Embertelen erőforrások - kegyetlen képességteszt túszdrámával

Alain Delambre története megtörtént eseményeken, vagyis egy valódi túszejtésen és Pierre Lemaitre: Cadres Noires című könyvén alapul. Kellemetlen tükröt tart a társadalomnak, a cégeknek és a HR-nek több szempontból is. Hiszen igen szemléletesen mutatja be az életkor alapú diszkriminációt és annak következményeit. A mindennapok többségében az elkeseredettség és a kilátástalanság ugyan nem sarkallja az érintetteket ilyen extrém cselekedetre, azonban alighanem sokakat mar az a belső feszültség, amit egy ilyen helyzet teremt. (Számos kutatás bizonyította, hogy mekkora krízishelyzet az elbocsátás, és mennyire negatív hatással van az egészségi és mentális állapotra a tartós munkanélküliség.)

Alain Delambre-t egy létszámleépítés során elbocsátják, mert mindenkit kirúgnak 50 év felett, tehát a képességeit nem kérdőjelezik meg. Azonban ez után hiába próbál hat éven keresztül munkát találni, állandó visszautasításba ütközik, és ezzel párhuzamosan önértékelése is folyamatosan csökken. Már meg sem akarja pályázni a kínálkozó lehetőséget, amire felesége hívja fel a figyelmét. Hiszen úgy gondolja, esélye úgysincs egy interjúig eljutni. 

Az elbocsátás óta eltelt hat év alatt alkalmi munkákból él, raktárban dolgozik, ahol a műszakvezető megalázza, reklámcédulákat osztogat stb., miközben a családja egyre lehetetlenebb helyzetbe kerül anyagilag, már a lakhatásuk is veszélybe kerül. Innen ered a kilátástalanság és teljes elkeseredettség.   

Nem csoda, hogy ennek következtében, amikor felmerül egy különleges toborzói pozíció lehetősége, akkor abba utolsó szalmaszálként foggal-körömmel belekapaszkodik, és mindent hajlandó megtenni és kockáztatni érte, mert úgy érzi ezzel a munkával végre visszanyerhetné az anyagi biztonságon túl az önbecsülését is. Persze a sorozat nem egy filozófiai mű, nagyon is eseménydúsan festi fel az alaphelyzetet is. 

A másik oldalon pedig ott áll egy komoly veszteségeket elszenvedő, kritikus helyzetben lévő cég, aminek a vezetője HR szempontból gátlástalan eszközökhöz is hajlandó hozzányúlni, hogy kiválassza a cégvezetésből a legalkalmasabb embert arra, hogy egy jelentős, akár erőszakba torkolló leépítést végrehajtson „rezzenéstelenül”. Ehhez kell egy extrém szituáció, és egy különleges recruiter, aki eközben felméri a vezetőket. De vajon tényleg van esélye, ahogy a szolgáltató cégnél ígérik neki? Vagy csak a diverzitás hamis képét kell megteremteni a jelöltek között a megbízó felé? Számos morális kérdés: dolgoznál egy ilyen cégnél, ami ennyi embert akar elküldeni? De hát itt az automatizáció, és a nagy veszteségek után muszáj költséghatékonyan dolgozni...

Az események pedig innentől olyan fordulatot vesznek, amire alighanem senki sem számított, amikor a történet elindult. A 2020-ban készült Embertelen erőforrások minisorozat a Netflixen látható.