53 napot kell várni egy építőipari szakemberre - már "csak" a jó szakemberben van hiány

Átlagosan 53 napot kell egy építőipari szakemberre várni – ez derül ki a Mapei Kft által 1800 szakember megkeresésével készített felmérésből. Ez nagyjából megegyezik a tavalyi eredménnyel (52 nap). A tendencia 2023-ban javult, (58 nap) ugyanis előtte, 2022-ig jelentősen többet (138 nap) kellett valakinek várnia, mire szakemberhez jutott –értékelte a felmérés eredményeit Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője. „Most már nincs szakemberhiány, már csak a jó szakemberből van hiány” – tette hozzá az ügyvezető.

„Keleten kisebb, nyugaton nagyobb a hiány, nyugaton: Győr-Moson-Sopron-(51), Vas-(50), Somogy (50) vármegyékben 50 nap fölött van a várakozási idő, míg keleten: Szabolcs-Szatmár-Bereg-(41), Borsod-Abaúj-Zemplén-(43), és Hajdu-Bihar (42) vármegyékben 10 nappal kevesebbet kell várni mire megérkezik a szakember, ez azt jelenti, hogy ott kevesebb a munka. A szakemberhiány rövidülését nem a szakemberszám emelkedése, hanem a piac csökkenése okozta” – részletezte az adatokat a Mapei vezetője.

A felmérés szerint a legtöbbet generálkivitelezőre (63 nap) kell várni, kissé kevesebbet épületszigetelőre, bádogosra, burkolóra, kőművesre (60, 62, 58 ill. 57 nap), míg nagyjából 10 nappal kell kevesebbet várni festőre, víz- és gázszerelőre, villanyszerelőre és ácsra (51,50,50 és 48 nap) míg a legkevesebbet épületgépészre (42 nap) kell várni. „A víz- és gázszerelőre és az épületgépészre való várakozási idő nőtt, ez valószínűleg összefüggésben van azzal, hogy 2024-ben 6200 építőipari cég szűnt meg (összesen pedig mintegy 34 ezer). A családiház építés száma lecsökkent felére, ezért kell kőművesre „csak” 57 napot várni, miközben ez korábban érdemben több volt” – értelmezte az összefüggéséket az ügyvezető.

Építőipari munkadíjak

Az átlagos burkolási munkadíjak 7%-kal csökkentek, ez mintegy 9500 forintot jelent négyzetméterenként, vagyis visszacsökkent 10 ezer forint alá. Budapesten és Pest vármegyében csökkentek egy év alatt a legtöbbet a munkadíjak: több mint 15%-kal, „ugyanis itt van a legtöbb munka és szakember is, Hevesből, Nógrádból, Hajdú-Biharból és egy sor keleti megyéből nagyon sokan jönnek Budapestre dolgozni, így az árak lejjebb mentek, bár itt is voltak a legmagasabbak” – tette hozzá Markovich Béla. A vidéki régiókban egyébként egyértelmű felzárkózás figyelhető meg az árakban. A legmagasabb átlagár Észak-Magyarországon tapasztalható, ahol 10 321 forintos négyzetméter áron dolgoznak a munkavállalók. Vármegyei szinten Hevesben dolgoznak a legdrágábban, itt 10 801 forintért burkolnak egy négyzetmétert. De Nógrádban, Tolnában, illetve Budapesten és Pest vármegyében is 10 ezer forint fölött van a négyzetméterár. „Nyugaton és keleten csökkentek az árak annak ellenére, hogy tavaly árat akartak emelni a szakemberek, és idén is csaknem kétharmaduk, 64%-uk emelni szeretne, azonban az álom és a valóság között van különbség – értelmezte a helyzetet a szakember – hiszen 2022-ben 14%-ot, 2023-ban pedig 12%-ot szerettek volna emelni, ehhez képest 7%-kal csökkentek az árak. Ha a 2025-ös, 14%-os emelési tervek megvalósulnának, akkor ismét 10 ezer forint fölé mennének a négyzetméterárak, de én ebben nem hiszek. A piac és a verseny határozza meg az árakat és az nem csak az építőiparban, hanem az egész gazdaságban igaz. Tudomásom szerint elkezdődtek az állampapírok kamatainak kifizetése, így várakozásaink szerint rengeteg pénz ömlik a gazdaságra, így az építőiparra is, az viszont eredményezhet munkadíj-emelkedést.”

