Nemzeti konzultáció a nyugdíjról: tovább nő a feszültség

A szakértők szerint ötletelés helyett gyors lépésekre van szükség. Simonovits András nyugdíjszakértő úgy látja, a korábbi kormányok éveken át nyitottak voltak a szakértők véleményére, de helyzetüket nem segítette, hogy az Nyugdíj és Idősügyi Kerekasztal megbeszélésein tíz közgazdász 11 véleményt fogalmazott meg. Mindenki mást mondott, ami nehezítette a politikai döntést. Simonovits szerint ötletek helyett a következő gyors lépésekre van szükség: a 40 éves jogviszonnyal nyugdíjba vonulókra vonatkozó kedvezményt meg kell szüntetni. Két évvel vissza kell csökkenteni a minimális öregségi nyugdíjkorhatárt az általános korhatár alá (azaz 62 helyett újra 60 évre).

Persze döntés szükséges, hogyan csökkenjenek az előrehozott nyugdíjak. A legújabb bejelentés szerint jövőre 11 ezer közalkalmazottat akar a kormány nyugdíjba küldeni. Minden ilyen intézkedést évekkel előbb kellett volna bejelenteni és szét kellene húzni időben, hogy a társadalmi hatásai ne legyenek károsak - összegezte Simonovits.

Barát Gábor nyugdíjszakértő szerint az Alaptörvénnyel és az erre épülő szabályozással a saját jogú nyugdíjrendszer jogilag "leszűkült" az öregségi nyugdíjra, amely csak az egyénre irányadó korhatáron jár az arra jogosultnak. Megszűnt a korhatár előtti - csökkentett - öregségi nyugdíj intézménye, amelyet illetve az ennek megfelelő ellátási formát, akár szigorúbb keretek között, de vissza kellene állítani, mert kezelhetetlen élethelyzeteket eredményez a hiánya. Barát Gábor nyugdíjszakértő arra figyelmeztet: ha pl. valakinek 60 éves korában megszűnik a foglalkoztatása, rövid ideig kap ugyan munkanélküli ellátást, de ezt követően, az egyébként növekvő korhatár eléréséig, adott esetben semmit.

Barát szerint a másik nyugdíjjogi intézmény, amiben lépni kellene, hogy a véglegesen és nagymértékben rokkant (egészségkárosodott), nem rehabilitálható, a munkaerőpiacra nem visszavezethető biztosítottnak rokkantsági nyugdíjat, illetve ilyen karaktert hordozó ellátást kellene adni. Barát szerint a rokkantsági kockázatot - mert ez az "igazi" biztosítási kockázat - nyugdíjjal kellene védeni és nem táppénzszerű, a nyugdíjbiztosítási teljesítménytől független alacsony színvonalú ellátásokkal.

Barát úgy látja, a rokkantsági ellátórendszer átalakításának 2008-tól elindított, meghatározott célrendszere kezelhető, de az eszközrendszere, finoman szólva hiányos, amely egyre tömegesebb egyéni, megélhetési gondokat okoz. Csak egy példa erre, ha valaki 30 éven át dolgozik, fizeti a nyugdíjjárulékot, majd rokkant lesz 55 évesen, nem tud és lehetősége sincs tovább dolgozni. A mostani rendszerben nem kap nyugdíjat, hanem csak nyugdíjnak nem minősülő, nyugdíjas státust nem adó ellátást, ami az esetek többségében a korhatár betöltése után sem ad ki ennél magasabb összegű öregségi nyugdíjat.

Milyen a jó nyugdíjrendszer?

Simonovits András két kulcsszóval jellemezte a jó nyugdíjrendszert: fenntartható és méltányos. Fenntartható a rendszer, ha a társadalom hosszú távon is hajlandó és képes fenntartani. Méltányos és elégséges, ha a kisebb keresetűek időskorukban megélnek belőle, és a jobban keresők viszonylag nem szegényednek el idős korukban. Még ha a mai 30 ezer forintos nyugdíj "elegendőnek" is tűnik, holnap már nem lesz az. Hiszen az öregedő társadalom miatt az úgynevezett behelyettesítési arányt a jelenlegi 70-80 százalékról 50-60 százalékra kell csökkenteni, márpedig az alacsony nyugdíjakat nem lehet lejjebb vinni. A magasabb nyugdíjakból át lehet csoportosítani az alacsonyakhoz, de ez aláássa a járulékfizetési fegyelmet, tehát kevesebb lesz a befizetés Simonovits szerint.

