A cégek 30 százaléka köt balesetbiztosítást

Valószínűleg a nagyobb cégek gondolnak erre, de a kisebbeknél fel sem merül, hogy baj lehet - pont náluk? Többek között erről is szó volt a hét elején megrendezett Cafeteria Trendek 2013. elnevezésű konferencián.

Amikor külföldre szólít a munka akár csak egy konferencia vagy gyárlátogatás erejéig, akkor nem árt feltenni az utazást intéző kollégának a kérdést: kötöttél nekem megfelelő biztosítást? Nem kell megelégedni az igenlő válasszal, jobb azt saját szemmel látni. Ugyanis a sima utasbiztosítás (melyet a legtöbb cég köt külföldi munkavégzés esetén) éppen munkabalesetre, például a gyárban a kolléga fejére eső szerszám esetére nem terjed ki. A külföldi kiküldetésre nem sima utasbiztosítást, hanem üzleti utasbiztosítást illenék kötni. És ez csak egy a sok példa közül. Ugyanis ha egy cég például atomerőművek tisztításával foglalkozik, akkor erre egészen speciális (de létező) biztosítást kell kötni - könnyen belátható, hogy az utasbiztosítás miért nem jelent fedezetet egy ilyen munkavégzés esetén.

Amikor egy cég biztosításokat kíván kötni, akkor figyelembe kell venni, hogy kinél mi jelent kockázatot. A menedzser, a szellemi munkát végző beosztott és a fizikai munkás más-más kockázatot rejt. A fizikai munkás esetére gondolnak a legtöbben, hiszen ezekről hallani a legtöbbet: építkezéseknél, gyártósorokon sok baleset történik, melyek akár végzetesek is lehetnek. A szellemi munkát végző alkalmazottnak a közlekedés jelent nagy rizikófaktort, míg a vezető számára betegség esetén a táppénzből való megélhetésre kell biztosítást kötni. Merthogy ez utóbbira is lehet: ha a vezető beteg lesz, maximum napi 5000 forint körüli táppénzt kap - könnyű belátni, hogy a több százezres, milliós fizetés után ebből nehéz megélni. Lehet kötni erre is biztosítást: a vezető beosztású személy megbetegszik, a biztosító kiegészíti a táppénzét.
Ez utóbbi egyébként jó érv akkor, amikor a biztosításokat intéző munkavállaló a vezető elé áll: hiszen nyilván egy magas beosztású ember sem szeretne a táppénzből megélni. Ezért az ezzel foglalkozó kollégának nagy a felelőssége, hogy megtaláljon minden olyan biztosítási formát, melyre csak az adott cégnek szüksége lehet.

Ma már alkuszcégek foglalkoznak azzal, hogy ezt a feladatot levegyék a nem hozzáértők válláról - ők felmérik a cég foglalkozási területét és megmondják, mire is kellene biztosítást kötni.

De ha úgyis van balesetbiztosítása a munkavállalónak, akkor minek kössön rá a cég is?

Jó kérdés. Több okból: egyrészt ezzel csökkenteni lehet a dolgozó saját felelősségét, másrészt a munkavállaló érzi maga felett a védőhálót, a gondoskodást, és ez növeli a lojalitását a cég felé. Felmérések szerint a cégek 30 százaléka rendelkezik jelenleg balesetbiztosítással - ez rettentő alacsony arány. Úgy tűnik, hogy a cégvezetők nem mérték még fel, mennyire fontos lenne az alkalmazottakat (és a vezetőket) ezen a módon óvni. A munkahelyi baleset ugyanis a bíróságon nagyon sokan kerülhet.