Munkadíjak vármegyénként

Az áremelési szándék hátterében leginkább a tartós infláció (65%), az üzemanyagárak (22%), az anyagköltségek (17%), valamint a vállalkozások működési kiadásainak (16%) növekedése áll. A munkabérek emelkedése (12%) szintén hozzájárul a költségnyomáshoz. Ezzel szemben a piaci árakhoz való igazodás (4%) és az elmaradt korábbi áremelések pótlása (3%) csupán kisebb mértékben befolyásolják az árképzést. „Az infláció után következő tételek is mind az infláció miatt drágulnak, így kijelenthető, hogy a pénzromlás hajtja fel legjobban az árakat. A mesterek azért akarnak árat emelni, mert nem tudják ebből a munkadíjból kitermelni az összes költségüket, és a fejlesztéseket sem” – tette hozzá az ügyvezető. A szakemberek 36 százaléka ugyanakkor nem tervez áremelést idén, 80 százalékuk ezt a fizetőképes kereslet hiányával és az ügyfelek árérzékenységével indokolja. A válaszadók 58 százaléka érzékeli úgy, hogy nőtt a verseny, illetve kiszámíthatatlan a gazdasági környezet, ami ugyancsak jelentősen befolyásolja az árazási döntéseiket is. „A szakemberek az áremelés helyett stabilizálni akarják a saját piacukat, a vevőiket inkább segíteni akarják, hogy megmaradjanak náluk. A stabilitás fontosabb lett, mint az áremelés” – teszi hozzá Markovich Béla.

Nem könnyű munkát szerezni

A tapasztalatok szerint már tavalyelőtt sem volt könnyű munkát szerezni, tavaly pedig végképp nem. A megkérdezettek nagy százaléka szerint ugyanannyira nehéz (38%), vagy még nehezebb (22%) lesz munkához jutni. Az ügyvezető nagyon bízik benne, hogy a helyzet idén javul. „Megszokják a fennálló körülményeket, megszokják, hogy áremelkedés van, a sok bizonytalanságot és nem odázzák tovább az építőipari beruházásaikat”. Az építőipari állami intézkedésekkel kapcsolatban is megkérdezték a szakembereket. A kormány 21 pontos gazdasági intézkedéscsomagjáról a kivitelezők 55%-a nem, vagy alig hallott, egyharmaduk valamennyire tájékozott, 11%-uk pedig tájékozott. Ezzel szemben a válaszadók fele semlegesen, a bő harmaduk pozitívan, 12%-uk negatívan látja az intézkedéseket.

A munkáshitelről a megkérdezettek 92%-a hallott, bő harmaduk negatívan, 43%-uk semlegesen, 23%-uk pozitívan ítéli meg, ennek ellenére a válaszadók 2/3-a nem tervezi, hogy felveszi a Munkáshitelt, 27%-uk bizonytalan e tekintetben és csupán 6%-uk tervezi a hitelfelvételt. „Könnyen lehet, hogy a hitelekkel – akár a korábbi devizahitelekkel – kapcsolatos negatív képzetek miatt idegenkednek sokan a kölcsönfelvételtől. Ráadásul sokaknak bizonytalan, hogy lesz-e munkájuk, vagy nem, tudják-e fizetni a havi részleteket, vagy sem – véli Markovich.

Azt is felmérték, hogy milyen a hangulat az építőipari szakemberek körében: a többség azt mondja, hogy stagnál (29%) vagy rosszabb lesz (47%) a helyzet – utóbbi ugyan még mindig magas arány, de 11 százalékponttal alacsonyabb, mint egy évvel korábban.  Csak a válaszadók szűk negyede (27%) vár kedvezőbb helyzetet az építőiparban. A megkérdezettek legnagyobb része (negyede) ezt a csökkenő megrendelésszámra alapozza, 15%-uk a magas anyagárak miatt, csaknem ennyien (14%-uk) amiatt, hogy „sok a kontár”. „Bár továbbra is nehézségekkel küzd az ágazat, már pislákol a fény az alagút végén. Az, hogy egyre többen érzékelnek javulást, azt mutatja, hogy a piaci szereplők alkalmazkodtak a körülményekhez, és kezd visszatérni az óvatos optimizmus” – vélekedik Markovich Béla. „4-5 évvel ezelőtt rengeteg szaki nem tudott munkát vállalni, csak félév után, az 180 nap. Jelenleg a szakemberek többsége egy vagy két munkát lát előre, a többiről pedig úgy gondolkodik, hogy majd megszerzi. Nagyon függ attól, melyik rétegnek dolgozott, vagy éppen dolgozott-e az államnak, vagy az önkormányzatoknak – utóbbinak rosszabb volt a helyzete az elmúlt időben” – jelentette ki a Mapei vezetője. A felmérés szerint a szakemberek 24%-a az anyagok és a technika fejlődése miatt gondolja, hogy jó irányban mennek a dolgok, ötödük az állami támogatások és beruházások miatt gondolja ezt, míg 18 illetve 16 százalékuk a minőségi munkára növekvő igény, illetve a kókler szakemberek kiszorulása miatt optimista. „A rossz szakemberrel a minőségi kifogásokon kívül az is a gond, hogyha baj van, eltűnik, ha anyagilag helyt kell állni, nem teszi meg, ha a megrendelő hívja, nem veszi fel és nem hív vissza – ezeket kell kiszűrni” – tette hozzá Markovich Béla.