Régiós szinten is keveset keresünk

A négy visegrádi ország - Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia - közül nálunk voltak a legalacsonyabbak a bérek 2002-ben - derül az Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak legfrissebb jelentéséből, mely újdonsága ellenére is három éves állapotokat tükröz.

Magyarországon az iparban is és a szolgáltatóágazatban is öt euró alatt van a bruttó átlagórabér vásárlóerő-paritáson számított összege, amely a cseh, lengyel és szlovák értéknél is alacsonyabb. (A KSH adatai szerint a január-augusztusi időszakban a magyar bruttó átlagkereset - árszínvonallal nem korrigált - összege 155 200 forint volt, ami nem egész négy eurós órabért tesz ki.) A tíz új tagországban az ipari órabér átlagosan 5, a szolgáltatásoknál pedig 5,3 euró körül van; a régi tagállamokban a megfelelő adatok jó két és félszer magasabbak, de a listavezető briteknél és dánoknál 15 euró feletti értékek jellemzőek. Az éves szintű nominális átlagkereseteknél is hasonló a helyzet, tehát itt is csak a balti államok vannak hátrébb hazánknál.

Az egyes országokon belüli eltérések vizsgálata alapján a jelentés megállapította: a tizenötökön belül nem lehet egységes tendenciát felvázolni. A kelet-közép-európai országokban azonban a gazdasági és társadalmi átalakulás következtében egyre nőnek a jövedelemkülönbségek. Elhúznak a fejlett infrastruktúrájú, a beruházások nagyrészét vonzó központi és nyugati régiók. E térségekben eleve magasabb azon foglalkoztatási csoportok - vezető beosztású szellemi, műszaki szakemberek - aránya, akik a fizetési skála tetején állnak, ráadásul az általános bérszint is meghaladja a periferikus körzetekét. Lengyelországban, Észtországban és Szlovéniában különösen kiugróak az egyenlőtlenségek, de hazánkban és a többi új tagállamban is egyre erősebb a polarizáció.

Nyeste Orsolya, az Erste Bank elemzője szerint a helyzet nem ennyire súlyos. Egyrészt Magyarországon 2002 óta jelentősen emelkedtek a bérek, másrészt az ipari és szolgáltatószektorbeli bérek stabilan magasabbak, mint Szlovákiában és Lengyelországban. A vásárlóerő-paritással korrigált értékek pedig az utóbbi években az infláció csökkenésének köszönhetően váltak egyre kedvezőbbé.