A guruk beszólnak

Drucker ezzel arra a felismerésre utalt, ami manapság minden vezetőben egyre hangosabb kétségként fogalmazódik meg. A döntéselméletek és az évek tapasztalatai fontosak a mindennapok üzleti döntéseiben, a stratégiai és operatív feladatokban, de mit sem érnek akkor, ha egy állásinterjún a vezető egyszer csak azt veszi észre, hogy nem is a vele szemben ülő jelölt vizsgázik, hanem ő maga. A jelölt ugyanis, bár az állásra jelentkezik, de valójában vezetőt keres. Olyat, akinek elhiszi, hogy érdemes lesz majd követni, és akihez akkor is bekopoghat, ha már elmúlnak a próbaidő mézeshetei. Akit nem kell majd faképnél hagynia, mert pokollá tette az életét.

Mert a vezető a személyiségével dolgozik.

Ez mindig is így volt, de nem volt szokás ezt problematizálni.

A menedzsmenttudományok professzorai és népszerűsítői, akik mostanáig számtalan könyvben és tanulmányban munkálkodtak a vezetés természetének leírásán, a menedzsment és leadership jellegének akkurátus szétszálazásán, egy ideje arról beszélnek, hogy valójában a jó leader: jó menedzser, és a jó menedzser: jó leader.

És ez még semmi.

Folytatás a HR Blogon.