Divattervezést tanultam, nem vállalkozási ismereteket

Illéssy Lenke nem divattervezőnek készült, de aztán dédnagymamája lábbal hajtós varrógépe meghozta a kedvét ehhez a pályához. Gimnázium után rögtön felvették az Iparművészeti Egyetem (Mome) textiltervező szakára, ahol tanári képesítést is szerzett – így ma a divattervezés mellett tanít is.

Mi lennél, ha nem divattervezői pályára léptél volna?
Illésy Lenke
Tanár vagy lelkész. Gimnázium elején a lelkészi pályára készültem. Tizedik osztály végén tanított meg a dédmamám varrni, ami annyira megtetszett, hogy végül is a ruhatervezést választottam.

Hogyan, mikor indult az ille-olla márka?

2009-ben alapítottam a cégemet. Először magam csináltam mindent: tervezést, szabásminta készítést, anyagbeszerzést, varrást, értékesítést. Majd idővel varrónőket fogadtam a gyártásra. A kommunikációban, értékesítésben hol gyakornokok hol a családtagjaim segítettek.

Mi a filozófiád, miben vagy más, mint a többiek?

Az ille-olla stílus a „szolid vagányságot” hirdeti. Ez a kettősség azt jelenti, hogy a hordhatóság, a praktikum és a letisztult formavezetés mellett a ruhákon mindig vannak figyelemfelkeltő jegyek (nagy gallér, gombok-cipzárak, nagy zsebek, aszimmetrikus szabás), amik különlegessé, egyedivé teszik a ruhát és annak viselőjét. Tervezéskor az aktuális szeszélyes divat annyira nem befolyásol. Szerintem inkább stílushűnek kell lenni, mint divatkövetőnek. Akkor lesz az ember hiteles. A ruháimon is a változatosság mellett egy állandóságot lehet mindig megfigyelni.

Jellemző rám, hogy rendszerben gondolkozom. Egész ruházati rendszereket készítek egy fajta anyagra. Így rengeteg variációs lehetőséget ajánlok a partnereimnek, vásárlóimnak.

Hol szerzed be az anyagokat?

Változó. Hol magyarországi nagykereskedésben szerzem be az anyagot, hol ügynökön keresztül, Olaszországból, Hollandiából.

Varrónőket is alkalmazol, itthon varratod a ruhákat?

A varrónőim nem alkalmazottaim, hanem bérmunkában dolgoztatok velük. De egyébként igen, itthon varratom a kollekcióm darabjait.

Hányan dolgoznak az ille-olla márkának?

Jelenleg ketten vagyunk a cég alkalmazottai. Jómagam, mint tervező és gyártásirányító, stratégia-kitaláló, illetve ikertestvérem, aki az értékesítésért és a kommunikációért felelős. Több bedolgozóval, grafikussal, programozóval, marketingessel dolgozom együtt.

Milyen főnök vagy?

Magamról azt tartom, hogy empatikus, céltudatos, jó főnök vagyok tengernyi hibával, amiken folyamatosan fejlesztek. Fontos számomra, hogy a kollégáimmal jó és bizalmi kapcsolatot építsek ki, hogy emberséges legyek, figyelembe vegyem az ő igényeiket is. Fontos az ő véleményük, szakértelmük, hogy a cég igazán jól működjön.

Hogyan választod ki a kollégáidat?

Először általában bizalmi alapon vagy ajánlás alapján, majd a letett munka minőségétől függően. Nagyon fontos számomra hogy jó, bizalmi és inspiratív környezetet teremtsek magam körül, és ehhez a kollégáimmal való együttműködés elengedhetetlen.

Kik a megrendelőid? Kik a célközönséged?

Általában dolgozó, 25-60 év közötti hölgyek. Észrevettem, hogy sokszor a célközönségem az anyagválasztástól függ. Mint már említettem, tervezéskor anyagokat választok ki, amikre szabászati rendszert készítek. Az a tapasztalatom, hogy az anyagok nagyon meghatározzák a célközönségemet. Az ille-olla nő definícióját így fogalmaztam meg: „Az ille-olla nő kortalan. A szolid vagányság híve. Változatos személyiség, aki vonzza a tekinteteket. Vállalkozó szellemű és magabiztos, az élet minden területén gyorsan, határozottan hoz döntést. Szeret alkotni. Megvalósítja álmait és vágyait, játékos kedve pedig határtalan.”

Milyen helyzetben van ma egy induló divattervező, szerinted könnyű elindulni ezen a pályán?

Nem szeretném, ha bárki álmokat kergetne. Ezen a pályán nem könnyű elindulni, sőt, mondhatni az első idő nagyon kemény. Most a gazdasági helyzetet jobbnak látom, mint mikor elkezdtem a vállalkozásom. Különböző dizájn kezdeményezések és támogatások vannak, egyes fórumok pedig segítik a munkánkat. Olyan embereknek ajánlom ezt a szakmát, akik hosszútávon tudnak gondolkozni, kitartóak, szorgalmasak és módfelett kreatívak.

Neked mi volt a legnagyobb nehézség, amikor belevágtál?

Nehéz időszak volt, mikor szembesültem azzal, hogy ebben a szakmában itt Magyarországon az egyetlen lehetőségem, hogy vállalkozást indítsak. És ugye az egyetemen megtanultam ugyan a szakmámat, de a vállalkozáshoz szükséges ismereteket nem. Ezért több vállalkozásfejlesztési kurzuson vettem részt, hogy elsajátítsam azokat.

Másrészt a forrás hiánya. Ehhez a szakmához nagy befektetés kell: még a szezon előtt előre meg kell venni az anyagot, a munkát kifizetni, és csak szezon végén jön be befektetés ára. Ezt áthidalni nem könnyű.

Hogyan egyeztethető össze egy művészi tevékenység a vállalkozás adminisztratív taposómalmával?

Nekem mind a kettő kihívást jelent, amit nagyon szeretek. Én nem vagyok kifejezetten egy álomvilágban élő, elvont művész alkat, a realitás talaján alkotok.

Milyen marketingtevékenységet folytatsz?

Nagyon szeretek pályázni. Sok pályázaton sikerrel vettem részt, ami sajtómegjelenést is biztosított. Alapjában véve nem sok pénzt fordítottam marketingre, inkább az eredmények hoztak megjelenési lehetőségeket. Valamint saját Facebook-oldalunk van, itt próbálok szem előtt maradni.

Hogyan működik az értékesítés?
Az egyedi vásárlók mellett budapesti boltok is forgalmazzák a ruháinkat, nemzetközi vásárokon veszünk részt, illetve külföldi partnereink is vannak. Az egyik bevásárlóközpontban még két designer társammal (Zagabo, Lengyel Zsuzsi) egy boltot működtetünk (Link Designtér), itt három alkalmazott dolgozik nekünk.

Hol látod magad 20 év múlva?

Három célt fogalmaztam meg magamnak: az első, hogy a munkám adjon nekem boldogságot. Ezt szerencsére nagyon könnyű volt teljesíteni, mert a munkám a hobbim. A második, hogy minél több embernek adjak munkát, megélhetést, megbecsülést. Ez a része a vállalkozásnak lassan, de folyamatosan fejlődik. A harmadik célom, hogy 20-30 év múlva a cég profitjából egy művészeti iskolát alapítsak, ahol felnőtteknek, gyerekeknek egyaránt segíthetek.