Egy életmentő szakma egy napja: Vészhelyzet Pittsburghben

Az utóbbi hetekben sokat lehetett hallani az alkotásról, hiszen a Golden Globe-on megnyerte a legjobb tévésorozat díját, és Noah Wyle (Dr. Michael „Robby” Robinavitch) pedig a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést vihette haza. 2025-ben pedig több Emmy-díjat is kapott, közte szintén a legjobb drámasorozatnak járót. A díjak mellett a moziadatbázisok értékelései szerint a nézők is igencsak kedvelik a koncepciót. 

Carter doktor visszatér

Nem lehet kihagyni a sorozat kapcsán, hogy a főszereplő, Noah Wyle, aki annak idején a legendás ER – Vészhelyzet című sorozatban alakított, egy akkor még igencsak zöldfülű sürgősségi orvost, most a sürgősségi osztály vezetőjeként tér vissza, már jóval érettebben, ugyanakkor továbbra is hősiesen megküzdve a legbonyolultabb esetekkel és kihívást jelentő helyzetekkel, nem csak a betegek, hanem a bürokrácia és a személyes kihívások útvesztőjében. 

Noah Wyle nem csak főszereplője, hanem producere, sőt időnként rendezője is a sorozatnak. A címnek - ’The Pitt’ - pedig angolul, azon túl, hogy a városra is utal, ahol játszódik – ez jelenik meg a magyar fordításban – további jelentésárnyalatai is vannak, amelyek legerősebbje a gödör mint mélypont, a betegek állapotára és az osztály helyzetére is utal, de ha koncertek küzdőterének káoszára, vagy a Forma-1 pit stopjának, villámgyors szerelési megoldásaira gondolunk, akkor máris számos rétegét fedezhetjük fel a filmnek. Nem véletlen, hogy a kórház vezetősége nem kedveli a "márkaüzenetet", amikor a főorvos csak a pit-ként emlegeti az osztályát. 

De térjünk rá a HR szemszögre, és a „szakmák egy napjának” filmes megvalósítására. 

15 óra a sürgősségin

A sorozat első évada 15 rész, amely reggel 7 órai műszakkezdéssel indul, majd éjszaka ér véget, mert a váltás ugyan érkezik, de egy amolyan igazi, amerikai fegyveres ámokfutás koronázza a napot, sok-sok a sürgősségit elárasztó súlyos esettel. (Nem árulunk el nagy titkot, hogy az HBO Max-on most futó második évad is egy napot fed le, és a kezdés ismét reggel 7 óra.)

Dr. Robbynak a sürgősségi vezetőjeként folyamatosan, extrém nyomás alatt kell vezetnie, megoldania az adódó krízishelyzeteket, rendkívül gyorsan döntéseket hozni, nem csak a betegek kezelése, hanem a humánerőforrás-menedzsment kérdéseiben is. Miközben a körülmények finoman szólva sem tekinthetők ideálisnak, mert számos jelenetben kiderül, hogy közben a kórház vezetésével is meg kell küzdenie, amely nem biztosítja a működéshez szükséges feltételeket és forrásokat, hiány van személyzetből, ágyból stb., így a sürgősségen feltorlódnak a betegek, akik türelmetlenek, és van, hogy akár 6-12 órát is várakoznak (!), persze ha éppen nincsenek életveszélyben. Miközben a vezetés számonkéri a betegelégedettséget, ami mint megtudjuk a teljesítményértékelés egyik legfontosabb mutatója.

A döntés- és stresszhelyzetek persze magából a szakmából is adódnak, hiszen gyakran „pillanatok” alatt kell felmérni egy érkező beteg állapotát, néhány rendelkezésre álló adatból, és dönteni a kezelés módjáról, esetleg már akkor, amikor a diagnózishoz még nem áll rendelkezésre a teljes kép. Éppen ezért rugalmasan kell alkalmazkodni, módosítani a kezelésen, ha az újabb és újabb vizsgálatok új irányokat mutatnak. 

