Hőségben életet ment a munkaszervezés, a mobiltelefon, sőt a víz is
Napszúrás, hőséggörcsök, hőkimerülés, hőguta. Összefoglaltuk, hogy mi a teendő, amikor hőségben dolgozunk. Egy fontos dolog a sok közül: a fizikai munkát végző munkavállalók esetében nincs előírás arra, hogy hőségben - vagy bármilyen hőmérsékletben - óránként mennyi munkát végezhetnek és mennyi a pihenőidő. Ez a munkát szervező felelőssége, döntésében a helyi adottságok és tapasztalatok is döntenek - tudtuk meg a Nemzetgazdasági Minisztériumtól.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a munkahelyi hőmérséklettel kapcsolatos előírásokat a munkavédelemről szóló törvény és a 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet szabályozza (ezekről keretes írásunkban olvashat bővebben).
A klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket kell tenni. Óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbeiktatni, ha a munkahelyi klíma zárttéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja - mondja ki a rendelet 7. § (8) bekezdése. (Az EH efektív hőmérsékletet jelent, a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát és a légsebességet veszi figyelembe.)
A fent említett rendelet nem részletezi, hogyan kell eljárnia a munkáltatónak hőségben fizikai munkát végzők esetében, vagyis azok esetében, akik a leginkább ki vannak téve a nagy melegnek. Az ezzel foglalkozó 26/1996. (VIII.28.) NM rendeletet 2007 májusában hatályon kívül helyezték. Egy 2011-es cikkünkben foglalkoztunk a hőség és a munkavédelem kérdésével, ebben hivatkoztunk erre az azóta hatályon kívül helyezett rendeletre, amelyben az állt:
közepesen nehéz fizikai munka esetében 30,5 foknál, nehéz fizikai munka esetében 28,5 foknál egy órán belül 25 százalék (vagyis negyedóra) volt a pihenő idő. Közepesen nehéz fizikai munka esetében 31,5 foknál, nehéz fizikai munka esetében 30 foknál már ötven százalék (félóra) egy órán belül a pihenő idő. Közepesen nehéz fizikai munka esetében 32,5 foknál, nehéz fizikai munka esetében 31 foknál már 75 százalék volt a pihenő idő.
Mivel ez a rendelet már nem él, érdeklődtünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnál (NGM), hogy hogy mi van most helyette, vagy lehetséges, hogy semmi nincs előírva arra vonatkozóan, hogy a fizikai munkásoknál mekkora hőmérsékletnél mennyi pihenőidő jár. Válaszukból kiderült, hogy erre jelenleg nincs előírás:
Az 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) meghatározza, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell olyan kockázatértékeléssel, melyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. Különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.
A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A munkáltatónak a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve kell meghatározni a megfelelő intézkedéseket, azaz a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket. Munkaszervezési intézkedésnek minősül például a 3/2002. (II. 8.) rendeletben meghatározott rendszeres pihenőidő beiktatása és a megfelelő védőital biztosítása.
A szabadtéren, hőségriadó idején végzett munka, különösen a fizikai munka igen megterhelő az emberi szervezet számára. A szervezetre gyakorolt hatásnál a levegő hőmérsékletén kívül figyelembe kell venni a légmozgást, páratartalmat, a hősugárzást, ruházatot stb., továbbá a végzett munka nehézségét. Az NGM arra utalt válaszában, hogy „valahogyan figyelembe kell venni azt is, hogy a hőségriadóval érintett területeken belül is vannak területi eltérések” (ennek megállapítására mi sem tudunk a józan megítélésén kívül más módszert javasolni olvasóinknak, amire egy hőségriadóban különösen nagy szükség van - a szerk.).
