Outsourcing a háztartásban - kiszervezzük-e a mosogatást?

Az egyik legrégebbi, valójában nem túl intuitív alapelv a gazdaságban a komparatív előnyök elmélete, melyet a 19. század elején egy angol közgazdász, David Ricardo dolgozott ki. Ahogy azt a közgazdaságtudományi egyetemeken ma is tanítják, ez az elmélet magyarázza meg, hogy az egyes országoknak és cégeknek miért kell az alacsonyabb értékű termékeik gyártását kiszervezni, még akkor is, ha ők maguk is képesek lennének az adott dolgot előállítani - akár nagyobb hatékonysággal. Ez a mindennapi élet feladataira lefordítva annyit tesz, hogy még ha gyorsabb és hatékonyabb vagy bárki másnál, akinek a feladatot kiadod, sokkal előrébb leszel, ha megfizetsz valakit azért, hogy csinálja meg neked - legyen szó akár a küzdelemről a kábeltévés céggel vagy csak a zoknik összepárosításáról. Hogy miért? Mert minden egyes, ezekkel az unalmas, nem túl produktív dolgokkal töltött munkaórának megvan a maga lehetséges ára: vannak dolgok, melyek sokkal nagyobb értékkel bírnak és neked inkább ezekkel kellene töltened az idődet.

A házimunka outsourcingja

Steinsson és Nakamura, akik mindketten közgazdászok, nagyon komolyan veszik a szakterületüket: olyannyira, hogy ők bizony az életük egyhangú elemeinek nagy részét kiszervezik. Tavaly a házaspár felvett egy saját séfet, aki a hét elején öt egészséges ételt készít nekik - ezáltal máris megspórolják a főzési időt (korábban jó kikapcsolódás volt a főzés, de ezt az időt most inkább a gyerekeikkel töltik). Ezenkívül megfizetnek embereket, hogy:

rakják össze az IKEA bútoraikat (még akkor is, ha a szolgáltatás sokszor többe kerül mint maga a bútor);

tanítsák meg őket egyes szoftverek és babahordozók használatára;

felvigyék számítógépre a CD-gyűjteményüket;

sőt még arra is felvettek valakit, hogy rakja rendbe az elmúlt évek családi fotóit. (Ez utóbbi feladat nem volt könnyű: egy idegen számára meglehetősen nehéz feladat meghatározni, hogy melyek lehetnek emlékezetes pillanatok.)

Míg az teljesen megszokott, hogy valaki házvezetőnőt vesz fel vagy fizet a gyerekvigyázásért, addig más tevékenységek kiszervezése meglehetősen ritka, ezáltal igen nagy megrökönyödést kelt. Egy saját szakács olyan luxus, melyet legtöbben olajsejkek vagy soknevű nemesi családok kiváltságának gondolnak. Holott nem kell gazdag örökösnek lenni ahhoz, hogy meg tudj fizetni egy személyi asszisztenst. Gazdasági szempontból ez nem különbözik sokban a diákhiteltől: egy befektetés a jövőbeni kereseted érdekében. De ezt még sokan nem így látják.

Az idő pénz

A probléma része az is, hogy sok ember nem érti meg, hogy az idejüknek értéke van. Megfizetni valakit azért, hogy bevásároljon, elvigye a kocsit a szerelőhöz pénzkidobásnak tűnik, ha nem órabérben dolgozik valaki. De ha ahelyett, hogy ezeket intéznéd, túlórát vállalsz a munkahelyeden, az előnyös lehet a karrier szempontjából: nagyobb eséllyel kapsz előléptetést vagy fizetésemelést. Pontosan ezért fizetett Steinsson és Nakamura a háztartási szolgáltatásokért már akkor is, amikor még pénztelen egyetemisták voltak. A háztartási munkák kiszervezésével ugyan hitelbe verték magukat, de felismerték - helyesen -, hogy egy plusz órát tölteni a munkával fontosabb az életük szempontjából, mint porszívózással tölteni az adott időt.

Nem segíti a helyzetet, hogy nagyon erős kulturális averziók élnek a delegálás bizonyos fajtáival szemben: visszatetsző felvenni embereket, akik gyakorlatilag minket szolgálnak, kipucolják a vécét és kimossák az ágyneműt. De pénzügyi szempontból nem túl bölcs döntés hallgatni ezekre a véleményekre: hiszen más, fontosabb tevékenységek elvégzésével sokkal többet teszel a családod jólétéért, mintha ezekkel a bárki más által elvégezhető munkákkal töltenéd a drága idődet.

Sajnos az amerikai adózási rendszer is teljesen a házimunkák kiszervezése ellen van, azáltal hogy bár arra buzdít, hogy lakj minél nagyobb házban, de a komplikált babysitter-adók és háztartási alkalmazottakra vonatkozó adózás miatt egyáltalán nem támogatja a segítség alkalmazását.

A kiszervezés nem csak munkamániásoknak való: időt teremthet a lazításra, ami megint csak sok ember számára nehezen értelmezhető téma. Fizetni valakinek, hogy közben mi pihenjünk? Ez mind morálisan mind anyagi szempontból érthetetlen lehet. De nem akkor, ha az így vett pihenőidő segítségével kreatívabban, hatékonyabban tudunk dolgozni.

Sok dolgozó anya érkezik el arra a pontra, hogy felteszi a kezét és azt mondja: Nem bírok így élni - majd kilép a munkahelyéről - mondja Susan Athey, a Stanfordi Üzleti Iskola közgazdásza. Ha a pályájukat elhagyó szülők először megpróbálnák kiszervezni a legjobban utált és őket elborító házimunkákat, akkor rájönnének, hogy a munkahely elhagyásával mennyire rövidtávú gondolkodásról tesznek tanúbizonyságot. Ez főként akkor igaz, ha a kiszervezés csak egy hosszabb-rövidebb időszakra szólna, például a későbbiek során a gyereknek már nem kell szoros felügyelet. Természetesen nem mindenki engedheti meg magának, hogy legyen babysittere, házvezetőnője vagy személyi asszisztense - például ha te magad is egy vagy ezek közül. De ha többet keresel, mint az emberek, akiknek ez a foglalkozása, akkor máris megéri felvenni őket.

forrás: http://www.nytimes.com/2013/11/10/magazine/outsource-your-way-to-success.html?_r=1&