A munkahelyi egészségvédelem általános alapelvei

A megterhelés következménye az igénybevétel, de nagyon fontos tudni, hogy ugyanaz a megterhelés nem minden ember szervezete számára jelent ugyanakkora igénybevételt. Az egyén biológiai adottságai, testi felépítése, örökletes tényezők, egészségi állapota egyaránt befolyásolja az igénybevétel nagyságát. Ezért minden munkavállalónál el kell dönteni, hogy a munkahelyi megterhelés nem jelent-e a számára olyan igénybevételt, amely nem engedhető meg.

A munkavédelmi szabályok ugyanakkor az egészséges átlag-populációra vonatkoznak (külön kezelve az un. sérülékeny csoportokat), nem biztos tehát, hogy az előírások betartása minden egyén számára védelmet biztosít.

Néhány példa:
- 50 kg súly szállítása egy atlétikus testi felépítésű személy esetében az optimális igénybevétel határai közé esik; ugyanakkor egy aszténiás testalkatú, satnya izomzatú számára túlzott igénybevétellel jár, ezért egészségkárosodás forrása lehet;
- azoknál a kémiai anyagoknál, amelyek hatástalan dózissal rendelkeznek, a megengedett átlagos koncentráció az a határérték, amely alatt a dolgozók egészségére általában nem fejtenek ki káros hatást. Ha viszont valaki egy vegyi anyaggal szemben érzékeny, úgy rá a határérték nem vonatkoztatható, káros hatások ez alatti tartományban is jelentkezhetnek;
- a határértékek egészséges populációra vonatkoznak, vagy legalábbis olyan dolgozókra, akiknek a célszerve (a kóroki tényező támadáspontja) egészséges. Olyan kóroki tényezők hatásának, amelyeknek a máj a támadáspontja, a nem egészséges szervet nem szabad kitenni, hisz állapotának romlását idézheti elő (például olyan esetben, amikor a mértéktelen alkoholfogyasztás már a máj idült gyulladását idézte elő);
- az egyéni védőeszközök - akár önmagukban, akár műszaki, szervezési megelőző intézkedésekkel együtt - alkalmasak arra, hogy megvédjék a dolgozót az egészségkárosító hatástól. Köztudott ugyanakkor, hogy az egyéni védőeszközök viselése többlet-terhelést jelent a viselője számára. Adódhatnak olyan esetek, amikor a tartós viselés a dolgozó egészségi állapota miatt nem lehetséges (például légzésvédő használata idült légúti megbetegedésben szenvedőknél). Ez a körülmény az érintett személy foglalkoztatását is befolyásolja.

Mindezek a kérdések a munkaköri alkalmasság kérdéseit érintik, melynek véleményezése a foglalkozás-egészségügyi orvosok legfontosabb feladata, vagyis nekik kell eldönteniük, hogy az adott munkakörben jelentkező terhelések nem okoznak-e az adott egyén számára az optimálistól tartósan eltérő igénybevételt. (Az optimálisnál tartósan alacsonyabb igénybevétel is okozhat egészségkárosodást.)

A munkaköri alkalmasság megállapításához a foglalkozás-egészségügyi orvosnak ismernie kell a munkakört, valamint a dolgozó egészségi állapotát és az un. munkakapacitását, amelyet saját vizsgálatával, valamint szakvizsgálatok segítségével állapít meg.

További követelmény, hogy a munkavállaló is legyen tisztában azokkal a hatásokkal, amelyek egyrészt a munkavégzésből származnak, másrészt a munkahelyi kóroki tényezők részéről érik és ezekkel összefüggésben ismerje a helyes munkahelyi magatartás szabályait. Ezért van meghatározó szerepe az oktatásnak a dolgozók egészségének megőrzésében.

Ezekből a megfontolásokból kerülnek az egészségkárosodások megelőzésének általános előírásai közé a határérték betartása, az egyéni védőeszközök használata, a munkahelyi oktatás és a munkaköri alkalmasság elbírálása, a sérülékeny csoportok tagjai egészségének védelme kérdései.

