Az Y és Z generáció már nem hisz a szamárlétrában

Régebben az inasok mindent a mestertől tanultak, mivel sokszor még írni olvasni sem tudtak. Aztán később a könyvek által egyre több tanuló hozzáfért az információkhoz, tananyaghoz. Mostanra pedig a „mester” szerepe átalakult: a tárgyi tudást már hozza az ifjonc, iskolából, netről, könyvekből, fórumbeli beszélgetésekből és annyira gyors a fejlődés, hogy amit a mester nagyon tud, azt már az ifjonc is. A mester a tapasztalata által lesz „több”, a tudás szintje azonos is lehet. A mester mostantól erre a tapasztalatra építve kellene, hogy mentorálja az ifjoncot a siker felé - írja JobAngel.

Ma is van olyan munkahely, ahol jelen van az "inas" kiszolgáltatottsága. A legfiatalabb munkatárs, aki a jelentéktelen, nem szeretem feladatokat kapja, keveset keres és elvárják, hogy mindezt alázattal tegye. Ennek eredményeképpen az ilyen munkatárs lelkesedése hamar elszáll, motiváltsága megszűnik, kiég.

Korunkban ezzel a fajta „gyakornoksággal” semmi mást nem tesznek a „mesterek”, mint pazarolják a szakértelmet. Ami ugye a gazdaságnak nem jó, csak a „mester” egójának. Attól pedig nem nő a GDP, de a káros szociális minta fennmarad. Lelki terror, kiégés, ambíció hiánya, szakmai fejlődés hiánya. Ezzel a versenyképességet is sikeresen aláássák, bár kétes siker lesz ez.

JobAngel szerint ha az Y és Z generáció végre nem teljesíti az „alázatos kisinas” elvárást, akkor előbbrejutunk gazdasági szinten is. Az idősebbeket még felháborítja az ifjoncok fizetési és egyéb igénye egy állással kapcsolatban: hogy neki home office kell, meg képzési költségkeret, fizetett tanulmányi idő.

A „mester” felelőssége, hogy az ifjoncból jó szakember legyen, ez elveszett útközben. Régen a kisinas tudta, hogy egyszer majd mester lehet. Sok mai fiatal arra panaszkodik nálam, hogy az alázatért cserébe nem kapott semmit, se tudást, se érdemi munkát.

Fotó: pixabay
A teljes cikk a HRBlogon olvasható.