Decemberi kérdések
Az advent az ünnepre készülődés ideje, amikor a vállalatok és a vezetők is egy kicsit visszatekintenek az elmúlt évre, megköszönik a kollégák munkáját. Idén azonban nem működnek a megszokások. Nincs könnyű dolga most a vezetőknek, egyetlen vállalatban sem. Hogyan tudnak ebben a helyzetben energiát adni a kollégáknak, reflektálni az elmúlt időszakra és igazán kapcsolódni?

És most itt állunk 2020 adventjének idején, ahol rengeteg embert visszavonulásra kényszerít egy globális külső helyzet. Ahol este csöndesek a városok, falvak, kihaltak az utcák, elmaradnak a karácsonyi vásárok és a céges partik is - meg persze a plázákban megélt tolongás, az utolsó pillanatig tartó, ajándék után való rohangászás is.
Ne felejtsük el, hogy országszerte „csak” pár százezer embert érint a fizikai visszavonulás: ahhoz, hogy a legtöbb folyamat működjön, másoknak a reggeltől-estig tartó, munkahelyen való állandó jelenlétére van szükség. Ők nem vonultak vissza márciusban sem, és most decemberben sem fognak. Nekik is fog mondani valamit a menedzserük? Vajon mit?
Nincs könnyű dolga most a vezetőnek, egyetlen vállalatban sem: az extrém fáradtság rá is érvényes, a bizonytalanság különböző dimenzióit ő is megél. Mégis, a pozíciója kötelezi: valamit mondania kell. Mert a kommunikáció egyik legfontosabb eszköz és lehetőség arra, hogy energetizálja, vitalizálja, megerősítse, sőt, együtt tartsa a csapatát - veszélyhelyzetben is, adventkor is, de még a vírusmentes, régi hétköznapokban is így volt ez.
A vezetőnek azt kell ilyenkor végiggondolnia, hogy milyen volt a csapat elmúlt fél éve, mi történt a cégben, és neki hogyan kell erre reagálnia, reflektálnia azzal a hozzáállással, ami a vállalati célokat is a lehető legteljesebb mértékben szolgálja. Ha eddig a szervezeti kultúrában az működött, hogy dörgedelmes volt és számonkérő, akkor talán most változtatnia kell ezen. Ha megértő empátiával, gondoskodó figyelemmel tartotta össze a csapatot, akkor most lehet, hogy a határozottság felerősítése, kihangosítása adhat muníciót a beosztottaknak az év végén szükséges kitartáshoz. Ahány cég, annyi kultúra, ahány vállalat, annyi december.
Amivel minden vezetőnek tisztában kell lennie: ahogy közeledik az ünnep, a munkatársak egyre többet tépelődnek a bizonytalan helyzet megoldásán. Ki hozza el az ország déli csücskében élő nagyitól a beiglit? Haza tud-e jönni a nagylány az amszterdami egyetemről? Hogyan lehet megszervezni, hogy együtt ünnepeljünk a dédivel? Mi a kockázata annak, ha mindannyian körbeüljük majd az asztalt?
A legfontosabb válasz ezekre a kérdésekre: tudjuk, hogy mindenkinek ez jár a fejében. Tisztában vagyunk a szituáció bonyolultságával, elismerjük, hogy senkinek nem könnyű most. Éppen ez a beleérzés segíthet eljutni addig, hogy az ember - vezető és beosztott is - elfogadja: majd kialakul, majd kitaláljuk. Megosztjuk a tippeket, kicseréljük a jó gyakorlatokat, éppen úgy, mint a céges folyamatokban. A közös kérdések és problémák olyan új egységeket hoznak létre a csoportokban, amihez a vezetőnek érdemes - és kell is - kapcsolódnia.
Most fokozottan érvényes a régi tapasztalat: nem maradhat ki abból, ami az embereit foglalkoztatja. Mégpedig azért, mert ő az, akinek minden körülmények között irányt kell mutatnia.
Kristóf Györgyi
Ügyvezető
Hammel&Hochreiter
Business & Management Consulting
Nyitókép: Kelly Sikkema on Unsplash