Rosszabb döntéseket hoznak a „vállalati bullshit” iránt fogékony dolgozók

A Cornell Egyetem kutatása rávilágított, hogy azok a munkavállalók, akiket lenyűgöznek az olyan üres frázisok, mint a „növekedési hackelési paradigmák” vagy a „szinergikus vezetés”, szignifikánsan rosszabbul teljesítenek a munkahelyi döntéshozatal során. Shane Littrell kognitív pszichológus létrehozta a „Vállalati Bullshit Fogékonysági Skálát” (CBRS), amellyel azt mérte, mennyire dőlnek be az emberek a jól hangzó, de értelmetlen szervezeti retorikának.

A ködösítés nem szakzsargon

A kutató szerint fontos különbséget tenni a technikai szakzsargon és a „vállalati bullshit” között. Míg az előbbi megkönnyítheti a szakmai kommunikációt, az utóbbi célja nem a tisztánlátás, hanem a ködösítés, lenyűgözés.

A vizsgálat során több mint 1000 irodai dolgozóval értékeltettek számítógép által generált, értelmetlen mondatokat és valódi Fortune 500-as vezetőktől származó idézeteket. Az eredmények azt mutatták, hogy akik „üzletileg bölcsnek” találták ezeket a kijelentéseket, azok az elemző gondolkodást mérő teszteken jóval alacsonyabb pontszámot értek el.

Érdekes ellentmondás, hogy a vállalati maszlagra fogékonyabb dolgozók gyakran elégedettebbek a munkájukkal, és inspirálónak találják a cég küldetésnyilatkozatát. Ugyanakkor ők azok, akik a leginkább hajlamosak maguk is terjeszteni ezeket a frázisokat, ami egy öngerjesztő folyamathoz vezet a szervezeten belül: a fogékony alkalmazottak hajlamosak olyan diszfunkcionális vezetőket felemelni, akik maguk is előszeretettel használják ezt a stílust.

Híres példák a mellébeszélésre

A kutatás több valós példát is említ, amikor a túlzott "bullshit"-használat köznevetség tárgyává tette a vállalatokat vagy kínos híreket próbált elfedni:

• Pepsi (2009): Egy kiszivárgott marketinganyagban „gravitációs vonzásról” és „arnyarányokról” értekeztek, ami után a sajtó és a közvélemény darabokra szedte a céget.
• Microsoft (2014): A Devices Group akkori alelnöke egy tízbekezdésnyi mellébeszélésben rejtette el a lényeget, hogy a Nokia felvásárlása után 12 500 alkalmazottól válnak meg. Szervezetpszichológusok a feljegyzést széles körben a „vállalati maszlag” egyik legjellemzőbb példájának tartják – azaz annak, amikor bonyolult, elvont és homályos nyelvet használnak annak érdekében, hogy elkerüljék a kemény valósággal való közvetlen szembesítést.

Littrell szerint érdemes gyanakvóvá válnunk, ha egy vezetői üzenet, nyilvános jelentés vagy hirdetés túlzottan sok divatos fogalmat használ. Ilyenkor meg kell állni és feltenni a kérdést: „Pontosan mi is az állítás? Van ennek egyáltalán értelme?” Ha egy üzenet túl erősen támaszkodik a zsargonra, az gyakran annak a jele, hogy a valóság helyett csupán retorikával próbálják a döntéshozókat és a fogyasztókat befolyásolni.

Forrás: Personnel Today