A nemzetköziesítés a felsőoktatás nagy lehetősége

Az OECD CERI Governing Board tagja szerint a felsőoktatásban kialakult kereskedelmi verseny miatt került a figyelem középpontjába a határokon túlívelő stratégia. Pár évtizede bizonyos országok - többek között Új-Zéland és Ausztrália - felismerték, hogy oktatási programokkal exportbevételre tehetnek szert, ezért a nemzeti gazdaságfejlesztési és nemzeti exportstratégiájuk eszközévé tették a felsőoktatással való kereskedést. "Amikor az oktatás is bekerült a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azon szolgáltatásai közé, amelyekre a szabad kereskedelmet kiterjesztették, hallatlan erős reakció érkezett oktatási szakemberektől, többek között ezért kezdett el az OECD is intenzíven foglalkozni ezzel a területtel" - mondta Halász Gábor oktatási szakértő.

A nemzetköziesítés egy nagyon fontos minőségbiztosítási elemmé lépett elő a felsőoktatásban. Ez biztosítja, hogy egy intézmény ne váljon provinciálissá, belterjessé, valamint az együttműködések, külföldi hallgatók állandó visszajelzést jelentenek az intézmények számára is - mondta Halász Gábor. A nemzeti rendszerek versenyhelyzetének pedig van egy nagyon fontos indirekt, gazdasági versenyképességre gyakorolt hatása, mégpedig a tudástőke felhalmozása, az emberi erőforrás fejlesztése. "A jelenlegi helyzetben az az ország lesz sikeres, amelynek van kidolgozott, a nemzetköziesítésre vonatkozó politikai stratégiája" - tette hozzá Halász Gábor.

A hazai intézmények óvatosak

A magyar szakpolitika és az intézmények is óvatosak, a nemzetköziesítés kiaknázható területét elsősorban a külföldi hallgatók idecsábításában látják egyértelműen bevételt generáló céllal, pedig a nemzetközi oktatási szolgáltatásoknak sokféle dimenziója lehet - magyarázta a jelenlegi helyzetet Derényi András oktatási szakértő. "Az orvosi egyetemek például rátaláltak a nemzetközi képzési kínálatban egy olyan résre, amely forrásbevételt eredményez az intézményeknek, ettől azonban nem mondható, hogy az intézmény nemzetközibbé lett. Ez egy elszigetelt helyzetben működő képzés, elszigetelt szolgáltatásokkal, kampusszal. A hallgatók nemigen érintkeznek egymással" - folytatta.

A szakértők szerint az egyik legnagyobb probléma, hogy az intézmények nem homogén egységként, hanem oktatók halmazaként viselkednek, ezért sikereket elsősorban tanszéki, kari szinten tudnak csak elérni. Ennek egyik oka, hogy az oktatók kapcsolatrendszere nem intézményesült, inkább kutatói-tudományos szinten maradtak meg, és nem fordultak át oktatói, intézményi kapcsolatokká. Az ilyen akadémiai kapcsolatokból viszont nem alakul ki olyan együttműködés, ami az intézmény egészét szolgálná.

Hazánk csak most kap észbe

A beszélgetőpartnerek rámutattak, a magyar felsőoktatás, amely két évtizede még teljesen zárt rendszerként működött, most kezdi felismerni, hogy egy gyors növekedés után, amelyet a '90-es évektől érzékeltek az intézmények, a hazai piac fokozatosan szűkül. "Talán ezért nincs még koherens stratégia és vízió Magyarországon, csak részcélok vannak" - mondta Derényi, majd hozzátette: a magyar felsőoktatás nem volt felkészülve a tömegesedésre, ugyanis azt nem kísérte ezzel arányos támogatásbővülés, gyakorlatilag forráskivonás jelentkezett, amely arra kényszerítette az intézményeket, hogy plusz forrásokat vonjanak be. Ebben a helyzetben nem volt sem érdek, sem kapacitás a nemzetközi tereppel foglalkozni. A hirtelen jött a csökkenés viszont sürgeti, hogy az intézmények környezet- és szolgáltatásfejlesztéssel foglalkozzanak.

Az Európai Felsőoktatási Térség célja elsősorban, hogy kialakítson egy olyan európai dimenziót, amelyben az országok nemzetközi tapasztalatokkal bővülve haladhatnak a minőség felé. "A hallgatói, oktatói mobilitási programok elsősorban azért kapnak ilyen tetemes EU-s támogatást, hogy a minőségi változás felé hajtsák a térség felsőoktatási rendszereit" - mondta Derényi. Ez persze azt is jelenti, hogy az oktatáspolitika európai harmonizációja sok ponton érvényesül, nemzetköziesítésre vonatkozó stratégiákat Halász Gábor szerint azonban Magyarország elsősorban a környező, hasonló feltételekkel, költségvetési mutatókkal, közigazgatási rendszerrel és felsőoktatás struktúrával rendelkező országok példájából tud meríteni.

Az OECD újabb, pár hete összegzett jelentése rengeteg esetleírással és példával segíti az országok nemzetköziesítésre vonatkozó stratégiájának kidolgozását. Éppen ezért, az Oktatási és Kulturális Minisztérium december 1-2. között szervez egy konferenciát, ahol az oktatási szakértők tematikus beszélgetéseken cserélhetnek véleményt. "Ennek célja, hogy az OECD országokban különös figyelmet kiváltó témákról - az oktatási reformok megvalósításáról és az innováció szerepéről a gazdasági versenyképességben - elinduljon egy közös gondolkodás" - zárta Halász Gábor a beszélgetést.

Edupress.hu