HR Portré: Kreiter Éva - Dreher Sörgyárak Zrt.

Névjegy
Kreiter Éva táncolt a Honvéd Együttesben, elvégezte a Táncművészeti Főiskolát, ám egy sérülés elgondolkodtatta, hogy valóban táncművész, vagy táncpedagógus karriert szán-e magának. A HR a második szakmája, amelyben megtalálta a kihívást, amit keresett. A kilencvenes években a Westel 900-nál kezdett HR adminisztrációs asszisztensként, ahol Faragó László HR-vezetőtől tanulta meg az alapokat és azt a szemléletmódot, ami máig nagyban meghatározza szakmai működését. Munka mellett elvégezte a Corvinus Egyetem HR szakát. Először 2004-ben a Ford Motornál kapott HR vezetői kinevezést, ahol közreműködött a vállalat piacvezetővé tételében, a csapat bővítésében, átalakították a szervezetet és továbbfejlesztették a vállalati kultúrát. Komoly szakmai kihívással találkozott az energiamenedzsmenttel foglalkozó francia hátterű akkor 1100 főt foglalkoztató Schneider Electric-nél is 2007-2010 között, ahol feladatai többek között az 1300-ra növekvő alkalmazotti létszám kezelése, az átszervezések, jogi integráció, új-összevont kollektív szerződés és új vállalatirányítási rendszer bevezetése voltak. 2011 tavaszán életet adott kislányának. A szülési szabadságról 2012-ben a piacvezető Dreher Sörgyárak HR igazgatójaként tért vissza, ahol komoly kultúrafejlesztés és hatékonyságnövelés folyik Éva vezetésével a fenntartható sikerességet támogatandó. A kőbányai székhelyű vállalatnál 600-an dolgoznak, a tavalyi árbevétel 49,7 milliárd forint volt. Az anyacég, a dél-afrikai SABMiller a világ második legnagyobb sörgyártója.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?

Az eddigi csapataimra és a velük közösen végzett munkára. Fejlesztő típusú HR-esnek tartom magam. Mindig olyan szervezetekben dolgoztam, ahol komoly változásokat kellett véghezvinni – cégkultúrában, a HR szerepében, a vállalati struktúrában. Nem érezném jól magam olyan cégnél, ahol a HR-re nem stratégiai partnerként tekintenek.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?

Édesanyámtól kaptam: Nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Hinni kell abban, amit csinálunk, tenni kell magunkért, a szervezetünkért. Persze bizonyos kereteken belül, ugyanis a realitás talaját sem szabad elhagyni.

3. Mitől jó egy vezető?

Támogató mentalitású, kellő önismerettel rendelkezik, az erősségeire épít, visszajelzést ad, kap, érti az üzletet és elkötelezett a magas minőség iránt. A sikeresen működő vállalatoknál a vezetési stílus olyan, ahol a teljesítmény mellett fontos szerepet kap az önmegvalósítás, a bevonás és a támogatás. Női vezetőknél azt tartom fontosnak, hogy önazonosak maradjanak, ne vegyenek fel szerepeket és a rájuk jellemző támogató és konstruktív vezetői mintát hozzanak a szervezetbe.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?

Szeretem, ha a kollégák együttműködőek, szeretnének tanulni, kellő alázattal fordulnak a szakmájuk, munkájuk felé. Legkevésbé azt szeretem, ha valaki nem egyenes vagy inkorrekt, a sikeres együttműködés egyik kulcsa a bizalom és ilyen működés mentén ez nem tud kialakulni.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra?

Nagy segítséget jelent az asszisztensem, akinek teljes hatalma van a naptáram felett. Napközben fél 9-től fél 5-ig szoros programom van. Este 5 órától fél 9-ig a kislányomé vagyok, ilyenkor emaileket sem olvasok. Emaileknél fontos szelekciós elem, hogy mi szerepel a „Tárgy” mezőben. Kérem is a kollégáimat, hogy a tárgyban mindig legyen benne a lényeg. Szeretném, ha az e-maileket a rendszer úgy tudná osztályozni, hogy melyik szól nekem és melyikben vagyok csak másolatban, ez is segítene a priorizálásban. Azt is kértem a kollégáktól, hogy lehetőleg csak lényeges kérdésekről küldjenek levelet. Mindig szorgalmazom a személyes megbeszéléseket mint az együttműködést leginkább támogató kommunikációs formát. Igyekszem az autózással töltött időt is aktívan kihasználni, ilyenkor telefonokat tudok intézni.

