Titkos menedzserbérek

Az ajánlások között szerepel, hogy a tőzsdén jegyzett társaságok rendszeresen hozzák nyilvánosságra a vezetői fizetések megállapításának módját, az egyes menedzserek éves jövedelmét, és terjesszék a közgyűlés elé a bérmegállapítás elveit.

Brüsszel mindezt azért tartja fontosnak, mert a részvényesek és a vállalatvezetők érdekei ezen a ponton látványosan ütköznek, és visszás helyzethez vezet, ha a menedzserek a tulajdonosok beleszólása nélkül állapíthatják meg saját fizetésüket és egyéb juttatásaikat. Emlékezetes, hogy az utóbbi évek nagy számviteli botrányaiban a vállalatvezetők által saját maguknak juttatott pénzek is szerepet játszottak: a Parmalat esetében a vezérigazgató bőkezű zsebpénzt utaltatott át családjának, a Vivendinél pedig 21 milliós végkielégítéssel távozott egy vezető.

A jelentés leszögezte: a kormányok összességében komoly haladást értek el a menedzserbérek áttekinthetővé tétele terén, ám az egyes országok teljesítményei között nagy különbségek vannak. Magyarországon, Lettországban, Ausztriában, Görögországban és Luxemburgban az ajánlás dacára ma sem kötelező nyilvánosságra hozni az egyes igazgatósági tagok jövedelmét, bár az utóbbi két országban legalább az igazgatóság összesített fizetését megismerhetik a részvényesek. A magyar szabályok - fél tucat másik tagállaméhoz hasonlóan - azt sem teszik kötelezővé, hogy a vezetői fizetések megállapításának elvei nyilvánosak legyenek; a hazai társaságoknak tehát elvben semmilyen kötelezettségük sincs arra, hogy információt közöljenek a vezetői fizetésekről. A közgyűlés mindössze annyit tehet, hogy véleményt mond a hosszú távú vezetői kompenzációs politikáról, ám ez nem jelenti azt, hogy konkrét részvényopciókról is szavazhatna. Utóbbi kérdésben hazánkat és Máltát leszámítva minden tagállam biztosít több-kevesebb jogot a részvényeseknek.

Az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok függetlensége terén sem túl biztató a magyarországi jogi helyzet. A törvény nem írja elő, hogy a jelölési és bérezési bizottságokba a tulajdonosoktól független tagokat is beválasszanak, mint ahogy arról sem rendelkezik, hogy hozzák nyilvánosságra az ilyen független igazgatók nevét vagy más adatait. Hazánkkal ellentétben a tagországok többsége e téren eleget tett a brüsszeli ajánlásnak, és sovány eredmény, hogy legalább a felügyelőbizottságokba nálunk is kötelező független tagokat felvenni. Ez a követelmény ma már ugyanúgy általános az uniós országokban, mint ahogy vállalatirányítási kódexek (Corporate Governance Code, CGC) kidolgozása is mindenütt kötelező.

(Világgazdaság)