Lapos szervezet
A lapos szervezet (angolul flat organization vagy horizontal organization). Szemben a klasszikus, piramisszerű vállalati hierarchiával (ahol a döntések számtalan igazgatói, főosztályvezetői és csoportvezetői szinten folynak keresztül), a lapos szervezetben a döntési jogkörök decentralizáltak, a munkatársak pedig nagyfokú önállósággal rendelkeznek.
A lapos szervezet főbb jellemzői
Széles vezetési "fesztáv": Egy-egy vezető alá lényegesen több munkavállaló tartozik közvetlenül, mint a hagyományos struktúrákban, így fizikai képtelenség mikromenedzselni őket.
Autonómia és bizalom: A munkavállalók maguk hozzák meg a napi feladataikhoz szükséges döntéseket. A vezetés feladata nem az ellenőrzés, hanem a támogatás és a stratégiai irány kijelölése.
Rugalmas határok: Nincsenek merev osztályok vagy elszigetelt silók; a projekteket gyakran keresztfunkcionális (különböző szakterületekről verbuvált) csapatok viszik végig.
Gyors és közvetlen kommunikáció: Mivel nincsenek köztes szűrők, az információáramlás villámgyors a cég alja és teteje között.
Mielőtt egy cég teljesen „kilapítaná” a struktúráját, mérlegelnie kell, hogy a modellnek komoly árnyoldalai is lehetnek.
Szerepkonfúzió: Fix pozícióleírások híján a dolgozók gyakran nem biztosak benne, pontosan mi a feladatuk vagy kihez tartoznak.
Korlátozott előrelépés: Nincsenek menedzseri lépcsőfokok, így a hagyományos értelemben vett „karrierlétrán” nem lehet feljebb lépni.
Túlterhelt felsővezetők: Ha a cég növekedni kezd, a felsővezetők könnyen a hozzájuk befutó rengeteg kérdés szűk keresztmetszetévé válhatnak.
