Gyönge a magyar állásvédelem

A tanulmány több következtetése rímel mind a magyar, mind az európai uniós foglalkoztatáspolitikai célokkal. A dolgozat szerint a legsúlyosabb probléma a munkavállalási korúak tartós – gyakran végleges – inaktivitása, ezt megszüntetendő a munkanélküliek újbóli elhelyezkedését kell támogatni. Ebbe az irányba hat a munkanélküli támogatási rendszer, mely ma már nem tekinthető nagyvonalúnak ahhoz, hogy súlyos ellenösztönző hatásokkal kelljen számolni. A külső körülményeket mérlegelve a tanulmány arra az álláspontra helyezkedik, hogy a foglalkoztatottak sajátos összetételét figyelembe véve a foglalkoztatási ráta beavatkozás nélkül is növekedni fog az előttünk álló években, gyorsabban, mint azt a demográfiai trendek alapján – és az öregségi nyugdíjkorhatár emelkedését is figyelembe véve – gondolnánk. Az inaktívak és munkanélküliek egy különösen nagy csoportja – melynek tagjai 1989-91-ben veszítették el az állásukat, és azóta sem dolgoztak – ugyanis fokozatosan kiöregszik a munkavállalási korból.

Nem akarnak fizetni

A minimálbér még az emelések után is alacsonyabb az átlagbérhez viszonyítva, mint Nyugat-Európában – folytatja a tanulmány –, részben ezért is – noha a munkaidő szabályozása liberális –, a teljesidős foglalkoztatás dominál. A tanulmány szerzői úgy látják, hogy a versenyszférában a munkahelyek védelme nem tekinthető erősnek. Példaként hozzák, hogy a határozatlan időre szóló szerződések költségmentesen felbonthatók a munkaviszony korai szakaszában, és ugyanez vonatkozik a határozott idejűekre a lejárat időpontjában, az új belépőkkel kötött szerződések pedig viszonylag magas arányban rövid időre szólnak és/vagy lehetővé teszik a munkaviszony költségmentes felbontását a munkaviszony korai szakaszában, és végül a béreket alapvetően vállalati szinten határozzák meg, inkább informális mint formalizált kollektív alku keretében. Összegezve: a vállalatok megtalálják a módját, hogyan tartsák alacsonyan a béreket és csökkentsék az elbocsátások pénzügyi költségeit, így az állásvesztők igen kis része kap végkielégítést. Az ILO nemzetközi összehasonlító kutatása a magyar szabályozást így meglehetősen rugalmasnak mutatja, és úgy véli, hogy a munkáltató érdekeit jobban szem előtt tartja.

A munkaadók mindig szigorúnak érzik a törvényeket

Nem vitatja a tanulmány megállapításait Hercog László, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára, hangsúlyozza azonban, hogy nemzetközi összehasonlításról van szó, és nem kell azt a következetést levonni, hogy a magyar munkaerőpiac nem jól szabályozott. A problémát abban látja, hogy a cégek visszaélnek a törvény adta lehetőségekkel.

Magyarország valóban nem éllovas az állások védelmében, állítja Pataky Péter, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének alelnöke. A szakszervezeti vezető aláhúzta: noha az északi országokban vagy Németországban körültekintőbben védik a törvények a munkahelyeket, a magyar foglalkoztatók még az enyhébb hazai jogszabályokon is folyamatosan lazítani akarnak, rugalmatlannak, versenyellenesnek tartják őket. Jóllehet a törvények adta visszaélések teljes spektruma megtalálható Magyarországon: még mindig gyakori a fekete és szürke munka, terjed a határozott idejű szerződéses foglalkoztatás, mellyel elkerülhető a végkielégítés, a cégek maximálisan kihasználják a próbaidőt olyan pozíciókban is, ahol ez indokolatlan lenne, sőt gyakori, hogy a három hónapos próbaidőt is keveslik, és féléves munkaerő-kölcsönzéssel kerülik el. A vezető cáfolta viszont, hogy ne lennének béreket érintő egyeztetések a felek között. Igaz, hangoztatta Pataky, van még merre fejlődni, szeretnék elérni, hogy a megállapodás ne a helyi, hanem az ágazati, szakágazati szakszervezetek között történjék – a munkahelyen ugyanis mások az erőviszonyok – érvelt Pataky.

Kusza és bürokratikus a magyar jogrend

Rendkívül áttekinthetetlenek és bürokratikusak a magyar munkajogi követelmények mind a munkáltató, mind a munkavállaló számára, szögezte le a FigyelőNetnek Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének Főtitkára. Hozzáfűzte, hogy mind a foglalkoztatást meghatározó négy – munkáról, foglalkoztatásról, munkavédelemi és a munkaügyi ellenőrzésről szóló – törvénynek csak a nagyon rátermett ember tud megfelelni. Dávid Ferenc nehezményezi, hogy egy tucat ponton, ellenőrzési területen keserítik meg a szabályok, az ellenőrök a munkaadók életét – abszurdumként a jelenléti ívek helyes kitöltését említette –, ahelyett, hogy két-három kulcsfontosságú területre koncentrálnának, úgymint járulékfizetés, illegális munka. Kifogásolta, hogy nem egységes a büntetési gyakorlat sem, az ellenőröknek túl nagy a mérlegelési jogkörük, ugyanazért a vétségért egészen más bírságot szabnak ki megyénként az ellenőrök. Unfair továbbá, hogy feketemunka esetén csak a munkaadót sújtja bírság, a munkavállalót nem, holott utóbbi is benne van a pakliban. Sőt, valaki maga kéri, hogy ne alkalmazzák. Az ellenőrzések is nevetségesek, mire kiszáll a munkaügyi ellenőr, már csak az elmenekült feketemunkások által elhajigált szerszámokat, és a bejelentett munkásokat találja a tetthelyen. A Központi Vásárcsarnokban egyszerűen bombariadóval szabotálják el az ellenőrzéseket.