Így ment össze a magyar állam

A megszorítások eredményeképpen közelebb kerültünk a régiós átlaghoz, sőt egyes számítások szerint a kamatfizetések nélkül már kevesebbet költ a magyar állam, mint szomszédjai - milyen árat fizettünk ezért?

Miután 2006 végén már mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a magyar költségvetési politika fenntarthatatlanná vált, a probléma egyre nagyobb teret kapott a közéleti diskurzusokban is. A gazdaságkutató műhelyek, elemző közgazdászok, pénzügyi vezetők által publikált diagnózisok és vélemények (egyik) közös pontja az volt, hogy a magyar állam túlságosan sokat költ, a költségvetési kiadások jelentős mérete önmagában is komoly versenyhátrányt jelent hazánk számára régiós összehasonlításban. A megszólalók által várt kiadáscsökkentés nagysága akkor néhány száz milliárd forinttól több ezer milliárdig terjedt. Azóta a költségvetési megszorítások sorozata mellett már másodjára süllyedt recesszióba az ország, ezért mindenképp érdemes újra áttekinteni, hogy mi változott azóta.

Az állami kiadások GDP-arányos nagysága 2006-ban 52,2 százalék volt, amelyet 2010-re sikerült 48,8 százalékra, 2012-re pedig 46,8 százalékra mérsékelni1. A GDP-arányos mutató használatát a forintban kifejezett kiadási főösszeggel szemben általában a nemzetközi összehasonlítások esetében az indokolja, hogy ez utóbbi figyelembe veszi az ország gazdasági teljesítményét.

Ideális esetben ezt azt jelenti, hogy a gazdaság dinamikus bővülése mellett úgy emelkedhetnek az állami kiadások, hogy a GDP-arányos mutató nem változik. Válság(ok) idejében, azonban nem szerencsés, ha automatikus a bruttó hazai terméket használjuk nevezőként, a csökkenő kibocsátás mellett ugyanis sokkal nagyobb erőfeszítést igényel a GDP-arányos kiadási oldal leszorítása. Ez történt Magyarországon is.

Egy éves nyugdíjjal kevesebb

A már bemutatott, 2006 és 2012 között végrehajtott 5,4 százalékpontos mérséklés a 2010-es GDP-vel számolva nagyjából 1500 milliárd forintot jelent. A kiadás "haszonélvezői" szempontjából azonban sokkal fontosabb, hogy miként változott az állam gazdálkodása reálértéken: ebből az derül ki, hogy 2012-es árakon számítva az állam 3200 milliárd forinttal kevesebbet költött, mint hat évvel korábban, ami nagyjából az összes kiadás ötödének felel meg.

Ez az összeg nagyságrendileg megegyezik kétévnyi teljes szja-bevétellel, az összes nyugdíjkiadással illetve ennyit költ egy év alatt egészségügyre és oktatásra együtt a magyar állam! A közgazdaságtani felosztás szerint a megtakarítás harmada a közszféra bérköltségeinek csökkentésére, 600 milliárd az állami beruházások visszafogására vezethető vissza, miközben félezer milliárddal csökkent a társadalmi transzferek reálértéke is.