6. Szokott-e otthonról dolgozni? Ha igen, mennyi időt, milyen jellegű feladatokat intéz így el?

Hétköznapokon este fél 9 körül ránézek a levelezésre, átgondolom a másnapi feladatokat. Hétvégén jellemzően nem szoktam dolgozni, az az idő a családé, a feltöltődésé. A kollégáim is rugalmas munkaidő beosztással dolgoznak, ha sok a feladat, tovább bent maradunk, ha privát ügyet kell elintézni munkaidőben, megoldjuk. Ehhez persze nagyfokú bizalom szükséges a vezető részéről, nálam ez megvan.

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?

Amikor körvonalazódott bennem, hogy nem a táncművészet lesz a hivatásom, kipróbáltam magam a televízióban. 1 évig dolgoztam a Múzsa című kulturális híradó szerkesztő-riporter munkatársaként. Ez a munka rengeteget adott önismeretben. Aztán amikor a pályaválasztás előtt az édesapám tanácsát kértem, megkérdezte tőlem: „Mi az, amit szeretsz csinálni, amiben jónak érzed magad?” Azt válaszoltam - a szerkesztő riporteri tapasztalataim alapján -, hogy emberekkel beszélgetni, velük foglalkozni. Úgy éreztem, hogy értem és érzem az emberek működését és feltölt, ha emberekkel foglalkozom. Ez a beszélgetés indított el a pályán, ő javasolta a HR-t, mint szakterületet számomra.

Ami ebből szerintem tanulság lehet: nézzék meg, miben jók és miben érzik jól magukat. Ehhez külső segítséget is érdemes igénybe venni, emellett tanácsos minél több tapasztalatot szerezni: például szakmai gyakorlatokon, külföldi ösztöndíjon, önkéntes munkán. Ha nincs konkrét elképzelés 18 évesen, az sem baj. Akkor mindenképp a továbbtanulást javasolnám. Én is csak huszonévesen kerültem erre a pályára.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?

Értenie kell az üzletet, jóban kell lennie a számokkal, kell az analitikus gondolkodásmód és jó érzék az emberek kezeléséhez. Jó alapot ad erre egy gazdasági típusú végzettség, bár pszichológusi diplomával is be lehet kapcsolódni a szakmába például tehetségmenedzsment területen. Nemzetközi cégeknél folyékonyan kell tudni angolul, írásban és szóban.

9. Mi tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?

A HR az egyensúlyozás művészete és a legnagyobb kihívás az egyensúly folyamatos fenntartása a munkaadói és a munkavállalói oldal között. Egy vállalkozás sikerében meghatározó szerepe van az elkötelezett munkavállalóknak.

A HR-ben a másik nagy kihívás, hogy hogyan lehet a magasabb szintű stratégiai célokat, hatékonyságra, struktúrára vonatkozó törekvéseket és a helyi célokat, üzletet, érdekeket összhangba hozni úgy, hogy közben ne sérüljön az, hogy a HR valóban üzleti stratégiai partner és hozzáadott értéket teremt.

10. Hogyan kapcsolódik ki munka után?

Igyekszem minél több időt a családommal tölteni. Továbbra is szeretek néptáncolni, amit most már a kislányommal együtt gyakorlunk. Hobbim a vitorlázás, kishajóvezetői jogosítvánnyal rendelkezem, sokat vitorlázunk a Balatonon és néha az Adrián. A baráti társasággal sokszor pókerezünk, élvezetes, intellektuális játéknak tartom, amiből a munkában is lehet profitálni. Megismertem és megszerettem a sört, mióta Dreher Sörgyáraknál dolgozom, kedvencem a hidegkomlós eljárással készült sörünk és a cider, jó hidegen.