A kirendelés

Az Mt. 106. §-ában található, kirendelésre vonatkozó általános szabályok meghatározása és alkalmazása során nincs jelentősége annak, hogy a kirendelésre belföldön vagy külföldön kerül sor. A kirendelés a más munkáltatónál történő munkavégzés egyik esete. Fogalmi elemei közé tartozik, hogy a kirendelésre a munkáltatók között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodás alapján kerül sor, és a kirendelés során, eltérő megállapodás hiányában , a munkaviszonyból származó jogok és kötelezettségek azt a munkáltatók illetik meg, illetve terhelik, amelyhez a munkavállalót kirendelték. A munkaviszony megszüntetésének jogát csak a munkavállalót kirendelő munkáltató gyakorolhatja. A munkavállalót tájékoztatni kell arról, hogy vele szemben ki gyakorolj a munkáltatói jogokat. Kirendelésre csak akkor kerülhet sor, ha a munkavállaló olyan munkáltatónál végez munkát, amelyek tulajdonosa - részben vagy egészben - azonos a munkáltató tulajdonosával, vagy a két munkáltató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, vagy a két munkáltató egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonyai alapján áll kapcsolatban egymással. Ezek a szabályok biztosítják, hogy az azonos tulajdonban lévő két munkáltató egymáshoz, a munkáltató a tulajdonában álló másik munkáltatóhoz, illetve a munkáltató a tulajdonát képező munkáltató tulajdonában álló másik munkáltatóhoz, továbbá a tulajdonosi láncolat 'alján' álló munkáltató az 'anyacéghez' munkáltatót rendelhessen ki.
A kirendelés lényege fogalmi eleme az ingyenesség. Ha a foglalkoztató munkáltató a munkavállaló átengedéséért ellenértéket fizet, munkaerő-kölcsönzés valósul meg. A kirendelés és a munkaerő-kölcsönzés intézményének elhatárolása érdekében szükséges a szolgáltatásért nyújtott ellenszolgáltatás fogalmának meghatározása. A törvény értelmében nem minősül ellenszolgáltatásnak, ha a két munkáltató megállapodása alapján a munkavállaló munkabérét, az ezzel járó közterheket és a kirendeléssel felmerülő költségeket az a munkáltató viseli, amelyhez a munkavállalót kirendelték, vagy ha a munkáltatók között díjfizetésre, illetve egyéb elszámolásra - a kirendelésen kívül eső okból - valamely szolgáltatás igénybevétele miatt kerül sor.
A kirendelés esetén - a korlátozó szabályok, valamint a bérfizetés, a költségtérítés tekintetében - a kiküldetés körében meghatározott rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.

Külföldi munkáltató munkavállalójának kirendelése Magyarországra

Az új szabályozás az Mt. 106/B. §-ok bevezetésével biztosítja a 96/71/EK irányelv 1-3. cikkében meghatározott szabályok átvételét. E szabályok alapján abban az esetben, ha külföldi munkáltató munkavállalója - harmadik féllel kötött megállapodás alapján, a 105. §, a 106. §, illetve az Mt. harmadik részének új XI. fejezete szerint - a Magyar Köztársaság területén végez munkát, a munkavállalóra a leghosszabb munkaidő, illetve a legrövidebb pihenőidő mértéke, a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke, a legalacsonyabb munkabér, a munkaerő kölcsönzés feltételei, a munkavédelmi feltételek, a terhes, illetve kisgyermekes nők, valamint a fiatal munkavállalók munkavállalási és foglalkoztatási feltételei, továbbá a férfiak és a nők egyenlő elbírálásának elve, illetve hátrányos megkülönböztetésének tilalma tekintetében a magyar munkajogi szabályokat kell alkalmazni.
Az épületek építésére, javítására, fenntartására, átalakítására vagy lebontására vonatkozó építőmunkát, így különösen a kiásást, talajmozgatást, tényleges építőmunkát, előre gyártott elemek összeszerelését és szétszedését, lebontást, karbantartást, fenntartást, festési és takarítási munkát, javításokat végző munkáltatók esetében, az e tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóra a fentiekben meghatározott feltételek tekintetében - a jogszabályi rendelkezések helyett az egész ágazatra, alágazatra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezéseit kell alkalmazni, feltéve, hogy a kollektív szerződés az adott jogosultság vonatkozásában kedvezőbb feltételeket tartalmaz.
A fenti rendelkezéseket nem kell alkalmazni abban az esetben, ha a törvényben meghatározott feltételek tekintetében a kiküldött munkavállalóra - a munkaviszonyra egyébként irányadó jog vagy a felek eltérő megállapodása alapján - kedvezőbb szabályok kerülnek alkalmazásra.
Az ismert rendelkezések kapcsán kiemelést érdemel, hogy az Mt. 106/A-106/B. §-ának szabályai akkor is alkalmazni kell, ha az adott munkavégzés a magyar szabályok szerint nem kiküldetésnek, hanem telephelyen kívüli munkavégzésnek minősül (ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi), hiszen ez az eset is az Mt. 105. §-ában került nevesítésre.
A megállapított normaszöveg nem tesz különbséget a munkavállalók között aszerint, hogy az Európai Unió tagállamaiból, vagy harmadik országból érkeznek-e a Magyar Köztársaság területére, hiszen az irányelv alapján a nem tagállamban alapított vállalkozás nem részesülhet kedvezőbb elbánásban a tagállam vállalkozásainál.
Az irányelv rendelkezéseinek teljes körű érvényesítése érdekében mondja ki a törvény, hogy a belföldi munkavállalóval munkaviszonyban álló munkavállaló külföldi kiküldetése (kirendelése, kölcsönzése) esetén - a munkavégzés helyén irányadó jogszabályi rendelkezés hiányában - az Mt. 106/A. §-ának rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell.
A belföldi munkavállaló köteles biztosítani, hogy a telephelyére - a külföldi munkáltató által az Mt. 105. §-a, a 106. §-a, illetve a Mt. harmadik fejezetének új XI. fejezete szerint - kiküldött munkavállaló tekintetében a speciális rendelkezések alkalmazásra kerüljenek. Az Mt. 106/A. §-ának (1) bekezdése c) pontjában meghatározott legalacsonyabb munkabér fogalmán a személyi alapbért, a rendkívüli munkavégzésért járó ellenértéket, valamint a külföldi munkavégzésre tekintettel fizetett juttatást is érteni kell. Nem kell a legalacsonyabb munkabérbe beszámítani a kiegészítő nyugdíjpénztári befizetést, valamint a külföldi munkavégzésre tekintettel fizetett költségtérítésnek azt a részét - különösen az utazás, lakás, és ellátás költségét - amely után nem kell személyi jövedelemadót fizetni. A törvény a legalacsonyabb munkabér fogalmának meghatározását a 96/71/EK irányelv 3. cikk (1) bekezdése c) pontjának, (1) bekezdése utolsó mondatának, valamint (7) bekezdésének rendelkezése alapján tartalmazza.
A szállítási szerződés alapján az áru első összeszerelését vagy beszerelését végző, a szállító által kiküldött munkavállalóra a fizetett éves szabadság legalacsonyabb mértéke és a legalacsonyabb munkabér tekintetében nem kell alkalmazni a speciális szabályokat, ha a kiküldetés ideje nem haladja meg a nyolc napot, kivéve, ha a 106/A. § (2) bekezdésében meghatározott, építési jellegű tevékenység végzésére kerül sor.
Tekintettel arra, hogy az irányelv 4. cikkének értelmében a tagállamoknak gondoskodniuk kell a külföldi munkavégzésre vonatkozó szabályok betartásához szükséges információk biztosításáról, továbbá az ellenőrzések tapasztalatairól rendszeresen jelentést kell készíteni, az Mt. a záró rendelkezések körében módosítja a munkaügyi ellenőrzésről szóló 1996. évi LXXV. törvényt és a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvényt. Mivel az irányelv hivatkozott rendelkezéseinek csak az Európai Unióhoz történő csatlakozástól kezdődően kell eleget tenni, a tájékoztatásra és a jelentéskészítésre vonatkozó szabályok hatályba lépésének időpontját a jogszabály a csatlakozás időpontjára halasztja.

