HR Portré: Horváth Krisztina - SAP Hungary

Névjegy
Horváth Krisztina 36 éves, első diplomáját az ELTE magyar nyelv és irodalom szakán szerezte, aztán elvégezte a Budapesti Corvinus Egyetem HR szakát is. 2002 februárjában került a SAP Hungaryhoz ügyvezetői asszisztensként. Innen váltott az évek során HR-re, ahol egyre nagyobb felelősségű pozíciókban dolgozott. 2013 decemberétől az azóta 500-ról 700 főre nőtt magyar leányvállalat HR vezetője. Budán nőtt fel, most a pesti oldalon, a XIII. kerületben él. Hobbija a nyelvtanulás (angolul, németül és olaszul beszél) és az utazás. Különösen a mediterrán térségbe kirándul szívesen. Szíve csücske Róma. Munkaadója, a német központú SAP a világ legnagyobb üzleti szoftvercége, mely Magyarországon az összes funkcióval - fejlesztés, értékesítés, támogatás - képviselteti magát. 

1. Mire különösen büszke eddigi pályafutása során?
Arra a 13 évre, amit bejártam az SAP-nál. Még egyetemista voltam, amikor ügyvezetői asszisztensként idekerültem. Megismertem az üzleti működést, az egyes részlegek munkáját, ami a későbbiekben nagy segítségemre volt. Négy év után a HR osztályra kerültem, ahol előbb HR Business Partnerként dolgoztam, majd az európai, az afrikai és a közel-keleti üzleti működést támogattam HR oldalról. 2013-ban lehetőséget kaptam a magyar vállalatnál a HR osztály vezetésére. Az SAP Hungary egyik legdinamikusabb bővülési szakaszának lehettem aktív részese, évente 200 új kollégát vettünk, veszünk fel.

2. Mi volt a legjobb tanács, amit valaha is kapott?
Az ember bízzon saját magában. Legtöbbször az gátol bennünket az előrelépésben vagy problémák megoldásában, hogy megijedünk a kihívásoktól.

3. Mitől jó egy vezető?
Attól, hogy nem csupán szakmájában vív ki tekintélyt, hanem emberileg is partner. Képes felmérni, mikor, milyen vezetői szerep a célravezető. Mikor jobb támogató attitűd, mikor kell belépni aktívan az irányításba.

4. Mit becsül leginkább egy kollégájában, mit tolerál legkevésbé?
A megbízhatóságot és a proaktivitást becsülöm a leginkább. Nem szeretem, ha valaki nem toleráns és hiányzik belőle az empátia.

5. Van-e valamilyen technikája a hatékony időgazdálkodásra?
Folyamatosan küzdök az időbeosztással. Igyekszem a lényegre fókuszálni, minden beérkező feladatot priorizálni, mennyire fontos és sürgős. Az emailjeimet minden nap átolvasom, téma szerint mappákba rendezem. A naptáramat online vezetem, ami az okostelefonomon is kezelhető. Általában napi 5-6 meetingem van, sűrűbb időszakban 8-10 is.

6. Szokott-e otthonról dolgozni?
Inkább több időt töltök az irodában, mintsem hogy hazavigyem a munkát. Hatékonyabban tudok innen dolgozni. Sokat segít, ha személyesen is találkozom a munkatársakkal.

7. Milyen tanácsot adna egy most 18 éves, pályaválasztás előtt álló fiatalnak?
18 éves koromban fogalmam sem volt, hogy mi szeretnék lenni, aztán néhány éven belül kialakult. Nem baj, ha ekkorra még nem körvonalazódik a pontos szakmai jövőkép. Mindenképpen a továbbtanulás felé terelném és a kísérletezést javasolnám.

8. Mi kell ahhoz, hogy valaki versenyképes pályakezdő legyen HR-esként?
A szolgáltatásközpontú HR-ben hiszek. Ez azt jelenti, hogy a HR nem önmagáért van, hanem belülről támogat üzleti divíziókat. A HR sikerességét vagy a kudarcát is belülről ítélik meg. Ennek megfelelően ha bekerülnek egy szervezetbe, akkor ismerjék meg az üzleti oldal működését és mindig ennek a kiszolgálása legyen a fő szempont.

9. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a HR-ben?
A tehetségek megtartását, miként lehet motiválttá és elégedetté tenni a munkavállalókat. A munkaadók rengeteg módszerrel kísérlezetnek világszerte, a munkavállalók pedig egyre mobilisabbak és egyre nagyobb a harc a legjobbakért.
Az SAP-nál nagy kihívásnak tartom a dinamikus bővüléshez a megfelelő szakemberek megtalálását illetve annak az elérését, hogy a vállalatot felhő alapú szolgáltatóként lássák a szakemberek illetve a potenciáls álláskeresők.

10. Hogyan kapcsolódik ki / töltődik fel munka után?
A baráti köröm a „második családom”. Nagy támaszt és feltöltődést jelent a velük töltött idő.