Sok dolgozó nem meri kivenni a szabadságát

Vezetőnek, beosztottnak, fiatalnak és idősnek egyaránt szüksége van a pihenést nyújtó szabadságra, ezt azonban sokan legtöbbször nem kapják meg, mondta el lapunknak Dr. Szöllősi Ágnes, munkapszichológus és hr-szakértő.

Már csak egy-egy hétig pihenünk

"A tapasztalatok szerint a beosztottak szabadságának kiadása könnyebben ment, mint a vezetők rábírása arra, hogy vegyék ki a szabadnapjaikat. Határidős beruházási munka esetén azonban még a beosztottak sem tudják mindig igénybe venni a rendelkezésükre álló pihenőidőt. A ki vagyok írva, de dolgozom-helyzetet jobb lenne elkerülni" - mutatott rá a szabadságolási problémákra Dr. Szöllősi.

Míg ezelőtt 20-30 évvel általában két-három hét szabadságot vettek ki az emberek, napjainkban az egyhetes szabadságok a jellemzőek, ráadásul sokan otthon töltik szabadnapjaikat. A pszichológus szerint pedig csak a három hetes, környezetváltozással együtt járó pihenés jelent igazi kikapcsolódást és regenerálódást.

Amikor szorul a hurok

A szakember szerint a munkaviszonyban állók szabadságolása általában három szempontból okoz problémát. Egyrészt a munkavállalónak sokszor több szabadnapra lenne szüksége, mint amennyi rendelkezésre áll. Főleg azokat érinti ez, akik munka mellett tanulnak, esetleg kisgyermek vagy ápolásra szoruló beteg van a családban.

Másrészt bizonyos munkakörökben - főleg a vezető beosztásban dolgozóknál - a munka jellege nem engedi meg, hogy annyi napot töltsön távol a dolgozó, mint amennyi szabadsága van.

A harmadik eset az, amikor a dolgozó és a munkáltató a szabadnapok idejét, valamint az egybefüggően kivehető napok számát illetően nem tud megegyezni. Egyes szakmákban ugyanis bizonyos időszakokban egyszerűen nem lehet szabadságra menni - például a kereskedelemben a karácsonyi vásár idején, vagy bizonyos szezonális munkáknál a mezőgazdaságban.

Szabadsága alatt helyezték át

Sokszor a szabadnapok azért ragadnak benn, mert a munkavállaló nem meri kivenni azokat. Félő ugyanis, hogy a munkáltató ez idő alatt mást keres a helyére - mutat rá a problémára a munkapszichológus. Megtörtént eset, hogy egy fiatalember - mire három hetes, jogosan igénybe vett szabadsága után visszament dolgozni - íróasztalát, székét átköltöztették, és új dolgozót ültettek a helyére.

Dr. Szöllősi Ágnes szerint a konfliktust az okozza, hogy a hatékony szervezetekben nincs munkaerőfelesleg: éppen annyi a dolgozó, amennyire szükség van a működéshez - sőt, még egy kicsit kevesebb is. Ha tehát valaki elmegy szabadságra, nincs, aki elvégezze a feladatait. Emiatt a munkáltatónak és a munkavállalónak is inkább az az érdeke, hogy a munka el legyen végezve, sokszor a dolgozó szabadságának a terhére.

A határidős, kötbérrel terhelt szolgáltatások, az ügyeleti, a készenléti és a rendkívüli munkavégzés, valamint a két szolgálat közötti kötelező napi pihenési idő biztosítása, a betegállományban levők pótlása és a szabadság kiadása mindig sok fejtörést okoz a munkáltatóknak, emelte ki Dr. Szöllősi. Bár nem minden szektorban kivitelezhető, mindkét fél számára az lenne az igazán jó megoldás, amikor az egész cég - vagy legalább egy részleg - egy egész hónapra leáll, és a vezetők és a beosztottak is szabadságra mennek.

"Azt különösen aggasztónak tartom, hogy a munka mellett, tanulmányi szerződés nélkül tanuló fiatalok szabadsága az iskolalátogatásra, a tanulásra és a vizsgákra megy el. Jó, ha megengedhetik maguknak, hogy legalább egy hétre - sokszor fizetés nélküli szabadsággal - elmenjenek nyaralni" - mutatott rá a rendezetlen munkaügyi helyzetekből fakadó problémákra a szakember.

Bár a pillanatnyi érdekeken túlmutat, de hosszú távon munkáltatónak és munkavállalónak is az a közös érdeke, hogy minél több pszichésen is egészséges ember dolgozzon a cégeknél. Így a munkaképesek hosszabb ideig el tudják tartani az inaktív embereket és a társadalmi ellátásra szorulókat, tette hozzá a szakember.

Regenerálódásra és a kikapcsolódásra mindenkinek szüksége van. Ha erre nincs lehetőség, akkor a pszichés és a fizikai terhelés halmozottan érvényesül, és az úgynevezett civilizációs betegségek (keringési zavarok, emésztési és alvási problémák, szorongásos tünetek, depresszió és egyéb, a munkaképesség romlását okozó tünetek) kialakulásához vezetnek, figyelmeztetett.

Még nincs megegyezés

Mint ismert, a munkaadók és a szakszervezetek múlt pénteken tárgyaltak a jelenlegi formájában március 31-én hatályát vesztő Munka törvénykönyvének módosításáról, ezen belül a szabadság kiadásának feltételéről az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) előtt. Egyetértettek az Alkotmánybíróság döntésével, amely szerint pontosítani kell a jelenleg nagyon tágan értelmezhető kivételes gazdasági érdeket, amelyre hivatkozva a munkáltatók eddig átcsúsztathatták a következő évre a ki nem adott szabadnapokat. Így előfordulhatott, hogy egy dolgozó akár másfél vagy (kollektív szerződés esetén) két évig nem tudta kivenni a szabadságát.

A kiadhatóság, illetve az átmenetet képező idei évben kiadandó szabadságok végső határidejében azonban nem tudtak egyezségre jutni a felek. A munkavállalók képviselete ragaszkodott az évenkénti március 31-i, mint utolsó határidőhöz, a munkáltatók viszont nem kívántak eltávolodni a június 30-i dátumtól és az ezt meghosszabbítható kollektív szerződéses lehetőségtől.

Végül abban egyeztek meg, hogy - mivel a kormánynak időben a Parlament elé kell terjeszteni a módosítást - egyelőre egy átmeneti javaslatot adnak be. Ez tartalmazni fogja az eddigi tárgyalások eredményeit és a közös álláspontokat. A tárgyalópartnereknek így egészen március 14-ig kitolhatják a végső döntést.

Körte Ildikó

Menedzsment Fórum



A munkaügyi szakértő egyetért a munkaadók azon felvetésével, hogy pénzzel is megválthatóak legyenek a ki nem adott szabadnapok, legalábbis "ez bizonyos esetekben kedvezőbb lenne."