Szociális dilemma - "Tessék mondani, akkor minek dolgozzak?"

Van is ebben ráció! A tiszaburai Rehabit Komplex Kft. vállalkozása, mely szerint hátrányos helyzetben lévő romákat foglalkoztat, nemes cselekedet manapság. Az itt dolgozók legtöbbje ötven, vagy hatvanhét százalékban megváltozott munkaképességű, asztmás, szívbeteg - de mindenképpen rászoruló. És még dolgoznak! Egyelőre!

Az egy hónapja felvett negyvenöt emberből még csak, vagy már -ahogy tetszik!- kirúgtak egy embert. Az, hogy indokoltan-e, már a múlté, az azonban kétség kívül elgondolkodtató, hogy a riporter kérdésére többen is bevallják: feleslegesnek érzik magukat, vagy helyesebben inkább a munkájukat. Gondolkodóra vették, hogy inkább nem dolgoznak tovább. Nem a munkáltatóval van itt gond és nem is az emberekkel! Valami egészen mással! A szociális segély kikopott rendszere már nem tűnik elégségesnek.

Több asszony is bólogat, mikor az egyik közülük így szól: "Azért gürizek itt nyolc órát, hogy a férjem elvont segélyét megkeressem? Ez nem igazság, így mindenki el fog innen menni, legalább akkor ugyanannyi pénzért otthon ülhetünk és meleg ételt adhatunk az urunknak". A gond igazából az, hogy a rendszeren semmit nem változtattak az évek alatt. A szociális segélyt kiutalják egészen addig, míg a háztartásban élők keresete nem haladja meg az főre jutó jövedelem törvényben megszabott 18.500 forintos határát. "Tessék mondani, akkor minek dolgozzak?" - kérdezi Csonka Endre, akinek feleségétől megvonták a segélyt, mert munkabérével az egy főre jutó jövedelmük két-háromszáz forinttal túllépte a határt. Megélni ebből pedig így nem lehet! Jobb hát a segély?

Nagy Imre tiszaburai alpolgármester szerint csak úgy lehet javítani a munkakedven, ha a jogszabályokon változtatva egyértelművé tesszük: jobban jár az ember, ha dolgozik. Jelenleg pedig nem ez a helyzet. Szerinte a legnagyobb gond, hogy ösztönzés híjján a munkaügyi szocializációs folyamatból kimaradt jelenlegi generáció nem is tudja, hogy mit jelenet dolgozni, így nem tudja megbecsülni munkáját sem. "A mai tizennégy-tizenhat évesek zöme ebben a faluban nem látta az apját munkába indulni, csak azt látta, hogy otthon ül, és a segélyt játékgépekre költi. Most elindult egy kedvező folyamat, de a rossz törvények miatt sajnos ez a visszájára fordulhat." -figyelmeztet az alpolgármester. Szerinte érezhető, hogy egyre több emberben megvan az igény a munkára, de a motivációjukon mit sem lendít az a tény, hogy a segélyből -amennyiben dolgozni mennek- a 18.500 forintos egy főre jutó jövedelemhatár felett már nem részesül a munkanélküli családtag. Mint mondja, a közeljövőben indítványozni fogják a parlamenti képviselőknél, hogy a szociális ellátásokról szóló törvényt módosítsák. Ennek értelmében kezdeményeznék, hogy a dolgozók munkanélküli családtagjai továbbra is részesülhessenek a segélyben, mivel ez előfeltétele, hogy az alkalmazásban állók fontosnak tartsák munkájukat. Elgondolkodtató amit Juhász Józsefné ezek után túl tizennyolc műtéten, egy kisgyerekkel az oldalán mond: "úgy kellett a munkalehetőség, akár egy falat kenyér!"

Követendő példa tehát nincs, igény viszont annál inkább a munkára. Törvénymódosítás és kormányzati szintű intézkedés nélkül azonban kevés az esélye, hogy a munkanélküliek helyzetén bármit is javíthassunk.

A NOL publicisztikája nyomán