HR Portré: Magyari Andrea - NNG

Névjegy
Magyari Andrea a budapesti Teleki Blanka Szakközépiskolában érettségizett, majd azonnal kilépett a munkaerőpiacra. 1990-ben kezdett az akkor Budapesten irodát nyitott Price Waterhouse nemzetközi könyvvizsgálónál (ma PwC). Nem bánja, hogy fejest ugrott a mély vízbe, akkor ugyanis az egyedi történelmi helyzetből adódóan a mainál sokkal több lehetőség kínálkozott. Adminisztratív területen startolt, majd vezérigazgatói asszisztenssé lépett elő. 1997-ben szülési szabadságról visszatérve a HR-re váltott. Itt bejárta a szakma minden ranglétráját: asszisztensként indult, 2004-ben az akkor 700 fős könyvvizsgáló cég HR-igazgatójává nevezték ki. Előtte munka mellett elvégezte a Pécsi Tudományegyetem HR szakát. 19 év után, 2009-ben aztán váltásra szánta el magát. A navigációs szoftverek piacán meghatározó magyar vállalat, az NNG (akkor Nav N Go néven futott) HR vezetői posztjára kapott felkérést. Az akkor 200 körüli fővel működő cég mára közel 800  főssé nőtt, a HR-csapat 15 munkatársból áll. Magyari Andrea házas, egy 19 éves egyetemi tanulmányaira készülő lány édesanyja. Hobbija lánya szenvedélye: a lóval való foglalkozás, lovasprogramok. Budapest XVII. kerületében él.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?
Arra a két HR csapatra, amelyet eddigi két munkahelyemen felépítettem illetve annak eredményeire és hatásaira. Úgy érzem, hogy az adminisztratív fókuszú HR-ről sikerült a stratégiaira váltanunk, beépültünk a szervezetbe, a stratégiai döntéshozatalokba. Arra is büszke vagyok, hogy sikerül évi 200-250 új munkatársat felvenni és beintegrálni az NNG-hez, 2010 óta megháromszoroztuk a létszámot.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?
Kettő is van. Az első egyik korábbi főnökömtől származik: A komplex döntéshozatalhoz szükséges mások bevonása, de a döntést nekünk kell meghozni és azért nekünk kell a felelősséget vállalni. A másik édesanyámtól származik: A szorgalom és a kitartás meghozza az eredményt, csak türelem kell.

3. Mitől jó egy vezető?
Attól, hogy nem felejti el azt, hogy honnan jött. Tudja, hogy mikor kell csapata előtt egyenrangú félként viselkedni és feltűrt ingujjal dolgozni. Fontos, hogy meghallgassa munkatársait, adjon visszajelzést és kiszámítható legyen.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?
Becsülöm az akaratot, az újra való nyitottságot. Szeretem a bátorságot is, amivel a munkatárs ki meri mondani saját véleményét. Még akkor is, ha én mást gondolok. A lustaságot és a megbízhatatlanságot viszont nem tudom tolerálni.

5. Van-e valamilyen technikája / elve a hatékony időgazdálkodásra?
Rákosmentéről Óbudára járok dolgozni. Az út segít ráhangolódni a munkára, átgondolni a napi teendőket. Ha fókuszálok egy feladatra, akkor kikapcsolom a külvilágot és csak arra koncentrálok. Emellett minden nap igyekszem fél órát betervezni a naptáramba, amikor áttekintem a legfontosabb és a legsürgősebb feladatokat. A hétköznapjaimra ugyan hosszú munkaórák a jellemzőek, viszont cserében hétvégén igyekszem kikapcsolódni,  csak rendkívüli helyzetben dolgozom. Ha egy vezető panaszkodik a munka-magánélet egyensúlyára, akkor magába kell néznie.

6. Szokott-e otthonról dolgozni? Ha igen, mennyi időt, milyen jellegű feladatokat intéz így el?
Nem túl gyakran. Igyekszem a munkahelyen elintézni a feladataimat. Ez azt is jelenti, hogy sokszor este 8 előtt nem indulok haza.

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?
Mérjék fel, miben átlagon felüliek és mivel szeretnek foglalkozni. Ez alapján érdemes pályát választani. Aki erős valamiben és szenvedéllyel végzi azt a munkát, ő megtalálja a számítását. Egy a fontos, akarjanak jó szakemberekké válni. A lányoknak pedig azt javaslom, legyenek bátrak, ne gondolják azt, hogy vannak fiús és lányos szakmák, például az informatika sem egy kimondottan „fiús” szakma.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?
Minden állásinterjúra úgy tekintsenek, mint életük egyetlen esélyére. Tehát vegyék komolyan, hozzák ki magukból a maximumot. Nálam állásinterjún fontos hogy lássam a csillogást a jelölt szemében. Pályakezdőként nincs olyan sok ajánlat, hogy félvállról lehessen venni bármilyen lehetőségeket. A HR-ben úgy látom, hogy kezdőként nem kell specializálódni. Az a tapasztalatom, hogy aki generalistaként tölti első éveit, belőle később jobb specialista lesz.

9. Mi tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?
Mondhatnám azt is, hogy a HR legnagyobb kihívása az igényekhez igazodó megfelelő mennyiségű és minőségű szakember bizosítása, ugyanakkor van egy másik terület is, amiben HR szakemberként nagy kihívást látok.
A technológiai fejlődéssel megváltozott és folyamatosan változik az emberek közötti kommunikáció, a személyek közötti interakció. A körülöttünk lévő virtuális kommunikációs csatornák sok esetben gyengítik a személyes kapcsolatokat és így az együttműködést. A legnagyobb kihívás ebben a környezetben megőrizni a személyek és a csapatok közötti eredményes együttműködést, a csapattagok közötti a személyes interakciókat. Hogy miként tud ebben a folyamatban a HR támogatást adni  és megoldásokat biztosítani egy szervezetnek, ezt tartom napjaink egyik  legnagyobb kihívásának.

10. Hogyan kapcsolódik ki / töltődik fel munka után?
Otthon a családommal és Gödöllőn, ahol van egy lovunk és  akit hétvégente én is meglátogatok.. A lányom versenyszerűen lovagol, a lóval való foglalkozás az én hobbim is egyben. Ez egy nagyon más világ, így nagyon kikapcsol és rengeteget  tanulok.