A munkahelyi kóroki tényezők hatásából származó egészségkárosodások és megelőzésük, X. rész

A megfelelően kialakított rendszer az emberi igények kielégítése mellett növelheti a hatékonyságot és a megbízhatóságot. Kiderült ugyanis, hogy az ember képességeinek és a gép lehetőségeinek összehangolása képes javítani a rendszer működését.

Az ergonómia tudományának kialakítása a legfejlettebb ipari államokban kezdődött, akkor, amikor a legkorszerűbb gépek kiszolgálása már meghaladta a kiszolgáló képességeit és emiatt súlyos balesetek következtek be.

Az ergonómiai tényezőket tehát a legmodernebb technológiákat alkalmazó munkahelyeken kell keresnünk, ahol a "klasszikus" foglalkozási megbetegedések előfordulásával már nem kell számolni.

Az ergonómiai tényezők bemutatására jó lehetőséget kínálnak a képernyős munkahelyek (amelyekhez számos irodai munkahely hasonló).

A képernyő előtt végzett munka elsősorban három szervrendszerre gyakorol kedvezőtlen (fáradást esetleg egészségkárosodást okozó) hatást. Ezek

- látószerv,

- központi idegrendszer

- mozgásszervek.

A látószerv igénybevétele a szemfáradtság formájában jelentkezhet (fájdalom, szemszárazság vagy éppen könnyezés, szédülés, esetleg kettős látás).

A központi idegrendszer igénybevétele pszichés elfáradást okoz, majd kimerülés következhet be. Később neurotikus panaszok jelennek meg, amelyek un. pszichoszomatikus megbetegedésekhez is vezethetnek.

A központi idegrendszer érintettsége nem csak a képernyős munkahelyeken és az irodai típusú munkahelyeken jelentkezhet, hanem szalagmunkánál illetve szalagszerű termelési formákban. Ide tartoznak a különleges figyelmet igénylő tevékenységek (pl. automatizált rendszerek irányítása), vagy az éberség fenntartásához nem elégséges aktivációt biztosító munkák (pl. járművezetők).

A mozgásszervek fokozott igénybevételét maga az ülőmunka jelenti. Az ülőmunka "kényelmetlen" testhelyzetnek tekinthető elsősorban azért, mert a gerinc élettani görbületeit - még megfelelőnek tartott munkaszékkel is - nehéz fenntartani biztosítani. Ilyenkor a (főként deréktáji) porckorongokra gyakorolt nyomás (amely lényegében a fej és a felsőtest súlyát jelenti) megnő.

Tartósan fokozott igénybevétel esetén a porckorongokban degeneratív elváltozások léphetnek fel, amelyek mozgásszervi panaszokat okoznak, esetenként gerincbetegséget idézhetnek elő.

A mozgásszervet érintő másik betegségfajta azon dolgozók körében fordul elő, akik kezeikkel, ujjaikkal gyors mozgást végeznek, miközben erőt is ki kell fejteniük. Ilyen esetekben ínhüvelygyulladások, íngyulladások léphetnek fel. (Korábban eléggé mindennapos megbetegedés volt a mechanikus írógépet használóknál, a képernyő billentyűzetének működtetése viszont nem igényel jelentősebb erőkifejtést, így a megbetegedések is elmaradtak.)

Képernyős munkánál, ha a képernyő magasan van elhelyezve, nyakizmok tartósan kontrahált állapotban vannak, így izomfájdalmat, izomgörcsöt okoznak.

Megelőzés:

A munkáltatónak törekednie kell arra, hogy a munkavégzés során túlzott - a teljesítményt jelentősen csökkentő - fáradási jelenségek ne lépjenek fel, ezt megelőzendő munkaközi szünetet vagy tevékenységcserét kell biztosítani a munkavállalók számára.

Az irodai típusú munkahelyeken általában nincs jogszabályban előírt munkaközi szünet, kivételt képez a képernyős munkavégzésről rendelkező 50/1999 (XI. 3.) EüM rendelet. E szerint:

"4. § (1) A munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces - a (2) bekezdésben foglalt esetkör kivételével össze nem vonható - szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg.
(2) Amennyiben a képernyő előtti munkavégzés (1) bekezdés szerinti megszakítása a munkavégzés céljára tekintettel más életét, testi épségét, valamint egyes vagyontárgyak biztonságát veszélyezteti, vagy az adott technológia miatt nem lehetséges, a munkáltató úgy szervezi meg a munkahelyen a napi munkavégzést, hogy a munkavállalót érő képernyő előtti megterhelés csökkentése érdekében a képernyős munkavégzést rendszeres időszakonként - a munka jellegéhez igazodóan a veszélyhelyzet kizárásával - szünetekkel szakítsák meg, vagy más tevékenységgel cseréljék fel. A munkavégzés megszakításának egyszeri időtartama ebben az esetben sem lehet kevesebb, mint tíz perc, és a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő hetvenöt százalékát."