HR Portré: Szemerédi Katalin - Egis Gyógyszergyár

Névjegy
Gyógyszerész diplomáját 1979-ben szerezte a SOTE-n, 1982-ben doktorált, tíz évvel később pedig az orvostudományi kandidátus címet szerezte meg. Az egyetem tanársegédjeként, majd ösztöndíjasként 4 évet tölt Amerikában. Onnan visszatérve az Egis Gyógyszergyár Farmakológiai osztályán tudományos munkatárs. 1995 és 1999 között a vezérigazgató mellett dolgozik. 1999-ben MBA diplomát (Open University Business School) szerez. 1999-2005 között személyügyi igazgatóhelyettesként vezeti a HR területet, majd 2005 óta humánerőforrás igazgató, egyben az ügyvezetés tagja. A hazai mellett a külföldi személyügyi tevékenységeket is irányítja.
Nagy család veszi körül, ami az energiaforrása. Lakóhelye a város határán éppen kívül esik, kertvárosi területen: hegyek, tó, folyó és madárdal között tölti a szabadidőt. Konkrét hobbiként az utazást említi. Olyan helyekre szeret menni, ahol az archaikus történelmi emlékeket lehet megnézni és átérezni, például megmászni a még megmászható maya piramisokat, megcsodálni az Altamira (már csak másolatban látogatható) barlangfestményeit. A legkedvesebb tevékenysége unokáinak ölelgetése illetve nekik a világ tanítgatása.

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?

Az Egis HR Igazgatóságára – a csapatra és annak teljesítményére. Gyakorlatilag nulláról építettem fel a HR tevékenységet és magát a szervezetet lépésről lépésre, miközben sikerrel megértettem és elfogadtattam a HR szakmát a vállalati közvéleménnyel - minden szinten. Különösen büszke vagyok arra, hogy már a kezdetektől fontos volt a felső vezetők számára a HR stratégiai szerepe az üzleti sikereinkhez való hozzájárulásban. Az időközben zajló vállalati működési megújulásban és a kultúraformálásban meghatározó szerepe volt mindig is - és van jelenleg is - a HR csapatnak.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?

„Egy adott problémát érdemes elsőre jól megoldani” – ez egy nagyon egyszerű és elsőre triviálisnak tűnő mondás, azonban az üzleti világban néha nehéz betartani a sokféle szempontrendszer és keretrendszer adottságai miatt. A legfontosabb üzenete mégis az, hogy csak a megfelelő professzionális módszert célszerű alkalmazni. Ez néha túl drágának bizonyul első ránézésre. De ekkor nem az a megoldás, hogy az olcsóság irányába megyünk. Hanem sokkal inkább az, hogy forrást találunk, vagy elhalasztunk. Nem szabad az olcsó, gyors „ezt mi is tudjuk” félmegoldások csapdájába belesétálni, mert az idő a legszűkösebb erőforrásunk.

3. Mitől jó egy vezető?

Erre nincs általános válasz szerintem. Mindig az a kérdés, hogy egy adott vállalatnak egy adott életszakaszban ki lenne a legjobb vezető. Egy, több mint 100 éves múlttal rendelkező vállalatnál nyer ez a mondat valós értelmet. Az Egis és annak elődjeinek vezetői mindig jók voltak, mert sikeres volt mindig is a vállalat. A kérdés az, hogy azok a jó vezetők ma jó vezetők lennének-e? Egy amerikai sikeres vezető itthon is hasonló eredményeket produkálna? Nem vagyok ebben biztos. De ha mégis meg akarom válaszolni ezt a kérdést, akkor azt mondanám, hogy alapos önismerettel rendelkezik, azaz ismeri gyengéit és erősségeit, ezek figyelembevételével építi fel a csapatát. Ismeri a csapatának tagjait és tudja, hogyan érdemes támogatni őket, hogy sikeresek legyenek és fejlődjenek. Tisztában van a szakterületén érvényesülő törvényszerűségekkel, a legfontosabb stakeholderekkel, illetve azok szempontrendszerével és ezeket számításba véve építi fel területének stratégiáját és napi működését.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?

Becsülöm az újrakezdést egy hiba vagy kudarc után, azaz a kitartást, nagyra értékelem a kreativitást, az „out of the box” gondolkodást, az eredménnyel záruló megoldásra törekvést. Amit nem tolerálok, azok a viselkedések és gondolkodásmódok, amelyek ellehetetlenítik az együttműködést, de ezek általában a jólneveltség kategóriáján is kívül esnek.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra?

Nem tudok jól gazdálkodni az időmmel, ezért arra bízom, aki ezt nálam jobban csinálja: kineveztem az asszisztensemet a naptáram „királynőjének”. Ezzel megoldottam az időgazdálkodás kérdését. Remekül működik. Levelezési vezérelvem, hogy rendszeresen használom az „unsubscribe” opciót a kéretlen levelek kapcsán. Így egy kicsit én is tanítom a gépem, nemcsak ő engem. Vannak persze megválaszolatlan emailjeim, de nem esem tőlük kétségbe: munkatársaimat megkértem, ha nem válaszoltam nekik időben, akkor az emailjüket küldjék újra, hívjanak telefonon, írjanak belső chaten vagy egyszerűen jöjjenek be az irodámba és beszéljük meg az ügyet. Így minden fontos információ, kérdés, megoldásra vagy döntésre váró probléma időben eljut hozzám.

6. Szokott-e otthonról dolgozni?

Szeretném azt mondani, hogy nem, de nem így van. Minden reggel, miután felébredek addig, amíg nem indulok el a munkába és minden este, miután hazaértem addig, amíg nem fekszem le. Az okostelefon az olyan munkaalkoholistákat, mint én, még függőbbé teszi. 

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?

Azt vizsgálja meg magában, hogy mihez lenne a legnagyobb kedve, és abba vágjon bele. A megvizsgálás legegyszerűbb módja, hogyha az adott pályán végzendő feladatokra, célokra gondol, akkor az megdobogtatja a szívét, örömtelinek és izgalmasnak találja. És még egy fontos tanácsom van számukra: ne hagyják magukat kategorizálni. Most nagy divatja van a generációk általános jellemzésének, amely előítéletekkel terhes címkéket jelent. Higgyenek magukban és majd a szívük megadja a helyes irányra a válaszokat. Nincsenek egyetemleges megoldások, csak elméletek léteznek, amelyek vagy beválnak vagy nem.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?

Ambíció, tettvágy, szakmai és emberi alázat. Az összes többi tanulható, de pályakezdőként is jó, ha már van valamilyen munkatapasztalata és ebből eredő jó referenciája. Ezért üdvözöljük és támogatjuk mi is az Egisben a gyakornoki programokat.

9. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?

Az „idő – szakmai minőség” mátrixban való helyes pozíció megtalálását. Ez azt jelenti, hogy a gyorsan változó üzleti igényeket meg kell érteni és az igényekre adekvát HR megoldásokat jól kell tudni kiválasztani a sokféle lehetőség közül. Mindezt pedig majd „időben”megvalósítani.

10. Hogyan kapcsolódik ki munka után?

Élek a hobbimnak, azaz együtt vagyok a családommal, a barátaimmal. Sportolok a szabadban vagy kirándulok az unokáimmal. Ha igazi kényeztetésre vágyom, akkor pedig a thai masszőrök tudását élvezem és egy jó masszázson relaxálok.