A szabadtéri munkák jelentős része szezonális, például aratni, gyümölcsöt szedni csak egy igen korlátozott időszakban lehet, néhány technológia pedig nehezen viseli az időszakos leállást. „Az általánosan megfogalmazott kötelező szünet - például óránkénti 10 perc, vagy esetleg kötelező 12-15 óra közötti leállás - sokszor nem célravezető, a munkáltatók a helyi sajátosságok szerint munkaszervezéssel oldják meg a problémát; például reggel órákkal korábban kezdik a munkát, és vagy korábban engedik el a dolgozót, vagy déli hosszú pihenőt tartva az esti órákban folytatják a tevékenységet, de ettől eltérő megoldások is születtek, erre szolgál az egyedi kockázatelemzés” - írta lapunknak küldött válaszában az NGM.
A rendkívüli időjárás (hőség) során végzett fizikai munka esetén különösen fokozott figyelmet kell fordítani a munkavállalók egészségének és biztonságának megóvására. A szaktárca kiemelte, hogy a kockázatértékelés során feltárt, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok megszüntetése érdekében megelőző intézkedéseket kell hozni, amelyekhez a munkáltatóknak a munkavállalóknak is be kell tartaniuk.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hőségben életet ment a munkaszervezés, a mobiltelefon, sőt a víz is
2. oldal - A felkészült munkaadó életet menthet a hőségben
A klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából munkaszervezési intézkedéseket kell tenni. Óránként legalább 5, de legfeljebb 10 perces pihenőidőt kell közbeiktatni, ha a munkahelyi klíma zárttéri munkahelyen a 24 °C (K) EH értéket meghaladja - mondja ki a rendelet 7. § (8) bekezdése. (Az EH efektív hőmérsékletet jelent, a munkahelyi levegőkörnyezet olyan komplex mutatószáma (klímaindexe), amely az adott hely léghőmérsékletét, a levegő relatív nedvességtartalmát és a légsebességet veszi figyelembe.)
A hőségben végzett nehéz fizikai munka időtartamára nincs előírás
A fent említett rendelet nem részletezi, hogyan kell eljárnia a munkáltatónak hőségben fizikai munkát végzők esetében, vagyis azok esetében, akik a leginkább ki vannak téve a nagy melegnek. Az ezzel foglalkozó 26/1996. (VIII.28.) NM rendeletet 2007 májusában hatályon kívül helyezték. Egy 2011-es cikkünkben foglalkoztunk a hőség és a munkavédelem kérdésével, ebben hivatkoztunk erre az azóta hatályon kívül helyezett rendeletre, amelyben az állt:
közepesen nehéz fizikai munka esetében 30,5 foknál, nehéz fizikai munka esetében 28,5 foknál egy órán belül 25 százalék (vagyis negyedóra) volt a pihenő idő. Közepesen nehéz fizikai munka esetében 31,5 foknál, nehéz fizikai munka esetében 30 foknál már ötven százalék (félóra) egy órán belül a pihenő idő. Közepesen nehéz fizikai munka esetében 32,5 foknál, nehéz fizikai munka esetében 31 foknál már 75 százalék volt a pihenő idő.
Mivel ez a rendelet már nem él, érdeklődtünk a Nemzetgazdasági Minisztériumnál (NGM), hogy hogy mi van most helyette, vagy lehetséges, hogy semmi nincs előírva arra vonatkozóan, hogy a fizikai munkásoknál mekkora hőmérsékletnél mennyi pihenőidő jár. Válaszukból kiderült, hogy erre jelenleg nincs előírás:
„Kifejezetten a fizikai munkát végző munkavállalók esetében a hőmérsékleti értékekkel összefüggő konkrét pihenőidőre vonatkozó előírás nincs”
- írta kérdésünkre válaszolva az NGM.Kockázaértékelés kell
Az 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.) meghatározza, hogy a munkáltatónak rendelkeznie kell olyan kockázatértékeléssel, melyben köteles minőségileg, illetve szükség esetén mennyiségileg értékelni a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokat. Különös tekintettel az alkalmazott munkaeszközökre, veszélyes anyagokra és keverékekre, a munkavállalókat érő terhelésekre, valamint a munkahelyek kialakítására.