Nem kérdés, hogy ezen körülmények között a sikeres működés feltétele a kollégák szoros együttműködése, a csapatmunka, amit persze árnyalnak a személyes kapcsolatok, a karakterek egyéni kihívásai (gyógyszerfüggés – szintén az extrém stresszre adott válasz, anya-lánya kapcsolat, autizmus spektrum, pályakezdők és még sorolhatnám) is, hiszen ezek teszik igazán izgalmassá a kialakuló helyzeteket.

Ha már szóba kerültek a pályakezdők, HR szempontból érdekes látni, hogy milyen szinten on-the-job tréningben van része a fiatal orvosoknak. Persze nem látjuk az ezt megelőző elméleti felkészítést, de azt igen, hogy bár felügyelettel, de azonnal a mély vízbe kerülnek, hiszen, amint jön egy új eset a felmérésében azonnal részt kell venniük, sorolni a tünetek alapján a lehetséges diagnózisokat, a szükséges vizsgálatokat és kezelési lehetőségeket. A kiélezett helyzetek nem sok formális onboardingra adnak lehetőséget, a csapatba nagyon gyorsan be kell illeszkedni, fel kell mérni a „játékteret”, a kollégákat, hogy kivel, milyen módon érdemes kommunikálni, kinél, hol vannak a határok – ezekre az „öregektől” néha félszavakkal történik utalás. 

Ugyanakkor megjelenik az is, hogy az egyedi helyzetekben - hiszen az esetek sokszor egyáltalán nem tankönyvszerűek -, szükség van az outside the box gondolkodásra, a rögtönzésre, ami ugyan jóval nagyobb kockázattal jár, mégis eredményre – akár egy élet megmentéséhez – vezet. A drámai megvalósításban ezek a lépések többségében sikerrel járnak, hiszen ez hozza a katarzist, ez tartja fogva a nézőt, hogy a heroikusan dolgozó orvos sikerrel jár. Az már egy következő lépés lehet a gondolatfolyamban, ami persze egy játékfilmsorozatnak nem dolga, hogy a protokolltól való eltérésnek vajon mikor van valóban helye és mikor nincs. A protokollok létezésének általában oka van, de vajon hol van az egyensúly az egyéni kezdeményezőkészség és a felelőtlen kockázatvállalás között? Kinek szabad? A szabályok megszegése milyen hatással van a morálra, a csapatmunkára? Mi van, ha maga a vezető is ellenszegül a szabályoknak? Ez hősies lázadás a rossz rendszer ellen vagy rossz példa? 

Aztán ott a kiégés kérdése, amivel talán nem spoilerezek nagyot, ha azt mondom, hogy több szereplő is nagyon komolyan küzd a tünetekkel, a folyamatos túlterheltség és a szintén állandó stresszhelyzet miatt. A megvalósítás szépségét adja, hogy a karakterek nagyon különbözően reagálnak erre, viselkedés és megküzdés szempontjából is, ami pozitív és negatív kifejletet egyaránt felrajzol.

Mindezek mellett megemlíthetjük még a nagyon sokszínű kollegiális kapcsolatokat, a minden szempontból sokszínű és többnyelvű csapatot, a vezetői típusokat és viselkedésmintákat, de ezeket már mindenki mazsolázza ki magának. Jó szívvel ajánlom!

De nem kell aggódni, nem HR tanmese elé „kell” leülni esti kikapcsolódásként. Sőt, a Vészhelyzet Pittsburghben (The Pitt)  kifejezetten szórakoztató, izgalmas, sok rétegű „binge”-elésre csábító sorozat. Ez utóbbi jelenleg komoly kihívást is jelent, hiszen hetente hozza ki az HBO Max a sorozatrészeket, mint régen a TV-ben. Így aki egyben szeretné ledarálni, az jobban jár, ha kivárja, míg felkerül az egész évad.