Speciális kirendelés

Az Mt. módosított 150. §-a értelmében a munkáltatók között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodás alapján a munkavállaló más munkáltatónál történő munkavégzésre is kötelezhető, ha a munkáltató a munkaviszonyból eredő foglalkoztatási kötelezettségét - működési körében felmerült ok miatt - átmenetileg nem tudja teljesíteni. A másik munkáltatónál történő munkavégzésre a 106. § (3)-(6) bekezdéseinek rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni.
Az Mt. 150. §-a 96/71/EK irányelv átvételével összefüggő módosításokra tekintettel alakult át. Az e körbe tartozó fogalmi elemekre tekintettel el kell különíteni a más munkáltatónál történő munkavégzés eseteit. Az elhatárolás alapja az, hogy a más munkáltatónál történő munkavégzésre a rendes gazdálkodás keretében, vagy foglalkoztatási okokból kerülhet sor.
Más munkáltatónál történő munkavégzésre az új szabályozás szerint három esetben kerülhet sor. Az első eset az Mt. új 106. §-ában szabályozott kirendelés, amikor azonos tulajdonosi körbe tartozó munkáltatónál történik a munkavégzés. A második eset a munkaerő-kölcsönzés. A harmadik eset az Mt. új 150. §-ának (1) bekezdése tartalmazza.
Ez az intézmény az előbbiekkel annyiban mutat rokonságot, hogy a munkavállaló a munkavégzés helye szerinti munkáltató irányítása alapján végzi a munkát. A kirendelés esetével azonosan, fogalmi elemként rögzíti a törvény, hogy a munkavégzésre a két munkáltató között ellenszolgáltatás nélkül létrejött megállapodás alapján kerülhet sor. A munkavégzéssel kapcsolatos jogok és kötelezettségek tekintetében a kirendelés szabályait kell alkalmazni. A munkaerő-kölcsönzéssel rokonságot mutató elem, hogy bármely más munkáltatónál történhet a munkavégzés. A 150. § (1) bekezdésében szabályozott munkavégzést azonban alapvetően az a körülmény határolja el a másik két esettől, hogy arra kizárólag akkor kerül sor, ha az eredeti munkáltató a munkaviszonyból eredő foglalkoztatási kötelezettségét ideiglenesen nem tudja teljesíteni.
Gazdaságilag indokolt esetben a munkáltató a hatályos szabályok szerint is jogosult a teljes munkaidőnél rövidebb munkaidő alkalmazására. Az ilyenkor irányadó, a kiesett munkaidő tartamára fizetendő díjazás kérdéséről rendelkezik az Mt. hatályos 150. §-ának (2) bekezdése. A szabály tartalmilag a hatályos rendelkezést veszi át, de a jogalkalmazás során felmerült értelmezési nehézségekre tekintettel a szabályozást egyértelművé teszi.