi ellenőrzés

A munkaügyi ellenőrzéseken, különösen az építőiparban gyakran tapasztalható, hogy a munkáltatóként megjelölt alvállalkozó nem található, a munkavégzés helyén a munkáltató képviseletében senki sem tartózkodik, a céget nem találják a hatóságok. A munkavállalók érdekében ilyenkor nem tud a hatóság érdemi intézkedéseket tenni.

A munkaügyi hatóság a munkaviszony minősítésekor többek között azt vizsgálja, hogy kinek az érdekében áll a munkavégzés. Ha más nem állapítható meg, a munkavégzés területén a tevékenységet irányító vállalkozás (fővállalkozó) érdeke egyértelműen fennáll. A tevékenységet irányító vállalkozásnak tudnia kell, hogy a területén milyen vállalkozás melyik munkafolyamatot végzi. Ezért a tevékenységet irányító vállalkozó felelősségét, foglalkoztatói minősítését vélelmezi a törvénymódosítás, amikor a tényleges foglalkoztató kiléte nem deríthető ki.

2006. januárjától él az a szabály, hogy a kölcsön-munkavállalót a többi dolgozóéval azonos természetbeni juttatások illetik meg, ha határozott idejű kölcsönzés esetén legalább két éve, határozatlan idejű kölcsönzés esetén pedig legalább egy éve dolgozik a kölcsönvevőnél. A módosítás az szja-törvényt pontosítja azért, hogy a munkaerő-kölcsönzés, mint speciális munkaviszony alatt kapott természetbeni juttatások is úgy legyenek adómentesek, mint a munkaviszonyban kapott ilyen juttatások.

A hatályos szabályozás értelmében a személyi alapbér, a műszakpótlék, a rendkívüli munkavégzésért járó díjazás, az ügyelet és a készenléti díj tekintetében akkor kell ugyanazokat a szabályokat alkalmazni a kölcsön-munkavállalóra mint a munkaviszonyban lévőre, ha legalább hat hónapja dolgozik folyamatosan a kölcsönvevőnél. A hat hónapot 183 napra pontosítja a törvény a könnyebb alkalmazhatóság érdekében.

Mivel a munka díjazásánál alkalmazott egyenlő bánásmód feltétele a folyamatos munkavégzés a kölcsönvevőnél, a törvénymódosítás pontosítja, hogy a munkából való távollét mikor számítható bele a folyamatos munkavégzésbe és mikor nem. Például a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartama már nem számítható be.

A módosítás lehetővé teszi, hogy a természetbeni munkabér, illetve juttatás, valamint a személyi jövedelemadóra vonatkozó törvény szerint munkáltató által igénybe vehető kedvezménnyel adható juttatások tekintetében a kölcsönvevőt tekintsék munkáltatónak. Ezért ezeket a juttatásokat a kölcsönzött munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapná meg, akit az adójogi szabály módosítása alapján majd szintén munkáltatónak kell tekinteni.

Szintén új szabály, hogy alkalmi munkavállalás és kölcsönmunkavállalás egymás mellett nem alkalmazható, azaz AM-könyvvel foglalkoztatott munkavállaló nem kölcsönözhető.

Támogatás a Bérgarancia Alapból

Emelkedik a Bérgarancia Alapból munkavállalónként lehívható támogatás felső határa. Eszerint munkavállalónként a tárgyévet megelőző második év KSH által közzétett nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszöröse érvényesíthető egy felszámolási eljárásban. Az elhúzódó felszámolási eljárásokban a felszámoló további két hónapnyi átlagkeresetnek megfelelő összeget igényelhet, ha az ötszörösre emelt támogatást már kimerítette, de további bértartozása áll fenn.

A törvénymódosítás pontosítja, hogy a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezettel szemben fennálló milyen tartozások előlegezhetők meg a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből. A hatályos szabályozás értelmében, ha a felszámoló az esedékessé vált bérköveteléseket nem tudja kielégíteni, a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből köteles támogatás iránti igényt benyújtani az állami foglalkoztatási szervhez (illetékes munkaügyi központhoz). Azoknak a munkavállalóknak a bérkövetelése ebben az eljárásban azonban nem érvényesíthető, akiknek a bérkövetelése a felszámolási eljárás befejeződését követően vált esedékessé. Ezek a munkavállalók elsősorban azok, akik a felszámolási eljárás alatt felmondási védelem alatt állnak (általában táppénzes állomány, vagy gyes miatt). Ezek a munkavállalók a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének jogcíme miatt járó átlagkeresetüket és végkielégítésüket akkor érvényesíthetik, amikor a bíróságnak a munkáltató megszűnését megállapító végzése jogerőre emelkedik. A felszámolási eljárás ebben az időpontban lezárul, a felszámoló által elkészített záró vagyonmérleget a bíróság már elfogadta, a felszámoló megbízatása és a munkáltató megszűnik. Ebből következően nincs lehetőség arra, hogy a felszámoló a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből a támogatást megigényelje és a felmondási védelem alatt álló munkavállalóknak kifizesse.

Ezt a hiányosságot pótolja a törvénymódosítás. A felmondási védelem alatt álló munkavállalóknak a felszámolási eljárás befejezésekor esedékessé váló bérkövetelését - amennyiben annak kifizetésére nincs elegendő fedezet - a felszámoló köteles a munkavállaló külön igénybejelentése nélkül a záró vagyonmérleg elkészítését megelőzően a Munkaerőpiaci Alap bérgarancia alaprészéből megigényelni, és a bérköveteléssel érintett munkavállalónak kifizetni.