A határértékek betartása

Az emberi szervezet, mint működő biológiai egység, a munkavégzés és a munkakörnyezet kedvezőtlen hatásaihoz - néhány kivételtől eltekintve bizonyos határig káros következmény nélkül alkalmazkodik.

Munkavédelmi jelentőségére tekintettel célszerű ezért áttekinteni a határértékek értelmezését.

A szervezetet érő hatások vagy a szervezetbe jutó anyagok azok dózisától függően hatásokat váltanak ki. A dózis-válasz összefüggés két formája ismert: a determinisztikus és a sztochasztikus.

A determinisztikus összefüggéssel jellemezhető anyagok esetében létezik hatástalan dózis, a kedvezőtlen hatások csak a küszöbdózis felett jelentkeznek.

E csoportba tartoznak az ionizáló sugárzás kivételével a fizikai kóroki tényezők és az emberi rákkeltők kivételével valamennyi kémiai kóroki tényező. Az ilyen anyagok AK értékkel rendelkeznek.

A sztochasztikus dózis-hatás összefüggés esetén nincs hatástalan dózis, nincs küszöbdózis, a legkisebb dózis is okozhat károsodást. A humán rákkeltő hatások és anyagok tartoznak ebbe a kategóriába. Az ilyen anyagok MK értékkel rendelkeznek.

A munkahelyek kémiai biztonságáról szóló 25/2000. (IX. 30.) EüM-SZCSM rendeletben három fajta határérték (koncentráció) található:
A megengedett átlagos koncentráció (AK) értéke a légszennyező anyagnak a munkahely levegőjében egy műszakra megengedett átlag-koncentrációja, amely a dolgozó ember egészségére általában nem fejt ki károsító hatást.

[A fiatalkorúak, a nők (beleértve a terheseket, a nem régen szült nőket és a szoptató anyákat), az idősek (nyugdíjkorhatáron túl dolgozók) védelmét bizonyos vegyi expozíciókban a foglalkoztatás tilalma, illetve korlátozása biztosítja [33/1998. (VI. 24.) NM rendelet]

A csúcskoncentráció (CK) az egy műszakon belül rövid ideig megengedhető, az AK értéket meghaladó legnagyobb levegőszennyezettség. A csúcskoncentráció az anyag tulajdonságaitól függően megegyezhet az AK értékkel, vagy annak 4 szerese (ebben az esetben időtartama 15 perc, amely 4 szer ismétlődhet), illetve 8 szorosa (időtartama 60 perc/műszak lehet).

A műszak során eltűrt legmagasabb (maximális) koncentráció (MK) az az érték, amelyet minimális időtartamban sem lehet meghaladni. A maximális koncentrációban végzett munka esetében a dolgozó teljes munkaképes élete során (18 62 évig) a potenciális halálos kimenetelű kockázat (rosszindulatú daganatos megbetegedés kockázata) kisebb vagy egyenlő: 10^-5/év (10 mikrorizikó, ami azt jelenti, hogy 100.000 exponált személy közül évenként 1 halálos kimenetelű megbetegedés előfordulhat).

A jogszabály a porok megengedett koncentrációit külön adja meg a szemcsés-, illetve a rostszerkezetű porokra.

A szemcsés szerkezetű poroknál a megengedett koncentráció a totális és a respirábilis frakciókra mg/m3-ben van megadva:
A totális por a respirábilis és a durva por tömegének összege.

A respirábilis por pedig a totális pornak az a része, amely a tüdő léghólyagocskákba lejut. (Az egészségkárosodás szempontjából ez a frakció meghatározó jelentőségű.)

A rostszerkezetű porok közül az azbeszt valamennyi formájának előállítása, felhasználása 2005. január 1-től betiltott, a megengedett koncentráció rost/cm3-ben szerepel.

Engedélyezett a bontási tevékenység - beleértve pl. szórt azbeszt eltávolítása, tetőszerkezet megbontása, vágása, valamint minden azbesztpor keletkezéssel járó tevékenység - teljes körű egyéni védelem biztosításával.

Mesterségesen előállított rostok (üveg, ásvány, kerámia, műanyag) megengedett koncentrációja 1,0 rost/cm3.