Te fizetsz szóköz lenyomásért a versenyszférában?

A szóköz metaforája egyenlő a beszélt nyelv csendjével, a zenében hemzsegő szünetekkel, a küllők közti térrel és a téli álommal és sorolhatnánk. Ipari logika mentén ezek a fenomének veszteségek, nem termelnek értéket és érdemes őket a folyamatokban mielőbb azonosítani, majd kiiktatni. Egy szervezet egyrészről folyamatosan optimalizál a megtérülés érdekében és kifejezetten a profit (bottom-line) mérhetőségében és számszerűsíthetőségében. Másrészről az eseményeket gyorsítja a mielőbbi megvalósítás érdekében és a folyamatokat rövidíti a feleslegesnek tűnő lépések likvidálásával.

Egy profitorientált környezetben a gondolkodás és a döntés játéktere beszűkül egy folyamatos kényszer (túl)optimalizálásba, amit a versengő környezet hajt. Csak idő kérdése és a vállalat életciklusában a profit status quojá-t nem éri el sem racionális kérdés, sem szakmai vélemény, annak ellenére, hogy teljes transzparenciát élvez. Leginkább azért nem, mert mint hiedelem, evidencia él a szervezet életében. Úgy beszélünk profitról és annak attribútumairól, hogy látókörünkből kiesik a növekedésre való direkt rákérdezés.  A profit ortodoxiáját nem csak a kényszeres növekedési mánia, hanem a párbeszéd hiánya is táplálja, azaz, hogy nem is kerül egy demokratikus reflexiós térbe, ami a fenntarthatóságot biztosíthatná.

A hatékonyság optimalizációja átcsaphat maximalizálásba, amit a technológiai, digitális rendszerek fokoznak és erősítenek. Ezt a működést jellemzően jól kidolgozott inszentív rendszerek legitimizálnak és erősítenek meg a szervezeti kultúrában.

Pedig vállalati környezetben a szóköznek - maradva a metaforánál - nagyon komoly fejlődést biztosító szerepe van.  Abban az üres térben és időben valósul meg a fejlődés, fejlesztés legtöbb feltétele, ahol a szervezet lendülete lassul és a reflexió felerősödik, megfontolva a következő lehetséges lépést, aktivitást. Az online tér egy offline lehetősége a regenerálódásra, az erőgyűjtésre a visszajelzésformák befogadására. A szóközkarakterek alatt születnek a felismerések, kreatív fejlesztések és a perspektívaváltások. A szóköz ütemideje nehezen mérhető, mivel nem tudjuk meddig tart – percek, órák, napok - mivel azt a következő aktív lépés, leütés aktusa töri meg. A tempóváltás része a változásmanagement és a szervezetfejlesztés eszköztárának, ennyiben a közép- és felsővezetők vezetésében tudatos eszköz kell, hogy legyen.

A szóköz nem „semmi”, de a töltekezés, rekreáció, well-being csendje, egy zajmentes szervezeti rés, ahol a kreativitás és az intuíció kibontakozhat. Itt a siker ünneplőbe öltözik, a kudarc pedig energiát, dacot generál a továbblépéshez. Itt születnek és fejlődnek a kiválóságok, tehetségek, magas potenciállal rendelkezők és élesedik az együttműködés ereje. A szervezeti kultúra minden szintjén  - egyéni, csoport , vállalati - éhség van a szóköz rekreáló idejére, ahol a munka és a karrier értelme és miértjei jelentésért versenghetnek. Hegesednek az együttműködési-horzsolások és hétköznapi terápiába váltanak a kávézások, dialógusok.

A szóköz a szervezeti humán tőke szerves része és bár nem kivonható a profitorientált, haszonelvű, megtérülésben operáló vállalati logikából, környezetből, de szakmai kérdésként jut kifejezésre, hogy elegendő humán space-t biztosít, kreál-e a szervezeti kultúra (HR stratégia) az elvárt fejlődéshez.

Jagudits Ákos,
Astotec Automotive Hungary  -  HR Manager

A nyitóképen a szerző