A sikerstartupok új generációja itthon marad, de külföldön értékesít

A beszélgetésen részt vett a nagy mennyiségű adatok (big data) kezelésében élenjáró Starschema egyik alapítója Csillag Péter, a házi sörfőzést forradalmasító Brewie ügyvezetője Pál Marcell, a táblagépre 3D-s modellezést fejlesztő Shapr3D fejlesztési vezetője Schuszter Péter és az elektronikus könyvkereskedelmi piacra betört Pubishdrive-tól Rendes Ádám. A csapat Kovács Péterrel, a Startup Safary szervezőjével, a közép-kelet-európai startup világ ismert arcával egészült ki.

Kovács Péter azt javasolja, hogy először mindenki dolgozzon egy „rendes”, nagy cégben, mielőtt vállalkozna. Alapvetően a „dolgozz majd vállalkozz” modellben hisz Pál Marcell is, de szerinte ha valakinek van egy jó ötlete most, akkor bele kell vágni, nem érdemes várni.

Szinte kivétel nélkül minden szereplő elmondta a beszélgetés egy pontján, hogy a sikereiket a jó csapatnak köszönhetik. „Egyre gyakoribb, hogy a nagy technológiai óriások azért vásárolnak meg egy céget, mert tehetséges emberek vannak benne és nem a termék miatt. Ennyire fontos lett a humán faktor. És annak ellenére, hogy ez a legnagyobb érték, ezt a legnehezebb beárazni” - tette hozzá Bálint Viktor, a BnL Growth Partners társalapítója.

Csillag Péter a munkavállalókkal kapcsolatban egy árnyoldalra is felhívja a figyelmet, amikor egy-két év után ki kell rúgni a barátokat, az nagyon nehéz.

Budapest cool hely és alacsonyak a költségek

Érdekes eleme volt a beszélgetésnek, amikor a sikervállalkozók megmagyarázták miért maradnak itthon, és milyen magyar vállalkozóként külföldi partnerekkel dolgozni. Abban egyetértettek, hogy Budapesten akarnak maradni, nemcsak azért mert magyarok a munkavállalóik és jóval alacsonyabbak a költségek itthon, hanem mert a főváros cool hely lett.

Mivel nagyon különböző iparágakban működnek, egészen eltérő élményeik vannak a vevőikről/felhasználóikról és arról, hogy milyen kelet-európaiként érvényesülni a globális piacon. Rendes Ádáméknak, akik nemrég jutottak 1 millió dolláros kockázati tőkéhez, például most kellett egy amerikai céget is alapítaniuk a magyar mellé. „Azért volt erre szükség, mert ez egy nagyon konzervatív iparág, nehezen fogadják be az újdonságokat” - magyarázza Ádám. „Hiába nyitottak az angolszáz területen a partnerek, azért mi még mindig egy kelet-európai cég vagyunk. Fizikálisan is meg kell jelennünk, hogy elfogadjanak.”

Ennek ellenkezőjét tapasztalták a Brewie-nél, akik a magyar keresetekhez képest drága termékük miatt 99 százalékban exportra termelnek. (1500 házi sörfőző gépből összesen 14 darabot adtak el itthon). „Nem éreztük soha, hogy balkáni országként gondolnának ránk. De ha már külpiac, annyit hozzátennék, hogy senkinek nem kívánok amerikai vevőt. Ő ugyanis tudja a jogait és az arcodba is mondja ezeket. Ha azt írod neki, hogy 3 hét múlva ott lesz a termék, minden egyes nap rád fog írni, hogy valóban megérkezik-e. Európában nagyobb a bizalom eladó és vásárló között.”

Magyar vagy külföldi befektető

A magyar startupokra általában jellemző, hogy az első körös befektetőik magyarok, majd külföldi partner után néznek. Így történt ez a Shapr3D-vel is. „125 ezer dollárt kaptunk egy magyar befektetőtől, de a második körben már külföldi okos tőkét kerestünk. Azaz valakit, aki ebben a begyöpösödött iparágban meglátja a lehetőséget a termékünkben és segíteni tud akár szakmai kérdésekben is. Potenciálisan 10 milliós a célpiacunk, őket úgy gondoltuk, hogy így tudjuk jobban elérni.”

Csillag Péter pedig éppen az ellenkezőjét mondta a találkozón. „Mi olyan sokáig kerestünk külföldi tőkét, hogy majdnem elment mellettünk a piac. Rengetegszer halottuk ezeket a mondatokat amerikai befektetőktől: Srácok gyertek ki, adunk 2-300 ezer dollárt és három hónap múlva megnézzük meddig jutottatok. Nem akarták felfogni, hogy mi szolgáltató cég vagyunk és nem fogunk klasszikus startup dinamikával növekedni. Ezért egy „türelmesebb”, magyar befektető mellett döntöttünk.