Felesleges elvárás az önállóság, csapatjátékosság, rugalmasság?

JobAngel szerint ezen a három dolgon már akkor is mosolyogtak az álláskeresők, amikor még nem volt ekkora a munkaerőhiány, amikor még nehéz volt munkát találni. Szerinte ma már az álláshirdetésben sem mutat jól ezeknek az elvárásoknak a leírása. Hogy miért?

1. Nem lehet mérni ezeket egzakt módon. Az embereket meg kell ismerni a beszélgetés során, más “mérés” nincs. Lehet rá mindenféle teszteket, szituációs gyakorlatokat kitalálni, de sok energiát elvisz, és sok lehetséges munkavállalót elriaszt, és még mindig nem lesz értelmezhető mérése.

2. Ha megpróbálja mérni, nem lesz munkavállalója.

Munkaerőhiányos környezetben nem szórakoztathatja a HR sem magát, sem az álláskeresőt ilyenekkel. Az állásinterjú üzleti tárgyalássá vált, üzleti érdekek mentén beszélgetünk. Dolgozunk, fizetnek, a részletekről kell megállapodni.

Az önállóság és a csapatjátékosság mindenkiben megvan. Aki szakmájának, képzettségének készségeinek megfelelő feladatot kap, megoldja egyedül, ha kell. De mivel a cégen belüli pozíciók jó esetben nem bedobozolt, semmihez sem kapcsolódó feladatok, együtt kell működnie másokkal, a Csapattal. Ha jó a csapat, és érdekében áll együttműködnie a munkavállalónak a többiekkel, akkor mindenki csapatjátékos. A rugalmasság ezzel szemben mindig határos.

Álláskeresőként, ha ilyet látunk álláshirdetésben, régebben még próbáltunk rá válaszolni, hogy hű, mi aztán hogy együtt tudunk működni. Ma már kisebb hangsúlyt helyezünk a motivációs levelekben is erre, mert ellaposodott, sablonossá vált ezekkel érvelni. De van más, amivel érvelhetünk, és egyre inkább elveszti az állásinterjú a színjáték jellegét. Persze, mi, álláskeresők is kellünk ahhoz, hogy ez a változás jó irányban haladjon előre.

JobAngel teljes bejegyzése a HRBlogon olvasható.

Fotó: Pixabay