Álláskeresés fiatal nőként, avagy hogyan tudod kikerülni a gyerek körüli kérdéseket

Részben azért, mert súlyos kórképet festenek a valóságról és mégis elfedik azt és továbbra is egy meglehetősen vonalas társadalmi elvárást közvetítenek a nők felé.

Amit nagyjából így tudnék összefoglalni: „Édesem, épp annyit tanulj, hogy jó férjet találj, szülj gyerekeket és neveld őket, főzz, moss, vasalj és törődj uraddal."

Másrészről folyton azt halljuk, hogy légy önmagad, valósítsd meg magadat, te megérdemled, nem kell elsietni az elköteleződést.

Hát nem csoda, ha ezeket hallva kicsit elbizonytalanodunk…

Egy fiatal nő, amikor megpályáz egy állást jó eséllyel szembe fog találkozni azzal - nyíltan vagy burkoltan -, hogy a munkáltató szeretné kideríteni gyermekvállalási terveit. Érthető ez, ha abból a gazdasági szempontból nézem, hogy egy új kolléga kiválasztása, betanítása költséges folyamat és senki nem szeretne úgy járni, hogy utána mégsem tölti be a munkavállaló a munkakörét, hiába fektetett bele. Ugyanakkor erősen diszkriminatív.
Találkoztam olyan a munkaerő kiválasztását végző kolléganővel, akinek beépített rutinja volt, hogy ellenőrizte a jegygyűrű meglétét az ujjakon. És az sem meglepő, hogy tudok nem egy olyan álláskeresőről is, aki levette azt az interjú idejére.

Egy állásinterjún nem kérdezhetik meg sem nyíltan, sem burkoltan, hogy milyen terveid vannak a gyermekvállalást illetően, vagy vannak-e már gyerekeid. És ha már megkérdezték, akkor nem vagy köteles válaszolni.

Ugyanakkor joggal merül fel a kérdés, hogy ha mégis belekerülsz egy ilyen helyzetbe, hogyan érdemes belőle kijönni. Nyilván egyéni habitustól és helyzettől is függ az adott szituációban való viselkedés, de érdemes előre végiggondolni és felkészülni a lehetséges válaszokból.

Először is tudnod kell, hogy bármi áron akarod-e az adott állást, ez esetben tudni fogod a megfelelő választ a munkáltató profilja alapján. Értem itt azt, hogy például egy anya, gyerek vagy család érdekvédelemmel foglalkozó alapítványnál nem hinném, hogy érdemes lenne tagadni, ha vannak gyerekeid, ugyanakkor egy folyamatosan repüléssel járó állás megpályázásánál – ami, valljuk be, nem igazán családbarát -, egy erre irányuló kérdésnek az etikátlanságon túl lehet relevanciája.

De mi lehet jó válasz az interjún?

Ha úgy érzed, hogy számodra nem befolyásolja negatívan a kérdés megválaszolása az interjú kimenetelét - vagy mindenképpen vállalod a terveidet, helyzetedet -, akkor nem érdemes konfrontálódni és kikerülni a válaszadást.

Amennyiben viszont úgy látod, hogy gyermekvállalási terveid és gyerekeid száma nem tartozik a megpályázott munkakörhöz, akkor udvariasan, de határozottan utasítsd vissza a kérdés megválaszolását.

Valami ilyesmivel: „Az igazat megvallva még nem is gondolkodtam ezen. Jelenleg, így hogy álláskeresésben vagyok, a magánéletem másodlagos dolog a karrierterveimhez képest. Most arra koncentrálok, hogy megtaláljam azt a munkáltatót, ami ebbe a képbe beleillik.” Ezzel át is terelted a témát, arra hogy milyen a számodra ideális munkahely.

Esetleg ügyesen és asszertíven kérdezz vissza, hogy ez mennyiben érinti, érintheti az alkalmasságodat a munkakör betöltésére. Garantált, hogy nem mennek bele a magyarázatba, hanem témát váltanak. Ha mégsem, akkor – ugye – nem is olyan vonzó ez a lehetőség neked. Hiszen ott, ahol a diszkrimináció már a küszöbön ennyire jelen van, úgysem fogsz tudni kisgyerekes anyaként dolgozni.

Állásfoglalásért, ha úgy érzed, hogy diszkrimináció ért a kiválasztási folyamat során, akkor az adatvédelmi ombudsmanhoz tudsz fordulni. (Hogy a lelked megnyugtasd és – talán – mások ne járjanak ugyanígy annál a munkáltatónál...)

Végső soron pedig, ha a munkáltató jogszabálysértő eljárása miatt bizonyítottan jogsérelem ér - vagyis, ha kizárólag a diszkriminatív kérdések miatt nem kapod meg az állást -, bírósághoz fordulhatsz. Azt viszont tudnod kell, hogy annak bizonyítása, hogy a munkáltató nem a szakmai megfelelőség alapján döntött, hanem diszkriminatív módon járt el, téged terhel. A tapasztalat ebben az esetben azt mutatja, hogy ez nem könnyű feladat.

Blaskó Anna
HR szakértő, szociológus-közgazdász