A kockázatértékelés elvégzése munkabiztonsági, illetve munkaegészségügyi szaktevékenységnek minősül. A munkáltatónak a kockázatértékelést követően, annak megállapításait figyelembe véve kell meghatározni a megfelelő intézkedéseket, azaz a kollektív, műszaki egyéni védelem módozatait, illetve az alkalmazandó szervezési és egészségügyi megelőzési intézkedéseket. Munkaszervezési intézkedésnek minősül például a 3/2002. (II. 8.) rendeletben meghatározott rendszeres pihenőidő beiktatása és a megfelelő védőital biztosítása.
Ezt írja elő a törvény
A legfontosabb tudnivaló, hogy a munkahelyi hőmérséklettel kapcsolatos előírásokat a munkavédelemről szóló törvény és egy rendelet szabályozza Előbbit itt találjuk: 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.), utóbbit pedig itt: 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját, jogszabályok és a szabványok keretein belül a munkáltatónak kell meghatározni - írta lapunknak a Nemzetgazdasági Minisztérium.
„A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani” - írja az Mvt. 33. § (1) bekezdése.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a munkahelyi hőmérséklettel kapcsolatos előírásokat a munkavédelemről szóló törvény és egy rendelet szabályozza Előbbit itt találjuk: 1993. évi XCIII. törvény (Mvt.), utóbbit pedig itt: 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet.
Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményei megvalósításának módját, jogszabályok és a szabványok keretein belül a munkáltatónak kell meghatározni - írta lapunknak a Nemzetgazdasági Minisztérium.
„A munkahelyiségben a munkavállalók létszámát, a tevékenység jellegét és a veszélyforrásokat figyelembe véve elegendő mennyiségű és minőségű, egészséget nem károsító levegőt és klímát kell biztosítani” - írja az Mvt. 33. § (1) bekezdése.
A helyi adottságok és tapasztalatok döntenek
A szabadtéren, hőségriadó idején végzett munka, különösen a fizikai munka igen megterhelő az emberi szervezet számára. A szervezetre gyakorolt hatásnál a levegő hőmérsékletén kívül figyelembe kell venni a légmozgást, páratartalmat, a hősugárzást, ruházatot stb., továbbá a végzett munka nehézségét. Az NGM arra utalt válaszában, hogy „valahogyan figyelembe kell venni azt is, hogy a hőségriadóval érintett területeken belül is vannak területi eltérések” (ennek megállapítására mi sem tudunk a józan megítélésén kívül más módszert javasolni olvasóinknak, amire egy hőségriadóban különösen nagy szükség van - a szerk.).
A szabadtéri munkák jelentős része szezonális, például aratni, gyümölcsöt szedni csak egy igen korlátozott időszakban lehet, néhány technológia pedig nehezen viseli az időszakos leállást. „Az általánosan megfogalmazott kötelező szünet - például óránkénti 10 perc, vagy esetleg kötelező 12-15 óra közötti leállás - sokszor nem célravezető, a munkáltatók a helyi sajátosságok szerint munkaszervezéssel oldják meg a problémát; például reggel órákkal korábban kezdik a munkát, és vagy korábban engedik el a dolgozót, vagy déli hosszú pihenőt tartva az esti órákban folytatják a tevékenységet, de ettől eltérő megoldások is születtek, erre szolgál az egyedi kockázatelemzés” - írta lapunknak küldött válaszában az NGM.
A rendkívüli időjárás (hőség) során végzett fizikai munka esetén különösen fokozott figyelmet kell fordítani a munkavállalók egészségének és biztonságának megóvására. A szaktárca kiemelte, hogy a kockázatértékelés során feltárt, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatok megszüntetése érdekében megelőző intézkedéseket kell hozni, amelyekhez a munkáltatóknak a munkavállalóknak is be kell tartaniuk.
Cikkünk több oldalas! Lapozzon!
1. oldal - Hőségben életet ment a munkaszervezés, a mobiltelefon, sőt a víz is
2. oldal - A felkészült munkaadó életet menthet a hőségben
Mi történne, ha egy napra minden nő szabadságra menne?