Túl sok a púder, kedves HR-esek!
Egy számokkal alá nem támasztható érzésem: kezd eltávolodni a cégek kifelé mutatott munkaadói képe a mindennapokban megélt valóságtól. Egyre nagyobb a licitverseny, a technológia pedig egyre több eszközt ad a kreatívok kezébe. De megéri? Teszi fel a kérdést a HR Blogon, a Trendek&Emberek blogon Karácsony Zoltán.
A minap készítettem egy interjút egy HR szakemberrel, aki most álláskeresői oldalról tapasztalja meg a munkaerőpiacot. Kicsit meglepődve és szomorkásan jegyezte meg, hogy hatalmas az ellentmondás a munkaadói szlogenek és a valóság között. Nincs visszajelzés a pályázataira, az interjúkon elég vegyes a szakmai felhozatal, egyszóval az a sokat hangoztatott pozitív jelölt élmény csak nyomokban tetten érhető.
Egy másik kedves ismerősöm egy nagy, piacvezető cégtől váltott egy “névtelen”, két éve alakult kisvállalkozáshoz. Előző munkaadója az iparág sztárvállalata. Ő azonban egy merev, személytelen munkahelyként titulálta a céget, ahol egymást tapossák és nyomják el az emberek, és ahonnan akkori kollégái zöme is eljött. Szemben mostani kenyéradójával, ahol helyén érzi magát, szárnyal, vezetői figyelnek rá és segítik őt a fejlődésben.
Egy korábbi kollégám döbbenten és értetlenkedve távozott egy tekintélyes szintén piacvezető multi állásinterjújáról. A cég szintén elég gyakran bukkan fel a médiában employer branding üzeneteivel. Az interjúra egy levegőtlen, sötét szobában került sor, az asztal másik végén ülők azt sem tudták megmondani, kit keresnek és mi lesz az új munkatárs pontos feladata. A pályázó sokat találkozott az online térben a cég kampányüzeneteivel, ám a személyes találkozó impulzusait nem tudta a vállalatról benne élő képbe illeszteni.
Folytatás a HR Blogon.
Mit kezdenek a munkaerőhiánnyal a cégek? Még több erőforrást tesznek a toborzásba? Vagy jobban figyelnek meglévő munkavállalóikra?
Jön a home office sorozat az "új normálisról"?