Barát Gábor véleménye szerint ahhoz, hogy ezt a kérdést korrekten meg lehessen válaszolni, néhány előkérdést kellene tisztázni. Így többek között: mi legyen hosszabb távon a nyugdíjrendszer funkciója, mennyiben legyen keresetkövető, milyen nyugdíjszínvonal finanszírozható 20-25 év múlva, mennyiben lehet érvényesíteni a megváltozó élethelyzetekre és foglalkoztatási körülményekre tekintettel markáns biztosítási karaktert, milyen legyen a munkamegosztás hosszabb távon a nyugdíj és a nyugdíjjal nem kezelhető élethelyzetekkel adekvát szociális ellátások között, és nem utolsósorban hogyan lehet megteremteni a generációk közötti arányos ellátási és tehermegosztást. Véleménye szerint konkrétan és a fontos részletekre is kiterjedően ma nem lehet meghatározni, hogy 2020-2025 után milyen nyugdíjformula felelne meg a társadalompolitikai, gazdaságpolitikai, finanszírozási igényeknek, követelményeknek. Ehhez több évi modellezési és sok más szakmai munka szükséges.

Nemzeti konzultáció

A Nemzeti Konzultáció két kérdése foglalkozik a nyugdíjüggyel. A megkérdezett szakértők szerint a rosszul feltett kérdésekkel nem valós problémákra irányítja a figyelmet a kormány, ezzel fölöslegesen tovább fokozza a nyugdíjrendszer körüli átgondolatlan ötletelés miatt kialakult feszültséget. A konzultáció 2. kérdésben így fogalmaznak: "Vannak, akik szerint adó- és járulékmentessé kellene tenni a bérét azoknak, akik már nyugdíjba mehetnének, de tovább dolgoznak. Mások azt mondják, nem kell segíteni a nyugdíjas korúakat, hogy a munka világában maradjanak. Ön mit gondol?"

Ennek a kérdésnek, különösen az szja-mentesítésnek nincs értelme Simonovits András szerint: iyen alapon a pékségben a 62 év felettieknek ne kelljen kifizetnie az áfát. A szakértőknek és a politikusoknak - de nem 8 millió felnőttnek - abban kellene állást foglalniuk, hogy segít-e, ha azok az öregek, akik csak úgy élnek meg a nyugdíj mellett, ha dolgoznak, adó- és járulékkedvezményt kapnak. Ez rendben van. De a gyakorlat azt mutatja, hogy gyakran azok dolgoznak nyugdíj mellett, akik korábban is jól kerestek, tehát eleve magasabb a nyugdíjuk is.

Ezeken felesleges segíteni - összegezte Simonovits. Barát Gábor szakmailag értelmezhetetlennek tartja a kérdést, mert ha valaki nem veszi igénybe a nyugdíjat és azt követően tovább dolgozna, keresete után pedig nem fizetne nyugdíjjárulékot, akkor nem szerezne további nyugdíjjogot. Elképzelhetetlennek tartja, hogy ilyen tényállás mellett a keresetet ne terhelje adó és járulék. Feltehetően a kérdést nem erre a tényállásra építve akarták feltenni, hanem arra, hogy aki a nyugdíj mellett keres, annak keresetét már ne terhelje adó és járulék. Ez esetben is azonban a nyugdíjjárulék fizetésének a hiánya kizárná a megállapított nyugdíjának a növelését. Barát Gábor úgy ítéli meg, hogy az ilyen típusú félreérthető kérdésekre csak érzelmi alapon lehet választ adni, így a válasz erősen félrevezető lehet.

A konzultációs kérdőív 16. kérdése: "Vannak, akik szerint a kormánynak a válság idején is meg kell védenie a nyugdíjak vásárlóértékét. Mások szerint erre nincs lehetőség. Ön mit gondol?" Simonovits és Barát szerint ez álkérdés. Simonovits András kiemelte, a kormány kőbe véste, hogy a már megállapított nyugdíjak reálértéke nem csökkenhet. Ugyanakkor látni kell, hogy a korábbi indexálási szabály a reálkereset csökkenése esetén a csökkenési ütem felével csökkentette volna a nyugdíjakat is, és a megtakarítással lehetett volna segíteni a fiatal és időskorú rászorultakon.

Barát Gábor szintén utalt arra, hogy az Alaptörvény kötelezettségként írta elő, hogy a nyugdíjak reálértékét (vásárlóértékét) meg kell őrizni. Az Alaptörvény nem ismer olyan tényállást, amely általában a válságra hivatkozással korlátozná az említett kötelezettséget. Egyébként, nemrég jelentették ki, hogy nincs válság Magyarországon. Komolyra fordítva a szót, Barát nem tartja reálisnak az olyan extrém gazdasági, költségvetési helyzet kialakulását, amelyben a kereseteket nem fizetik ki, nem fizetnének adót, járulékot stb., tehát azt sem, hogy a nyugdíjakat objektív okból nem lehetne emelni, illetve azok összegét - akár csak egy rövid időre - be kellene fagyasztani.