Tényleg nincs ember dolgozni, vagy csak túl alacsonyak a bérek? - nézzük a számokat!

A vendégmunkások magyarországi foglalkoztatásáról szóló vita új lendületet kapott, miután a kormány szigorította a külföldi munkavállalók alkalmazásának szabályait. A döntés nyomán megszűnt több, korábban fontos kibocsátó országból érkező munkavállalók egyszerűsített foglalkoztatásának lehetősége, ami számos munkaadó szerint komoly kihívásokat okozhat a munkaerőhiánnyal küzdő ágazatokban.

A kérdés a Humán Versenyképességi Executive Business Summit 2026 konferencián is előkerült, ahol Bárány László, a Master Good Csoport ügyvezető igazgatója arról beszélt: a vállalat következő öt évre tervezett fejlesztései veszélybe kerülhetnek, ha a jövőben nem tudnak külföldi munkavállalókat alkalmazni.

A cégvezető szerint a Master Good egy mintegy 350 milliárd forintos beruházási programot készít elő, amelynek része egy 120 milliárd forintos új gyár felépítése is. A tervek megvalósításához becslése szerint legalább 3000 új munkavállalóra lenne szükség. Bárány László úgy fogalmazott, hogy a magyar munkaerőpiacon jelenleg nem lát elegendő számú jelentkezőt az ilyen volumenű bővítés kiszolgálására, különösen a fizikai munkakörök esetében.

Az ügyvezető arra is figyelmeztetett, hogy amennyiben a vállalat nem tud külföldi munkavállalókat alkalmazni, a beruházás akár Magyarországon kívül is megvalósulhat. Szerinte ebben az esetben nemcsak a fizikai munkakörökben létrejövő állások maradhatnak el, hanem a magasabb hozzáadott értékű pozíciók is.

A kijelentésekre reagálva a Kiszámoló pénzügyi blog Facebook-oldalán megjelent bejegyzés azonban egészen más megvilágításba helyezte a kérdést. A poszt szerzője szerint a munkaerőhiányról szóló állításokat érdemes a vállalat gazdálkodási adatainak tükrében is vizsgálni.

A bejegyzés szerint a Master Good árbevételének mindössze körülbelül 8 százalékát fordította munkabérekre, miközben a tulajdonosok a vállalat árbevételének mintegy 12 százalékát vették ki profitként. Ez a szerző számításai szerint közel 30 milliárd forintos nyereségkivételt jelentett.

A poszt azt is állítja, hogy a vállalatnál a nettó átlagbér körülbelül 340 ezer forint lehetett, ráadásul ebben már a vezetői bérek is szerepelnek. A szerző szerint ebből az következik, hogy a fizikai dolgozók jelentős része ennél is alacsonyabb jövedelmet vihet haza.

A Kiszámoló bejegyzése szerint érdemes feltenni a kérdést:

valóban munkaerőhiányról van szó, vagy inkább arról, hogy a vállalat nem talál elegendő munkavállalót azon a bérszinten, amelyet kínálni szeretne?

A szerző úgy fogalmazott: „gyakran nem az a baj, hogy nincs ember, aki elvégezze a munkát, hanem annyi pénzért, amennyit fizetni akarnak, nem találnak elég embert”.

A bejegyzés szerzője azt is felvetette, hogy amennyiben a bérekre és a profitra fordított összegek aránya megfordulna, a munkaerőpiaci helyzet is jelentősen változhatna. Véleménye szerint, ha a vállalat a jelenlegi profit egy részét béremelésre fordítaná, sokkal könnyebben találna jelentkezőket a nehéz fizikai munkakörökre.

A Facebook-poszt alatt megjelent kommentek jelentős része is ezt az álláspontot támogatta. Többen azt írták, hogy havi nettó 300-350 ezer forintos jövedelemért, gyakran több műszakos munkarendben és fizikailag megterhelő körülmények között egyre kevesebben hajlandók dolgozni.

Más hozzászólók arra hívták fel a figyelmet, hogy még a profit jelentős csökkentése mellett is kiemelkedően nyereséges maradhatna a vállalat. Egy kommentelő szerint ha a jelenlegi közel 30 milliárd forintos profit a felére, nagyjából 15 milliárd forintra csökkenne, az még mindig az éves árbevétel mintegy 6 százalékának megfelelő nyereséget jelentene, amely az élelmiszeriparban továbbra is erős eredménynek számítana.

A vita során többen azt is hangsúlyozták, hogy a magyar gazdaság hosszú távú versenyképességét nem feltétlenül az olcsó munkaerőre épülő növekedés szolgálja. Egyes vélemények szerint a vállalatoknak a kapacitásbővítés helyett nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a termelékenység javítására, a technológiai fejlesztésekre és a magasabb hozzáadott értékű termelésre.

A vita így már nem pusztán a vendégmunkásokról szól, hanem arról a kérdésről is, hogy a munkaerőhiány mennyiben tekinthető valós demográfiai problémának, és mennyiben a bérek, illetve a vállalati profitelvárások következményének.

kép: magnific