Így zajlik a munka a Coca-Cola gyárban

Lebacs György 1998-ban gépkezelőként kezdte pályáját a Coca-Cola dunaharaszti palackozójában, rengeteg jelentkező közül esett rá a választás. György mérnöki végzettséggel rendelkezik, így távlati célja már akkor is az előrelépés volt: 2000-ben már csoportvezető, 2004-től pedig műszakvezetőként folytatta karrierjét a cégnél. 2008 óta mérnöki pozícióban dolgozik, karbantartja a gépeket, alkatrészeket rendel hozzájuk, irányítja a tervezett karbantartási munkákat.

Fia, Lebacs Róbert 5 éve került a céghez junior technológusként - az álláslehetőségről természetesen édesapjától értesült. „Új dobozos gyártósor került a csarnokba és megtudtam, hogy felvétel van. Robi pályakezdő volt, megkérdeztem, hogy nincs-e kedve itt dolgozni. Így jelentkezett” - emlékszik vissza György. Fia eredetileg számítógépkarbantartó, élelmiszeripari középiskolát nem végzett, ebbe a szakmába jórészt helyben kellett beletanulnia. A technológusi munka 60%-a fizikai, 40%-a számítógép mellett végzett tevékenység.

„Minden egyes csap kinyitásakor pontosan kell tudnom, hogy mi fog történni, ismernem kell a csövek útját, hiszen a felelősség óriási. Rengeteg nagyértékű koncentrátum érkezik be a gyárba nap mint nap, ezek kezelése nagy felelősséggel jár” - mesél munkájáról Róbert, akinek feladata a szirupok előkészítése, a kész italok keverése, a vízmennyiség megfelelő adagolása. „Sok mindent megtanítottam neki, amikor belépett, megmutattam a gyártási területeket, bemutattam a kollégáknak” - mondja György. „Bár nagyon sokukat már korábbról ismerte, hiszen évek óta összejártunk családosan több kollégámmal is, és a vállalat családi napjain is mindig részt vettünk, így nem volt ismeretlen a fiam előttük.”

György a technológiai területen sokszor kapott maga mellé fiatal, pályakezdő programozókat, akik bár jól ismerték a saját területüket, de a gyár folyamataira nem volt, nem lehetett még rálátásuk. Őket György rendszeresen felkarolta, tanította, mentorálta. „Ketten vagyunk idősebbek a karbantartáson, mi már több mint 20 éve itt dolgozunk, magától értetődik, hogy tanítjuk a fiatalokat, a mi érdekünk is, hogy segítsék a munkánkat” - mondja György.

György egy ideig azon a gyártósoron volt karbantartó mérnök, ahol a fia is dolgozott - ekkor többet találkoztak. „Most nem találkozunk minden nap, mert nem áll a két munkakör közel egymáshoz, mégis jó érzés, hogy tudom, hogy sokszor ő is itt van, amikor én dolgozom” - mondja Róbert. A műszakbeosztásuk is más: Róbert 12 órás műszakban jár a gyárba, míg édesapja, György 8 órás beosztás szerint dolgozik. Róbert azt mondja, neki ideális a 3 nap munka - 3 nap pihenés, mert mindent el tud intézni munkaidőn kívül, ügyintézésre, orvosra nem kell szabadnapot kérnie.

Édesapja is több mint 10 évig így dolgozott, legújabb kinevezése óta jár csak hagyományos munkarend szerint napi 8 órában dolgozni. Az információáramlás megmaradt a családon belül: sokszor Róbert már előre értesül a nagyobb karbantartásokról, ha történik valami különleges esemény a műszakján kívül, akkor édesapja otthon elmeséli.

Édesapjához hasonlóan Róbert is szeretne majd a vállalat karrierprogramjának köszönhetően előrelépni, szeretne továbbtanulni, hogy belőle is műszakvezető, csoportvezető lehessen - úgy érzi ehhez minden támogatást megad a cég, hiszen felettese is tréningprogram keretében került kiemelésre. Az összetartó csapat, a jó légkör, a biztos, közeli és megbízható munkahely az, ami hatalmas pozitívumot jelent számára. Az is előny, hogy csapatában mindenféle korú emberrel dolgozhat együtt: igazi csapatjátékossá vált a gyárban töltött közel 5 év alatt. Mindketten azzal a jó érzéssel mennek be dolgozni, tudják, hogy nincsenek magukra hagyva, a csapat tagjai mindenben segítik egymást.

A Coca-Cola HBC-nél nem egyedi, hogy családtagok együtt dolgoznak: Györggyel egy napon lépett be a céghez egy kollégája, akinek a fia ma már szintén a gyárban dolgozik. Sőt, György másik fia az egyetem ideje alatt két évig dolgozott a cégnél, tehát a család életében volt egy olyan időszak is, amikor mind a hárman egy helyen dolgoztak.